Nyíregyháza

A fiatal, 26 éves Magera Klára a nyíregyházi Kovács Tüzép egyik ügyintézője. A beosztását igen nehéz meghatározni, hiszen ebben a vállalkozásban az irodán dolgozó alkalmazottaknak nincs meghatározott munkaterületük, az áru érkeztetésétől a vevő kiszolgálásáig mindennel foglalkoznak. Öt éve, amikor a Kovács Tüzéphez került, csak a tulajdonos édesanyjával, Tilda nénivel dolgozott az irodán, azóta viszont jelentősen bővült a létszám.

Klára már negyedik éve dolgozott az állami tulajdonban lévő Kelet Tüzép-nél, amikor Kovács László, a Kovács Tüzép tulajdonosa egyik nap felkereste a munkahelyén. Bevezetésként csak annyit mondott Klárának, hogy üljön le, mert olyat fog mondani, amit jobb, ha ülve hallgat meg. Ezután annyit közölt, szeretné, ha Klára nála dolgozna. Mindez azért is hatott meglepetésként a fiatal hölgy számára, mert korábban nem is ismerték egymást. A vállalkozó, mint kiderült, az egyik teherfuvarozótól kért tanácsot, az irodisták közül kit ajánlana munkatársként, ugyanis a bővülő vállalkozásához további munkatársakat keresett. Olyanokat, akik már ismerik ennek a szakmának a fogásait.

Klára egyébként azért került érettségi után a tüzéphez, mert szeretett volna emberekkel foglalkozni, és ez a munkakör megfelelt elvárásainak. Bérelszámolóként semmiképpen nem akart elhelyezkedni, mert a négy fal között a mindennapi monoton munkától kimondottan irtózott. Klára hozzátette: egy ismerőse ajánlotta a tüzépet, aki segített is az elhelyezkedésben. Bár más munkahelyek után is érdeklődött, például az egyik utazási irodát is felkereste, elkésett, ugyanis az egyik osztálytársát vették fel, ezért választotta a tüzépes szakmát.

Klára nehezen szánta rá magát a munkahely-változtatásra, csak hosszas töprengés után döntött. Akkor is nem a szokványos módon, hanem úgy, hogy kivett három nap szabadságot, amit arra használt, hogy bemenjen a Kovács Tüzéphez dolgozni. Már akkor is azt vallotta, hogy nem mindig a pénz lényeges, csak azért, mert a másik helyen több pénzt kapott, nem akart átmenni. Rövid idő alatt belekóstolt a magántüzép munkaritmusába, megtetszett neki a munkakör, és úgy határozott, hogy elfogadja az állásajánlatot. Ráadásul munkatársai is arra biztatták, hogy ez a munkakör számára jobb lesz, hiszen akkoriban már az állami tulajdonú tüzépek forgalma egyre csökkent, és egy idő után beindult a privatizáció. Ekkor végképp igent mondott, bár nehéz szívvel, de beadta felmondását, amit visszatekintve a fél évtizedre, nem bánt meg, ugyanis bevált a számítása. Néha mondják rám, burokban születtem, mert eddig mindennel szerencsém volt, vallja. Az az igazság, túl nagy igényeim nincsenek, én középszinten szeretek maradni, nem akarok feltűnni. Azt vallom, ha nem kívánunk túl sokat, akkor minden plusz az ajándék.

Ügyintéző lett, aki eleinte az összes irodai munkát végezte, majd amikor bővült a létszám, valamennyire szakosodtak, ő pedig inkább a kereskedelmet kapta, azzal foglalkozik. Árajánlatokat ad, számlákat ellenőriz, bekapcsolódik a vevői kiszolgálásba. Úgy érzem, elismerik a munkámat és mint embert is elfogadtak – értékeli az elmúlt öt évet.

Közben elvégezte a felsőfokú kereskedelmi tanfolyamot, amely kétéves volt. Ezenkívül a mérlegképes könyvelői szakképesítés megszerzésén is gondolkodik. A Kossuthban megszerzett érettségi bizonyítvány után volt osztályfőnöke ajánlotta, hogy egészségügyi informatika szakon tanuljon tovább, de erről aztán letett.

1995 nyarán ment férjhez. Házastársával, Tamással egy baráti összejövetelen a Beatles bárban ismerkedett meg, s mint később kiderült, Tamás barátai eleve olyan szándékkal hozták össze ezt a találkozót, hogy a két fiatalt megismertessék egymással. Mint utólag kiderült, sikerrel.

Szabad idejükben barátaikkal barlangászkodnak, minden második csütörtökön barlangászgyűlésre is járnak. Érdekesség, hogy férje, aki korábban katonatiszt volt, azóta leszerelt, és 1995 tavaszától szintén a Kovács Tüzépnél dolgozik ugyanolyan ügyintézőként mint Klára. Az elmúlt egy évben havonta egyszer elmentek barlangokba túrázni, de azóta ez egyre ritkább.

Bár Klára elég filigrán, mégis az egyik kedvenc sportága a teke, három évig a Taurus NB II-es gárdájában tekézett. Bár versenyszerűen már nem tekézik, azért szabad idejében lejár a tekecsarnokba a bábukat dönteni. Férjével a Szarvas utcán egy társasházi lakásban laknak, de már megkezdték saját, önálló, családi házuk építését. Nyírszőlősön vásároltak egy telket, ahol a lakás kivitelezője a sógora lesz. Természetesen az építőanyagot a Kovács Tüzéptől szerzik be. Amennyiben a terveknek megfelelően tudják az ehhez szükséges anyagiakat összeszedni, úgy két év alatt befejezhetik az építkezést. De a teljes bebútorozáshoz még kell legalább egy-két év, teszi hozzá.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)