Nyíregyháza

Otthonosan mozog az éter hullámain Macsuga Győző, aki rádióamatőrként mindent elért az életben e területen. Több mint negyedszázada jegyezte el magát ezzel a csodálatosan szép hobbival, amely ma is órákra odaülteti a rádiókészülék elé. Számára nincs este, ünnep, hétvége, karácsony, szilveszter, sőt ilyenkor kettőzött erővel keresi a partnereket az éter hullámhosszán.

− A világ legcsodálatosabb dolga valakivel úgy összeköttetést keresni és találni, hogy soha nem találkoztunk előtte. A közös hobbi teremt egy kommunikációs nyelvet köztünk, s még számos kérdést is sikerül közben megbeszélnünk.

Macsuga Győző ötszörös egyéni és egyszeres csapatvilágbajnok a mostani szilveszter jó részét is a rádió mellett töltötte.

− Steve Morrissal, egy Washington állambeli menedzseriroda vezetőjével beszélgettem, már személyesen is találkoztunk párszor  − hallottuk a világbajnoktól.  − A K7LXC hívójelre rögtön válaszolt. Most egyébként csak tíz-tizenkét összeköttetést létesítettem. Először a Nyíregyházán és környékén élő rádióamatőrökkel találkozunk az éterben, és ellenőrizzük a vételi viszonyokat. Három-négy évig a napfolttevékenység gátolja a zavartalan rádiózást, de várhatóan 2001 körül ismét megtelik az amatőröknek fenntartott hullámsáv a forgalmazók üzeneteivel.

A modern technika, a komputervilág a rádióamatőrök tevékenységét sem hagyta érintetlenül: betáplálhatják adataikat egy számítógépbe és érdeklődésüknek megfelelő partnert kereshetnek a rádiózáshoz.

Macsuga Győző a huszonhat év alatt közel egymillió összeköttetést létesített, azon kevesek egyike, aki a rádióforgalmazás szempontjából háromszázhuszonhét országot számláló bolygó valamennyi országába eljutott az éter segítségével. Személyesen Európa, az USA, Mongólia, Törökország körzeteiben is hódolhatott szenvedélyének. 1990-ben ott lehetett Seattle-ben a Jóakarat Játékok rádióamatőr világbajnokságán.

Sajnos, nem lehetett részese az I. Péter-szigetekre szervezett expedíciónak: a Dél-Amerika legdélibb pontjától, a Tűzföldtől nem messze lévő lakatlan szigetet egy évben csupán 10-15 napon át lehet megközelíteni a zord időjárás miatt a Csendes-óceán felől. Annak viszont örül, hogy Albániából személyesen szervezhette meg társaival a rádiózást néhány éve.

Debrecenben született 1958-ban, de a családja Tiszavasvárit mondhatja szülőföldjének. A tiszavasvári Váci Mihály Gimnáziumban érettségizett 1976-ban.

Két szakmát szerzett, elektronikai műszerésznek és híradásipari technikusnak tanult. Nyolc évig az Alkaloidában kereste a kenyerét, a műszaki fejlesztési főosztályon orvosi és analitikai műszereket javított.

− Még általános iskolában szerettem meg a műszaki szerkezeteket  − vallja Macsuga Győző.  − Az unokabátyám, néhai Mészáros József tanította nekünk a fizikát, és szakkörben is igyekeztem minél többet megtudni a témáról. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim lett a megélhetésem forrása.

A nyíregyházi városi rádióklub tagja ezerkilencszáznyolcvanöttől, s ennek színeiben versenyez ma is. Megismerkedett és barátságot kötött Dévényi Józseffel, akivel az ANICO Kft.-ben is tulajdonos- és munkatársak.

Mellesleg az ANICO Kft. is a rádióklub révén született ezerkilencszázkilencvenegy végén. Egy amerikai, Minnesotha állambeli üzletember, Burt Scott a harmadik társuk, ő hozza a náluk is sikeres profi módszereket, az üzleti életben jól alkalmazható eljárásokat.

A forgalmuk nagyobb részét a hírközlésben profi cégekkel bonyolítják le, ilyen a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az önkormányzati tűzoltóságok, az áramszolgáltató, a polgári védelem, a vízügy, a gázszolgáltató, a Nyírtávhő, hogy a legnagyobbakat említsük.

Igen elfoglalt már régóta Macsuga Győző. Neje Nagy Mária óvónő, és a nyíregyházi Benczúr téri óvodában foglalkozik a gyerekekkel. Nekik egy fiuk és egy lányuk született, Győző tizenegy, Viktória nyolcéves. A szabadidő eltöltésén a család elsősorban a kirándulást érti, bár ezekben a hónapokban nagy reményekkel építik, tervezik a család új otthonát. Remélik, hogy a szolgálati lakást mihamarabb elhagyhatják.

A legszebb emlékei közt a magyar bajnokságokat őrzi a világbajnok, huszonkét alkalommal vett részt ilyen versenyen. Komoly dolognak számít a világ legjobbjai közt is a legelső helyre kerülni.

Lehet, hogy az édesapja, Macsuga György nyugdíjas műszaki oktató legszebb álmaiban sem gondolta, hogy a fia ilyen magas szintre fejleszti a műszaki, technikai, rádiózási szaktudását. Márpedig ez lett az élete, és talán ezért nem érzi meg, hogy a munkanapjai régóta nem férnek bele a nyolc órába, de hát ki nézi akkor az időt, amikor a lakása randevút adhat az egész világnak…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)