Baktalórántháza

Tegnap még nevelőotthonnak hívták, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gyermekvédelmi központjának nevezik a baktalórántházi intézményt. Lippai Gergely igazgató nemcsak képletes névcseréről beszél, hanem rámutat a tartalmi változásban rejlő különbségekre is.

Mindig is a gyermekmozgalom jelentette számára a kihívást, noha pedagógusként induló pályafutása elején eldöntötte: bizonyára a virányosi iskolából vonul majd nyugdíjba. Lippai Gergely Borsod megyében, Böcsön született ’52. április 7-én. Édesanyja, lánykori nevén Oláh Margit, a háztartást vezette és a család, a gyermeknevelés gondjait vállalta magára. Édesapja, néhai Lippai Elek, tanítóként gyakorolt hatást nemcsak a tanítványaira, hanem a három fiára is. A legidősebb fivér, Sebestyén, szintén pedagógus lett, sajnos, már nem él. Bánk – fiú létére, nem kis meglepetésre – gyors- és gépírónak tanult, Gergely szintén a pedagóguspályát választotta. Felesége, Orbán Edit, szintén tanár, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola helyettes igazgatója. Két lányuk született, Edit a Debreceni Egyetem hallgatója, pszichológia szakon. Ildikó a Nyíregyházi Főiskola német–kommunikáció szakára jár.

Lippai Gergely Miskolcon, a Herman Ottó Gimnáziumban érettségizett 1970-ben, ezt követően a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika–műszaki ismeretek szakán szerzett oklevelet 1974-ben. Kikerült a virányosi iskolába, ahol matematikát, fizikát, kémiát tanított és nagyon megszerette a falusi tanító státuszát. Eszébe sem jutott volna változtatni, először hasztalan hívták a nyíregyházi járás úttörőtitkári posztjára. Végül kollégái rábeszélése is nyomott a latban, amikor igent mondott. 1975-től járási úttörőtitkár, 1980-tól megyei úttörőtitkár, majd az év őszétől megyei úttörőelnök. A rendszerváltozást megelőző hónapokban az egykori MSZMP megyei bizottságában a tömegszervezetek, mozgalmak, alapítványok felelőse. 1989-ben az utolsók közt volt, akik leoltották a villanyt a párt Szarvas utcai székházában.

Időközben posztgraduális képzés keretében újabb diplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem pedagógia szakán. Ez azért is bizonyult szerencsés választásnak, mert a társadalmi forma megváltozása után a gyermekvédelemben helyezkedett el: a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézetben mint utógondozó, majd az utógondozók csoportvezetőjeként a nagykorúságot elért fiatalok munkába állításával foglalkozott. Látta, hogy tömegesen hagyják el a megyét az egykori állami gondozottak, és vállalnak munkát a KÉV-nél, a Metrónál, a Lóverseny Vállalatnál. Lippai Gergely elhatározta, a megyében szerez állást ezeknek a fiataloknak. Sajnos, a nagy leépítések idejére esett ez a törekvés, és az elsők közt éppen a volt állami gondozottaktól szabadultak meg a cégek. Otthonvezető-helyettes ’92-től, igazgatóhelyettes ’93-tól.

A családiasabb nevelési formák ideje jött el, ráadásul pályázni lehetett központi pénzekre. Nyírszőlősön 5 családi házat vettek, 65 gyermek ellátásának koordinátora lett Lippai Gergely. Már akkor megfogalmazta, és ma is időszerűnek tartja azt a gondolatot, hogy az intézetben felnövekvő gyermekeknek is meg kell teremteni a személyes világát, a saját ruházatot. Kulcsot adtak a szobákhoz, elkülönítették a középiskolások és a dolgozók csoportját. Jelképesen is lebontotta a rácsokat.

A baktalórántházi nevelőotthonhoz csatolták az öt lakásotthont 1999 februárjában, majd április elsejétől a 49 környékbeli nevelőszülő is ide tartozott. Szerződést kötöttek velük, képezték őket. A változások egyik eleme, hogy eddig csupán az otthonigazgató láthatta el a gyámságot, ezentúl más is kaphatott erre felhatalmazást. A baktai gyermekvédelmi központban jelenleg 43-an élnek, 4 és 17 év köztiek. Az igazgató úr első lépése az volt, hogy megszüntette az intézmény falain belül működő saját óvodát, és a 14 gyermeket a városi óvodába íratta be. Minden elszigeteltséget fel akar számolni, hogy ezek a gyermekek a nagykorúság határán már érzékeljék a saját magukkal szemben is megnyilvánuló felelősséget. Nem mindennapi munka ez, hisz ez itt élők zöme nehezen motiválható, igazából nem tűznek célokat maguk elé az életben. De az újfajta törekvéseknek már mutatkoznak az első eredményei, hiszen több gyermek jár innen szakmunkásképzőbe, szakiskolába, egy még gimnáziumba is. Az intézmény 58 dolgozója közt 16 pedagógus igyekszik gondoskodni ezekről a fiatalokról.

Lippai Gergely életében meghatározónak bizonyult az úttörőmozgalom. Azt látja, hogy ma is hiányzik a gyermekeknek a szervezett program az iskola falain belül. A cserkészet nem tölti be ezt a szerepet, s csak egy szűk rétegnek ad elfoglaltságot. Az úttörőmozgalom viszont tömegesen gondoskodott a tanulók sportolásáról, kulturális programjairól, tanulmányi versenyéről, nyaralásáról. Volt olyan év, amikor a megye 85 ezer általános iskolása közül 35 ezret táboroztatott az úttörőszervezet. 1983 és ’86 között az Országos Úttörőelnökség tagjaként a legfelső vezetésben is meghatározó szerepet játszott Lippai Gergely.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)