Sajóörös

Harminchat évig dolgozott egy helyen különböző beosztásban, és rajta kívülálló okok miatt „kényszerült” vállalkozói pályára. 1949. november 15-én született Golopon. Édesanyja a háztartást vezette, és nevelte a két gyermeket (húga, Margit ma is Golopon él), édesapja előbb segédjegyző volt az ondi körjegyzőségen, majd a rátkai Községi Tanács vb-titkári posztját töltötte be. A kis utcában, ahol gyermekkorát töltötte,  „zajlott az élet”: társaival játszották a rabló-pandúrt, bigéztek, gomboztak.

Általános iskolai tanulmányait az egykor báró Vay Miklós birtokát képező „kastélyiskolában” végezte, ahol leginkább a fizikát kedvelte, ebből a tárgyból külön előadóterem is rendelkezésükre állt, és nagyszerű tanára volt. Hasonló, szinte családias hangulatú intézmény jelentette középiskolai tanulmányainak színterét, hiszen Abaújszántón „a demográfiai hullám levezetésére” a környékbeli gyermekeknek indították el a gimnáziumi képzést. Itt is a fizika maradt a kedvenc, de  „hozzájött” a matematika, és jól haladt a természettudományos tárgyakból is.

1968-ban a sikeres érettségi után eredményes felvételi vizsgát tett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, geofizikus szeretett volna lenni. Az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt Szegeden a tüzéreknél töltötte le az akkoriban szokásos 11 hónapos előfelvételis katonai szolgálatot, őrmesterként szerelt le.

Katonaideje alatt váratlan családi gyász érte, elhunyt édesapja, így bár el­kezdte egyetemi tanulmányait, néhány hónap múltán kénytelen volt átvenni a családfői feladatokat.

A család érdekében dolgoznia kellett, ami azért sem volt számára teljesíthetetlen feladat, mert már korábban is munkával töltötte a nyarakat. Előbb a szerencsi Tüzépen dolgozott, majd az akkoriban igen nagy presztízzsel bíró szakmát választott, rádió-tv műszerésznek tanult. A kétéves képzés és a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után Tiszaújvárosba került, ahonnan  „újra mozgósították”, le kellett töltenie a katonai szolgálatból hiányzó 13 hónapot, Miskolcon a légvédelmieknél szolgált.

Tiszaújvárosba került, ahol gyakorlatilag 36 esztendőt töltött úgy, hogy közben a cég elnevezése, profilja többször is változott.

Kezdetben rádió-televízió műszerész, majd a Gelka vezetőhelyettese, majd vezetője volt, később az új gazdasági mechanizmus idején kénytelenek voltak önállósulni, így született meg az állami tulajdonú Elektronika Kft., aminek az ügyvezető igazgatója lett. Harminc éven keresztül tevékenyen részt vett a szakmunkások gyakorlati oktatásában.

A privatizáció után magáncégként működtek 2006-ig. Az Elektronika Kft. értékesítése után megmaradt ügyvezető igazgató posztján, majd műszaki vezetőként tevékenykedett a Fibernet Kábeltévé- és Internet-szolgáltató cégnél, ahol 2008-ban szűnt meg munkaviszonya.

Jelenleg főleg javító-szolgáltató tevékenységet folytat a családi vállalkozásként működő saját cégében.

„Választott vezetőként dolgozva ha­mar megtanultam, hogy a legfontosabb a normális emberi kapcsolatok kialakítása – vallja Kolbása József. – Jó az is, ha az ember tisztában van a szakmájával. Egyrészt azért, mert így „nehezen tudják vízre vinni”, másrészt az anyagismeret, a törvények, a szabályok ismerete nélkül a szolgáltatási szférában nem lehet hosszú ideig megmaradni, eredményesen dolgozni. Végezetül talán a legfontosabb: az ember szeresse azt, amit csinál.”

1977-ben kötött házasságot Zdrelut Máriával, aki Gyergyószentmiklósról jött feleségül Magyarországra, és ma élelmezésvezetőként dolgozik. Két lányuk közül Gabriella 1978-ban született, ő egy budapesti szervezőcégnél tevékenykedik. A két évvel fiatalabb Mária textiltervező és designer, jelenleg a családi vállalkozásként működő kft.-ben dolgozik.

Kolbása József több évtizedes közéleti tevékenységét 2006-ban „Ti­szaújvárosért Emlékérem”-mel ismerték el. A Rádiógyűjtők Szövetségének tagja, ebből következően gyűjti a régi rádiókat és technikai eszközöket. Ma már 600 darabból álló gyűjteménnyel rendelkezik, most dolgozik azon, hogy mindezt állandó kiállításként is megtekinthessék az érdeklődők.

A Tiszaújvárosi TIKE Tiszaújvárosi Kártyaegyesület tagja, szeret horgászni, és imádja a természetet.

Szívesen főz, bár belátja, hogy vannak ételek, amelyeket a család többi tagja készít jobban, ám úgy érzi, hogy lecsókészítésben verhetetlen. Emellett a szabadtéri grillezésben, a korhelyhalászlé készítésében is „otthon van”.

Úgy véli, hogy az ember életének alakulását a körülmények jelentős mértékben befolyásolják, így elégedetten tekint vissza az eddig megtett útra.

Optimista, családcentrikus emberként vannak tervei, a jövőben mindenekelőtt rádiógyűjteményét szeretné bővíteni, és 36 éves céges tevékenység után a saját vállalkozásában is szeretné bizonyítani képességeit.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)