Kissikátor

Igazi mai sikertörténet egy „újkori” vállalkozásról, amelynek vezetője a nehézipari munkát cserélte fel sütőiparira. Végigélte az Ózdi Kohászati Üzemek termelési csúcseredményeit és a leépülés időszakát. Nagyüzemi munkásként tíz éven át panellakásban is élt családjával Ózdon, de úgy döntött, attól sokkal emberibb a falusi élet, különösen a szülőfaluban. Aztán amikor lehetősége adódott, saját lábára állt. 1994-től üzemelteti pékségét, ami folyamatos fejlesztések után komoly pozíciót tölt be Észak-Borsodban és Nógrád megye keleti térségében.

Kocsik Bertalan 1952. október 14-én Kissikátorban született, általános iskolai tanulmányait helyben, illetve Domaházán végezte. Az akkori politikai rendszer mielőbbi pénzkeresetre sarkallta a fiatalokat, ezért ő is a szakma megszerzését tűzte ki elsődleges célként. Ózdon a 102. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kovács-lakatos szakmunkás-bizonyítványt szerzett 1970-ben, majd bekerült a kohászat központi karbantartásához.

Szakmai munkáját 1971–73 között a katonai kötelezettség teljesítése szakította meg. Leszerelése után az érettségi megszerzését tűzte ki, később pedig gépésztechnikusi oklevelet szerzett Miskolcon a Zalka Máté-technikumban. Közben felépült Ózdon az akkor világszínvonalat jelentő folyamatos acélöntőmű, és ő próbára tette felkészültségét a modern üzemben. Ott dolgozott 10 éven át, majd az új salakfeldolgozó üzem karbantartásánál folytatta csoportvezetői, később művezetői beosztásban. A 80-as évek közepén engedélyezett, „félmaszek” gazdasági munkaközösséget alakított az üzemen belül, ahol a behatárolt ipari fizetés többszörösét is meg lehetett keresni. Csakhogy ezt a tevékenységet hamarosan megszüntették. Az üzemben folyamatossá vált a létszámleépítés, az elbocsátott dolgozók pedig végkielégítést kaptak.

Ekkor merült fel a vállalkozóvá válás ötlete, amihez nagy segítséget adott a később miniszteri posztot is betöltő dr. Fónagy János. Cége, a Régió Kft. ugyanis megelőzte korát és a lehetőségek között előretekintve a vállalkozóvá válást szorgalmazta, amihez tanácsokkal is szolgált.

„Hajdúszoboszlón 1993-ban részt vettem egy általuk szervezett háromhetes vállalkozói tréningen és itt döntöttem el, hogy sütőipari vállalkozó leszek. Akkorra már felépítettük családi házunkat Kissikátorban, és a megüresedett régi házban indult a Siki Pékség, ami akkor még egyéni vállalkozás volt. A munkaügyi központtól pályázat útján nyertem 1 millió 200 ezer forint kamatmentes kölcsönt, amit négy munkanélküli ember foglalkoztatásának támogatására kaptam. Öten dolgoztunk tehát a kölcsönből beszerzett – akkor még használt – kemencével, dagasztógéppel, kiflisodróval, zsemleosztóval és egy Barkas kisteherautóval.

A nyereséget folyamatosan visszaforgattuk, amiből fokozatosan bővítettük a gépparkot. Az 1997-es esztendő nagy fordulatot hozott, éltem egy pályázati lehetőséggel, aminek segítségével vissza nem térítendő támogatást kaptam. A szükséges saját erő mellé kemény feltételek mellett sikerült banki hitelhez jutnom, és még abban az évben felépült az új üzem, ahol már induláskor 13 ember kapott munkát. Újabb gépeket vásároltam, a lestrapált Barkasokat Daewoo kisteherautókra cseréltem, és megnyitottuk első mintaboltunkat Ózdon. 1998-ban az egyéni vállalkozást kft.-vé alakítottam át. A következő nagyobb beruházás 2001-ben volt, amikor a Széchenyi-terv keretein belül egy nagyobb összeget nyertem, amiből két új kemencét vásároltam. Egy év múlva már három darab Toyota kisteherautó szállította termékeinket a saját mintaboltjainkba és a szaporodó viszonteladókhoz.

A 2003-as évben üzembe helyeztünk egy automata lisztsilórendszert, ami véget vetett a zsákos liszttel járó nehéz fizikai munkának. A még használt gépeket újra cseréltük, így megfeleltünk az EU-s követelményeknek, majd 2004-ben még egy kemencével bővült a Siki Kft. Jelenleg, 2005 elején, a teljes dolgozói létszámunk 28 fő, és az öt saját mintaboltunk mellett 41 helyre szállítunk hatfajta kenyeret, kiflit, zsemlét, valamint 39-féle finom pékárut.

Cégünknél minimális a fluktuáció, igyekeztem mindig a lehetőségekhez mérten megfelelő keresetet biztosítani a dolgozóknak. Bükkszéken vásároltunk egy hétvégi házat, ahol a kollégák kipihenhetik fáradalmaikat. Élnek a lehetőséggel, így májustól szeptemberig foglalt az üdülő.

A kft.-t feleségemmel irányítjuk, aki 1999-től vesz részt a vállalkozásban, korábban egy ózdi postahivatalban dolgozott hivatalvezető-helyettesként. Lányunk, Judit Egerben él férjével, és a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban magyar–német szakos pedagógus, Szabolcs fiunk pedig a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola gazdálkodási szakán tanul, és már sok mindent tud a cég ügyeiről, működéséről, és szabadidejében kiveszi részét a kft. munkájából. Közös tervünk, hogy a diploma megszerzése után együtt dolgozunk a családi vállalkozásban.”

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)