Nyíregyháza

A másokról történő gondoskodás tölti ki hétköznapjait Juhász Máriának. Az Agape és az Emlékezünk Alapítvány kuratóriumának elnöke. A szatmárnémeti születésű asszony a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent, ha áll az ember mellett valaki, amikor élete a legnagyobb szükséget szenvedi el. A zöldhatáron szökött át az anyaországba, vállalva minden kockázatot, félelmet, de hajtotta az a meggyőződés, sokkal többet tehet a családjáért és a környezetében élőkért, ha nem kell a jó szándékáról előtte mindig mindenkit győzködni. Ma már elmúltak ezek az idők szerencsére, és Marika soha nem látott és tapasztalt lelkesedéssel, örömmel igyekszik a mások gondját enyhíteni. Jól tudja, nála sokkal nehezebb helyzetben lévők szeretnének az élet fontos dolgaiban eligazodni, és mindennapjaikat emberibbé tenni. A kuratóriumi elnök, a rendelkezésre álló lehetőségeivel ebben tud az időseknek és az értelmi fogyatékosoknak segíteni.

Juhász Mária Szatmárnémetiben született 1960. szeptember 14-én. Édesanyja, Szókán Julianna ma már nyugdíjas, édesapját a román közigazgatás Salajanura keresztelte, sajnos ő már nem lehet a családja körében. Fivére, Zoltán karosszéria-lakatos vállalkozóként dolgozik. Férje, Juhász József, egy autószerelő vállalkozásban keresi kenyerét. Házasságukból két lányuk született: Linda szociálpolitika szakos hallgató Debrecenben, Renáta harmadikos gimnazista.

Amikor 1989-ben Juhász Mária Magyarországon folytatta az életét, rövid ideig egy vállalkozónál helyezkedett el, majd 1992-től a nyíregyházi családsegítőben vállalt állást. Hamarosan rájött, hogy ez számára nem pusztán állás vagy beosztás, hanem valódi hivatásnak kezdi érezni a másokról történő gondoskodást. Felsőfokú külkereskedelmi végzettsége mellé mentálhigiénét tanult az egyik legelső népfőiskolán, amelyet dr. Cselényi István szervezett. A mentálhigiénés képzés keretében házi gondozást is tanítottak.

Az elméleti ismereteket azonnal ki akarta próbálni Marika a gyakorlatban is. 1995 szeptemberében dr. Cselényi Istvánnal létrehozták a rókahegyi Agape Alapítványt, és a legelső tevékenységük a Szent Anna Otthon megalapítása volt. Hetven személy részére alakítottak a sóstóhegyi régi iskolában kényelmes, nappali otthont, amely azóta is üzemel. Nemcsak a rászoruló idősek, hanem a fenntartó is megelégedéssel szemléli az otthonban folyó ápoló-gondozó és karitatív tevékenységet. Olyannyira sikeresen működik a sóstói otthon, hogy az alapítvány – látva a nagy arányú társadalmi igényt – 1996-ban Nyírszőlősön is létesített egy otthont. A Szent Erzsébetről elnevezett létesítmény szintén hetven idős embernek teremt élete végére nyugalmas, barátságos, családias környezetet. Mind a sóstóhegyi, mind a nyírszőlősi otthonban kitehetnék a teltház táblát.

Juhász Marika arról beszél, hogy a mai szociálpolitikai koncepció szerint az a cél: minél tovább a saját otthonában a rászoruló ember, és csak azután vigyék otthonba, amikor már a házi gondozás már nem elégséges, és nem oldja meg az idős ember életvezetésének napi kérdéseit. Rászorulókból pedig bőven van, és nemcsak az idősek körében, hanem a különböző fogyatékossággal küzdőknek még nehezebb megszervezni az életüket. Ebben szeretne segíteni az alapítvány, ezért hozták létre 2002-ben az értelmi fogyatékosok nappali intézetét Sóstóhegyen.

A huszonöt személyes otthon benépesítése most történik, már tizenöt értelmi fogyatékos felnőtt – tizenhat évestől a nyugdíjas korúig – rendezkedett itt be. Annak érdekében, hogy ne csak eltöltsék itt a napokat, az alapítvány kuratóriuma fejlesztő foglalkoztatókról is gondoskodik. Ez azt jelenti, hogy hasznos elfoglaltságot szerveznek a nappali intézet lakóinak. Így például lábtörlőt készítenek, gyöngyöt fűznek.

Az Emlékezünk Alapítvány több hasonló célt fogalmazott meg, nem véletlen, hogy szoros együttműködés alakult ki a Tóth András szeretetotthon igazgatója, Mónus Albertné és Juhász Mária között. A két szeretetotthon és az azokat működtető alapítvány hasonló céljai és vezetőik áldozatos, odaadó tevékenysége adta az alapot a kapcsolatok még szorosabbá tételére. Nem véletlen, hogy az Emlékezünk Alapítvány kuratóriuma is elnökévé választotta Juhász Máriát.

– Úgy gondolom, hogy azt a munkát végezhetem, amely szívemhez a legközelebb áll – hallottuk Juhász Mária kuratóriumi elnöktől. – Észre kell vennünk a környezetünkben azokat az embereket, akik egyedül nem tudnak megbirkózni életük fontos feladataival, és ezért nekünk egészségeseknek a legszentebb kötelességünk, hogy segítsünk ezekben. Természetes dolog, hogy az állam és a társadalom is célul tűzi ezeket a teendőket, ehhez azonban meg kell találni a technikai, módszertani formákat. Úgy látjuk, évek óta az alapítványi működés adhat keretet ehhez.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)