Debrecen

Egy sokszínű pedagógus életpálya befejeztével most van már igazán ideje arra, hogy tősgyökeres debreceni családja történetét újabb adatokkal gyarapítsa. Többségében református lelkészek és tanítók sorjáznak a családfa ágain – köztük Szilágyi Sámuel tiszántúli református püspök, Szilágyi Márton, a Kollégium egykori professzora, közelebbre jőve pedig nagyapja, Szilágyi József, a Homokkerti Kör jegyzője, színjátszókör-vezetője és közíró. Édesapja, Szilágyi Dezső – mozdonyvezető, a Debreceni Fűtőház egykori főnöke, majd nyugdíjig a vasútüzem biztonsági osztály műszaki főfelügyelője – a biztonságot, a szeretetet jelentette a család számára, míg édesanyja, Bancsi Ilona, három gyermekét szigorúan nevelve, a célratörő gondolkodásra tanított.

A Petőfi Sándor Általános Iskolában a mozgalmas gyermekélet hagyott szép emlékeket, miközben a szolfézs-, a zongoratanulás, a torna és a kosárlabda színesítette ezt az időszakot. A zenegimnázium volt a következő állomás, ahol a szakismereti tárgyak mellett szak-iskolai órák, kóruspróbák és a hangszeres gyakorlás adtak rengeteg napi elfoglaltságot. Mégsem a zenei pályát folytatta: a KLTE-n egyik választott szakja a történelem lett, a másik – édesapjával az ország minden zegét-zugát, s amikortól lehetett, a szocialista országokat bejáró utazásaiknak köszönhetően – a földrajz.

Az egyetemi évek gyorsan, a tudásszerzés boldogító varázsában teltek, s kiváló oktatók, professzorok kezei alatt. Tőlük kapta útravalóul többek közt, hogy a tanítványokban az embert kell tisztelni.

Friss diplomával a Bányai Júlia Általános Iskolában tanította szakjait. Az ott töltött nyolc évet jól sikerült kirándulások, néprajzi anyagok gyűjtése és a szaktantermi rendszer beindítása – amelynek során szorosan együttműködtek a muzeológusokkal – tették emlékezetessé.

A rendszerváltás előszele és kezdete az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán érte, ahol tanársegédként, adjunktusként, majd docensként a társadalomtudomány tantárgyait oktatta, a főiskolai tanács tagja, miniszteriális kitüntetések tulajdonosa. Erre az időszakra esik újabb diplomaszerzése is az ELTE-n, ahol a kiegészítő előadói szak végzése közben nagyszerű emberekkel találkozott: Korom Mihály döbbenetes emlékezőtehetségével, Németh Miklós pedig a szocializmus gazdasági megreformálása kérdései boncolgatásával járt köztük is élen.

Ezerkilencszáznyolcvanötben doktorált – értekezésében a református egyházon belüli keresztényszocialista eszmékkel és mozgalmakkal foglalkozott.

Tanszékén már a nyolcvanas évek elején érződtek a változás jelei: tudományos szocializmus helyett politológiát, politikai gazdaságtan helyett közgazdaságtant tanítottak, tanszéki és nyílt vitákat tartottak a változások szükségességéről. Egyéni fejlődését a Világgazdasági Kutató Intézet nemzetközi konferenciáin tapasztaltak is segítették, amelyeket TIT-előadóként és a Debreceni Reformkör vitáin is hasznosított. Szociológiai jellegű kutatások, vihart kavart szak- és Napló-cikkek is ezt a vonulatot szaporították.

– Gondolkodásomat, személyiségemet átformálta az alkotómunka végtelen öröme, egy hit abban, hogy lesz átalakulás – vallja erről az időszakról, s ma is megelégedéssel gondol vissza a nyolcvanas évekre, a társadalmi átalakulásban betöltött szerepére.

Amikor a változásokat követő összevonások eredményeként a Humánpolitikai Tanszék vezetésével bízták meg, rövid idő múltán egy régen dédelgetett álmának – miszerint szívesen szervezne, vezetne egy iskolát – engedett inkább: megpályázta és megnyerte a Dózsa György Általános Iskola igazgatói munkakörét.

Nagy örömmel vetette bele magát az új feladatkörébe. Vezetésével elkészült az iskola pedagógiai programja, amelyben egy tehetséggondozó és személyiségfejlesztő iskola képe rajzolódott ki. Olyan pedagógiai folyamat megvalósítása volt a céljuk, melynek során szuverén egyéniségük kiformálódásához segítették tanulóikat. Az, hogy az ott végzett gyerekek többsége a középiskolákban egyből felvette a ritmust és helytállt, az az alsó tagozattól induló versenyszellemnek volt köszönhető – amit egyébként az országos tanulmányi versenyekben elért dobogós helyezések tucatjai is visszaigazoltak. Harmadik ciklusát egészsége megromlása miatt már nem pályázta meg. Csodálatos ajándékot kapott viszont friss nyugdíjasként: végzős osztályát még egy tanéven át taníthatta.

Jónásné dr. Szilágyi Katalin megelégedett ember pályafutását és egyéni életét tekintve is: férjével, fiával és Németországban élő lányával – legújabban egy aranyos kis unokával – harmonikus családként élnek. Manapság a nevelés specifikus területei foglalkoztatják, mint a személyiség – test, lélek, szellem – egységének megismerése, fejlesztése, önismeret, illetve a magyar lakosság egészségügyi állapota, különös tekintettel a gyerekekre.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)