Csenger

Paposon az Illés családban négy fiúgyermeket neveltek. 1954. május 12-én született Ottó. A család a mezőgazdaságból élt, így természetesnek tűnt, hogy a paposi általános iskola után mezőgazdasági szakirányú tanulmányokba kezdett Nyíregyházán, hű maradva a gazdálkodáshoz. Érettségi után sikerült bejutnia a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolára. Megoldódott a kollégiumi elhelyezés is. A mátészalkai Mezőgépnél dolgozó édesapa okkal volt elégedett fiával. Fő területe a kertészeti ágazat volt, s maradt.

Az ifjú mérnök gyakorlatra a Mátészalkai Állami Tangazdaságba került. Bejárta a kerületeket, ismerkedve a feladattal. No meg a könyvelésen dolgozó Bíró Máriával, aki a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskolában szerzett képesítőjét követően (a szülők Nagyecseden élnek ma is) itt helyezkedett el. A tangazdasági ösztöndíjas a gyakorlat elteltével beosztott kertész lett a csengeri üzemegységben. Akkor itt Szenczi István (Jánkmajtisra való) volt a főkertész. Kétszeresen is szerencsésnek tűnt az idekerülés. Változatos feladatokat kapott, illetve szolgálati lakást. S mivel 1979-ben megnősült, jól jött, hogy az akkori viszonyok között nagyon korszerűnek tartott házakból kaphattak. Az ifjú feleségnek munkahelye is lett a gazdaság csengeri központjában, közel a lakáshoz. A két fiú „jogilag” Fehérgyarmaton született, de valójában itt voltak kisgyerekek. Ma már termetre is „nagygyerekek”. István a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium speciális németnyelv-tagozatán tanul. Tervei szerint rendőrtiszt lesz. Korban Attila a nagyobb. Ő már felsőfokú tanulmányokat végez. Folytatja édesapja szakmáját. Szabadidejükben a fiúk is aktívan részt vesznek a család felvállalta kertészeti munkákban.

A körülmények ugyanis megváltoztak:

– Először feleségem lett munkanélküli. Az állami gazdaságban átszervezések történtek. Így mezőgazdasági vállalkozásba kezdett itthon, miközben én tovább dolgoztam a gazdaságban a rendszerváltásig. Kárpótlási árverésen vásároltunk kevéske területet. Hosszú távú (15 évre szóló) állami bérleményünk is van.

Az udvaron lévő fóliasátrakban szép virágok pompáznak évről évre. Marika paprika és paradicsom palántákkal is igyekezett segíteni gazdálkodó társainak. A rendszerváltást követően megszűnt az állami gazdaság, és kézenfekvőnek tűnt, hogy a főiskolán tanultakat és az évtizedes gyakorlati tapasztalatokat a család érdekében hasznosítsák.

– Igyekeztünk körültekintően gazdálkodni. Odafigyeltünk a különböző pályázati lehetőségekre, az indulástól kezdve. Arra is rá kellett jönnünk, hogy a régi almásokat újakkal kell kiváltani. Ma már sok-sok fajtával találkozhat, aki ellátogat almásainkba. Az 1995-ben telepített intenzív öntözési rendszerrel ellátott területről idén hektáronként harminc-ötven tonna almára számíthatunk.

Az egész család bekapcsolódik az évi munkákba. A ház asszonya döntően a fóliákban szorgoskodik. A fiúk apjostul a gyümölcsösben. Ha kell gépekkel, ha kell metszőollóval a kézben. Akadnak segítők. A szó köznapi, de átvitt értelmében is. Illésék igyekeztek élni a szövetkezés kínálta lehetőségekkel is. Itt sem sikerült viszont eljutni odáig, hogy a gazda hűtőházat tudjon létesíteni.

– Van némi remény. A hűtőgépre már az FVM Hivatalon keresztül megkaptuk az állami támogatást. Az épület kialakításához Gazdahitelt tudunk igénybe venni a nyíregyházi OTP-n keresztül.

Akik ismerték a főiskolás paposi fiatalembert, tanúsíthatják atlétaként akaraterőből jelesre vizsgázott. Az országosan „jegyzett” sportember előtt nagy jövő állt. Ő azonban a szakmát, a kertészetet választotta. Metszési módszerei, vegyszeres ritkításai és más egyedi eljárásai kivívták az almásgazdák elismerését. Persze az az igazi, hogy fiai is értékelik törekvéseit. Valami hasonlót mondhat el lakóhelyéről is. A valamikori szolgálati lakást (miként a legtöbben) megvásárolták, s a mai elvárásokhoz igazították. Ezt mondhatjuk el a most már csengeri Illésékről is. Igaz, nem törekedtek semmiféle pozícióra, de ahol lehetett, segítettek, segítenek. Különösen igaz ez akkor, ha gyerekekről, karitatív célokról van szó.

Igazán azonban a kertészet az, ami egyértelműen lázba hozza a családot:

– Úgy gondoltuk, hogy az alma megtartása mellett bővítjük a termelvények körét. Az egy hektáros újabb almatelepítés mellett beadtuk a pályázatot egy 2,4 hektár területű körtésre is. A körte ültetvény itt még nem annyira elterjedt, mint az alma, de az eddigi tapasztalatok már bizakodásra adnak okot.

Valahol ez a lényeg: a bizakodás. Bíznak abban is, hogy megkapják a támogatást egy 500 négyzetméteres fóliaház megépítéséhez. Akik egy kicsit is tájékozottak a növénytermesztésben, kertészetben tudják, hogy sok-sok körülmény kedvező alakulása esetén lehet csak haszonra számítani. Ennek tudatában talán egy kicsit elégedett is lehet mindazzal, amit így, túl a negyvenen, több évtized munkája után felmutathat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)