Miskolc–Nyékládháza

A Taktaközben gazdálkodó, később tsz-tag édesapa és a háztartásbeli édesanya (ma már mindketten nyugdíjasok) legidősebb gyermekeként született 1953. május 2-án Miskolcon. Négyen voltak testvérek, köztük egy ikerpár (igaz, egyikük meghalt). Öccse egy állatorvos mellett dolgozik, pár éve még jó nevű futballistának számított a környéken, az NB I B-ig jutott, húga a szülőkkel él.

Gyermekkorát Taktaharkányban töltötte, nyaranta a 3–4 tehenet vitte ki a Takta partján bérelt töltésoldalra legelni. A pokrócon heverészve olvasott, a könyvek jóvoltából hamar kitárult előtte a világ. A könyveket bújta kora reggel, késő este, 15–16 éves koráig szinte „permanens” olvasással telt mindennapi élete. Innen ered a máig is hihetetlen tudásszomja. Kedvenc könyve – gyermekkori élményeire alapozódva – az Indul a bakterház, Bendegúz csínytevései nagy élményt jelentettek számára.

Az általános iskolában jó tanulónak számított, majd a „korszak találmányának” minősülő középiskolában (szakma+érettségi), a 2. Számú Ipari Szakközépiskolában elektroműszerésznek tanult. Szerepet játszott ebben a választásban az a tény is, hogy egy rádió-tv szerelő „király” volt a szakmák között. Két kiváló tanára (Kövér Árpád – magyar, Kiss Imre – történelem) szinte egyetemi módszerekkel oktatta az egyébként is felnőtt számba vett diákjait, az ő hatásukra jelentkezett érettségi után Debrecenbe, a KLTE történelem–népművelés szakára. A sikeres felvételi után 11 hónapot szolgált a seregben Hódmezővásárhelyen. Az egyetem öt éve alatt óriási tanáregyéniségeket ismert meg Menyhárt Lajos, Ránki György, dr. Béres Csaba személyében.

Nagyon komolyan és sokat tanult, itt vált igazi népművelővé. E hivatásról máig azt tartja, hogy a legérdekesebb életforma a világon, mert itt nem lehet megállni egy pillanatra sem, itt állandóan felkészültnek kell lenni. Az egyetem mellett dolgozott is, kérdőíves vizsgálatokban vett részt, ifjúsági klubot vezetett.

Módja volt kipróbálni a gyakorlatban mindazt, amit az elmélet mondott, az őt körülvevő világot teljesebben meg tudta ismerni. Ötödéves korában a Csapókerti Művelődési Ház munkatársa lett.

Az egyetem befejezése után (Borsod megye társadalmi ösztöndíjasa volt), nem fogadta el a felajánlott állást, Debrecenben előbb a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban dolgozott, egy év múltával került a majdnem egy évtizeden át sikeres tevékenysége színhelyére, a Biogal Gyógyszergyár Művelődési Központjának vezetője lett.

1988-ban elvált feleségétől, a korábbi osztálytárstól, Miklósi Máriától és második felesége (Tóth Julianna tanítónő) révén Nyékládházára került, ahol ma is él családjával. Innen előbb Hejőcsabára járt másfél évig, később Hejőkeresztúron lett az Általános Művelődési Központ vezetője.

1999-ben pályázat útján került jelenlegi munkahelyére és az oktatási és művelődési főosztály irányítójaként a középfokú oktatás, a kollégiumi nevelés, a fogyatékos és hátrányos helyzetű gyermekek oktatása, a művelődési intézmények, múzeumok, levéltárak, könyvtárak, az ifjúságpolitika, sport és kisebbségi politika szakmai felügyeletét látja el, 16 munkatársa van. Közel három tucat intézmény tartozik hozzájuk 3000 dolgozóval, velük tart szinte napi kapcsolatot. Munkatársaival készítik a közgyűlési anyagokat, előkészítik a közgyűlési határozatok végrehajtását, kapcsolatot tartanak az intézményfenntartókkal. Hideg Imre főosztályvezető munkájáról, eddigi sikereiről így vall:

– Kell ehhez egy óriási adag szerencse, jókor, jó időben, jó helyen kell lenni. Nagyon sok emberrel sikerült nagyon jó emberi kapcsolatokat kialakítanom, mint köztisztviselő igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangot. Alkalmazom a népművelőként megtanult szabályt „az emberek önként jöttek a rendezvényeidre, olyat kell produkálni, hogy megnyerd őket!” Eddigi életemet és munkámat a végtelen sokszínűség jellemzi, hasznosítani tudtam a tudásomat, a tapasztalatomat. Jó érzés az, ha az ember bele tud szólni a dolgokba, ha segíteni tud másokon.

Valószínűleg ezt ismerték el a miniszteri kitüntetéssel, 1986-ban a Kiváló Munkáért elismeréssel. Három fia közül (akik az édesanyjukkal maradtak), Tamás már dolgozik, Zoltán egyetemista, Róbert pedig most érettségizik. Második házasságából két lánya született: Dóra 12, Judit pedig 9 éves. Szabadidejében a mai napig rengeteget olvas.

– Ebben a beosztásban kötelesség hogy tájékozott legyél! – jegyzi meg.

Alaposan igyekszik felkészülni a szereplésekre, ehhez jó memória szükségeltetik, talán ezért is elnöke a megyei sakkszövetségnek (versenyszerűen is játszik), amely most a gyermeksakkozás fejlesztését tűzte zászlajára. Kedvelt elfoglaltsága a rejtvényfejtés is, és legalább másfél ezer játékot ismer. Munkája és sokrétű elfoglaltsága révén rendszeresen járja a megyét, személyes kapcsolatokat épít ki a településeken, fontosnak tartja a folyamatos információcserét.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)