Kazincbarcika

Vajon hány hasonló életút alakult úgy a megyében, mint a Hegedűs Dezsőé: bányászcsalád gyermekeként felnőni szegénységben, ám emberségben, majd az életben helytállni képessége, tudása alapján, mert igazából mindenben csak önmagára számíthatott.

A bányászatáról híres mátraaljai településen, Ecséden született (itt indult az első külfejtéses bánya Magyarországon) 1949. január 30-án. Édesapja mélyművelésű bányában dolgozott, 1959-ben azon szerencsések közé tartozott, aki túlélte a 31 áldozatot követelő bányaszerencsétlenséget. Édesanyja a tsz-ben csoportvezető volt, és természetesen nevelte az öt gyermeket: közülük Dezső a negyedik, legidősebb bátyja szintén a bányából vonult nyugdíjba, másik három testvére diplomás lett.

Nagy szegénységben és nagy szeretetben felnőve tartalmas és gazdag gyermekkorra emlékezhet vissza, amely igen jelentős „szabadságfokkal volt tűzdelve”. A dimbes-dombos táj télen-nyáron ragyogó terepet kínált az „alvégi” gyermekek számára mindenféle játékhoz. Az általános iskolában jeles-kitűnő tanulóként teljesített, és a hatvani Bajza József Gimnázium angol tagozatos osztályaként „ők voltak az első fecskék”. A négy évet egy kiváló ember, Budai László osztályfőnök igyekezett tartalmassá és emlékezetessé tenni. Elsősorban a reáltárgyakban teljesített kiválóan, így a pályaválasztás is „behatárolódott”: Kazincbarcika következett, ahol mérés és műszerautomatika szakon szerzett üzemmérnöki diplomát, majd következett a bánya és a szentkirályszabadjai helikopterezrednél letöltött katonai szolgálat.

Közösségi szelleme, kreativitása és politikai hitvallása már katonakorában megnyilvánult: az ezred KISZ-bizottság titkárhelyettese volt, így első munkahelye a Borsodi Szénbányászati Tröszt KISZ-bizottsága lett, ahol előbb munkatárs, majd 1976-tól 1983-ig a vállalati KISZ-bizottság titkára volt.

Időközben képezte magát: 1983 és 1986 között Budapesten, gazdaságpolitikai szakon szerzett újabb diplomát. Ezután visszakerült a tröszthöz, ahol gazdaságpolitikai tanácsadóként dolgozott a rendszerváltásig.

1989-ben a putnoki bányaüzem villamos művezetőjeként föld alatti munkakörbe került. 1993-ban hívták Lyukóbányára, itt villamossági főművezető lett. Időközben az amerikai AES cég 1996-ban privatizálta az üzemet, ahonnan 2006-ban vonult nyugdíjba mint villamossági részlegvezető. Munkája mellett „több vonalon” is bekapcsolódott Kazincbarcika közéletébe: alapító tagja az MSZP-nek, először a városi-választókerületi szervezet elnökségi tagja, alelnöke, majd elnöke, jelenleg ismét alelnöke, tagja a Baloldali Tömörülés Platformnak. 2002-től a városi önkormányzati képviselő-testület képviselője, a Városfejlesztési és Gazdasági Bizottság tagja.

2002 és 2006 között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés tagjaként is tevékenykedett. 2006-tól az önkormányzati alapítású Timpanon Ingatlankezelési Kft. felügyelőbizottságának az elnöke.

„Úgy vélem, hogy a közéletben szereplő embernek mindenekelőtt szerénynek kell lennie, az a jó, ha nem felejti el az ember, hogy honnan érkezett – mondja Hegedűs Dezső. – Nagyon fontos a kreativitás, a jó ötletek mindig segíthetnek az előttünk álló feladatok megoldásában. A legfontosabb azonban mégiscsak a kapcsolatteremtő képesség, a szerénység, amit elsősorban az ifjúsági mozgalomban igen magas szinten megtanulhattam és gyakorolhattam.

Nyugdíjasként is a cselekvő akarat hajt előre, szeretném figyelemmel kísérni az emberek sorsát és képviselni érdekeiket.”

1970-ben kötött házasságot „egy bányász kislánnyal”, Németh Rózsával (akinek édesapja „jó nevű” bányász volt), aki ma a kazincbarcikai takarékszövetkezetben dolgozik. Lányuk, Szilvia 1973-ban született, óvónő-pedagógia szakon végzett, majd férjével együtt egy kft.-t alapítottak, most éppen kétéves kislányával, Kingával van gyesen.

Mindig szerette a baráti társaságot, ma is nagyon sok barátja van az ország szinte minden részében. A számítógép világának megismerése óta elég gyakran „csetel az interneten”. Gondozza, karbantartja hétvégi telkét, testvéreivel szülőfalujában borászkodik, elsősorban családi fogyasztásra termelnek szőlőt, és készítenek bort. Szeret utazni, feleségével bejárta már szinte az egész Nyugat-Európát, de szakmai úton járt Angliában, Németországban, Hollandiában, eljutott Finnországba és Bulgáriába, kapcsolatokat épített ki a katowicei Wujek szénbányával. Még bányászkorában gyakran megfordult Erdélyben Gyergyószentmiklóson, és azóta is csodálja a székelyek emberszeretetét és magyarságát.

Eddigi életútjával, amelynek során mindenért keményen és kitartóan megdolgozott, elégedett. Jelenleg gyermeke támogatását és segítését tartja a legfontosabbnak, hiszen építkezés előtt állnak. Reméli, hogy nyugdíjasként még sok szép időt tölthet unokájával, vagy ha a sors is úgy akarja – unokáival.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)