Nyíregyháza

Aki óriási tárcsákkal fekszik és ilyenekkel is ébred, az előbb-utóbb a sportágak közül a súlyemelést választja. Glückmann Pál sem döntött másképpen, hiszen már gyermekként azt figyelte, ahogy édesapja  − ifjúsági és magyar bajnok súlyemelő, az egyetemi évek alatt a MAFC sportolója  − bűvöli a súlyokat, és a szűk edzőteremben egyre-másra emeli a magasba a súlyos tárcsákkal megrakott fémrudat.

Papája a diplomaszerzés után Nyíregyházára költözött, ahol egyik alapítója volt a szabolcsi súlyemelésnek. Fiával tizenkét évesen ismertette meg a sportág alapjait, aki a mostoha körülmények ellenére már a kezdeti időkben szép sikereket ért el.

Előbb 52, majd 56, később, amikor huszonnégy évesen befejezte a versenyzést, a 60 kilogrammosok között lépett dobogóra. Legjobb eredményeit tizenhét és húszévesen érte el, hiszen 1976-ban az Ifjúsági Barátság Versenyen bronzérmes lett. ’78-ban és ’79-ben a junior világ- és Európa-bajnokságon nyolcadik illetve az ötödik helyezést szerezte meg. A fogásnemek közül szakításban alig maradt el a bronzéremtől.

Idehaza serdülő és ifjúsági magyar bajnokságon ötször diadalmaskodott, majd huszonnégy évesen első osztályú versenyzőként hagyta abba a sportolást. Még aktív sportolóként mellékállásban vállalta az edzőséget, majd 1983-tól már csak a szakvezetői munkát végezte. A tréneri ranglétra valamennyi fokát végigjárta, kilencvenhat-ban fogja megkapni a szakedzői képesítést.

A nyolcvanas évek elejétől 1989-ig a súlyemelő-utánpótlással foglalkozott, közülük számos versenyző lett élsportoló. Így gyakorlatilag egy-egy súlyemelő pályafutását végigkísérte Glückmann Pál. 1987-ig a súlyemelő-kollégium irányítójaként ismerték, amely a rendszerváltáskor szűnt meg.

Hat éve nevezték ki az NYVSC súlyemelő-szakosztályának vezetőedzőjévé. Több első osztályú és nemzetközi szintű súlyemelő előrelépését segítette, így például Németh Lászlóét, aki junior világbajnoki bronzérmes, világ- és Európa-bajnoki ötödik helyet ért el, majd olimpikon lett.

Őt követte Juhász István, a serdülő Európa-bajnok és mellette több aranyjelvényes versenyző, akik Glückmann Pál csoportjában ismerkedtek meg a súlyemeléssel.

Két éve Szófiában Németh Lászlóval vettek részt a szófiai Európa-bajnokságon, ahol az akkor még román színekben versenyző Feri Attila arról érdeklődött, milyen lehetősége lenne áttelepülni Magyarországra. Amikor hazajöttek, az akkori szakosztályelnök elzárkózott Feri Attila menedzselésétől. Néhány hónap múlva viszont egy távirat érkezett: három nap múlva a családdal együtt érkezem, aláírás: Feri Attila. Akkorra már eldőlt a kérdés, hiszen az összes személyes holmijukat áthozták és azzal a céllal érkeztek, hogy itt telepednek le. Attila egy év múlva kapta meg a magyar állampolgárságot. Azóta az eredmények igazolják a helyes döntést, hiszen Feri Attila kétszeres világbajnok, Popa Adrián, aki vele együtt érkezett és szintén megkapta a magyar állampolgárságot, világbajnoki nyolcadik, lökésben ötödik helyezett lett.

− A mai gazdasági helyzetben az a titulus, hogy valaki súlyemelőedző, sokszor nem fejezi ki azt a háttérmunkát, amit el kell végezni  − magyarázza a 36 éves szakvezető.  − A szakosztály már nem engedheti meg magának, hogy önálló ügyintézőt, úgymond technikai vezetőt tartson, és emellett pénzügyi alkalmazottat is fizessen. Ezt egyszemélyben a vezetőedzőnek kell ellátni. Az edzések mellett az idő nagy részét az ügyintézésre fordítom, újabb szponzorok megnyerésére, a bevételek növelésére.

Emellett a versenyzők napi gondjait is orvosolni kell, valamint a szövetséggel és a kapitánnyal való kapcsolattartás is az én reszortom. Elég összetett feladat, úgyhogy a nap nagy része a súlyemelőteremben és a környékén telik el. Külföldi versenyekre is csak akkor tudom a versenyzőket elkísérni, ha megfelelő keretünk van rá.

A csapatbajnoki döntőt 1994-ben az NYVSC nyerte, amely ezt az eredményt, valamint Feri Attila világbajnoki és Popa Adrián helyezéseit számítva ebben a sportágban az ország legeredményesebb szakosztálya. És azt se felejtsük el, hogy három nyíregyházi versenyzője szerepelt a kínai világbajnokságon. A két említett sportolón kívül a Tiszavasváriban lakó Juhász István is, akit az egyik legtehetségesebb honi súlyemelőként tartanak számon. Glückmann Pál azt reméli, hogy mindhárman kijutnak az atlantai olimpiára, ahol Feri Attilától főleg lökésben érmes helyezést vár. Addig is keményen dolgoznak, hiszen a jövő év legnagyobb világversenyére tökéletes erőnlétben szeretnének kiutazni.

Felesége, Pintér Judit egyéni vállalkozó, jelenleg gyesen van a kétéves fiukkal, Péterrel. Másik gyermekük a tíz és fél éves kislány, Rita. A család nagyon szeret utazni, csak a férj elfoglaltsága miatt erre kevés idejük maradt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)