Gilisztasüti papírsombreroban

Nyárligeti napló
Július 24.
(Korifeusok kontra instantchuritos)

Írta: Csabai László

Elhatároztam, hogy eszek Romániában valami originális román ételt. Tudom, nem lesz könnyű (mert a globalizáció még jobban végigsöpört ezen az országon, mint a miénken, csak a szegénységet nem söpörte ki), de nem mehetek el úgy, hogy meg sem próbáltam.

Mamaia központja felé tartok a plázson. Az első szálloda étlapját megnézem a bejáratánál. Méregdrága minden, de engem már ez sem zavarna. A szálloda étterme karibi különlegességeket kínál. A másik szállodáé olasz, a harmadiké mexikói, a negyediké, az ötödiké, a hatodiké és a hetediké francia, a nyolcadiké kínai, a kilencediké megint olasz specialitásokat.

Aztán következnek a szóló éttermek. Kínai, görög, olasz, olasz, olasz, francia, görög, kínai. És így tovább. Végül a mamaiai sétálóutcán a kifőzdék és standok. Kínai, kebabos, pizzás, mexikói, hamburgeres, hamburgeres, hamburgeres.

Tanácstalan vagyok. Leülök, várok. Ez a legutolsó esély: nem csinálni semmit, csak bízni, hátha magától megtörténnek dolgok.

Körben éttermek és étteremreklámok. Rajtuk nyilak. A nyilak a szállodasor vagy a központ felé mutatnak. Egy kivételével. Az a Siutghiol-tó felé. Követem. Raktárak, konténerek között haladok. Ott van! Igényes, tiszta. Ez látszik az asztalterítőkön és a vászon lámpaburákon. A terasz fedett. „Corifei’ van írva a bejárat fölé. A korifeusok karvezetők voltak a görög drámákban. Vajon mi közük lehet ehhez az étteremhez?

Belépek. Önkiszolgáló. Jó. A pultok roskadásig tele. És egyik ételt sem ismerem. Csodálatos.

A második világháború végéig virilitás alapján kormányozták Magyarországon a vidéki városokat. Vagyis a vagyonosoknak járt a képviselőhelyek legalább fele. A rangsort nem becslés, ingatlan, jövedelem, vagy folyószámla-kivonat, hanem befizetett adómennyiség alapján állapították meg. Ebből pedig csak egy következhet: az állam eredendően azt feltételezte a polgárokról, hogy csalnak. Vagyis nem fizetik meg az államnak járó adót. És ha nem, akkor ne is legyenek jogaik. Ezt a gyanakvó hozzáállást már éreztem itt is, mikor minden egyes – minden egyes! – buszra felszállt az ellenőr. És most is. Csak most fordítva. A vevők részéről. Mert a levest két edényből állítják össze. A kiszolgáló beleteszi a zöldséget és a húst a tányérba, megmutatja, hogy tényleg benne van a kielégítő mennyiség, és utána méri rá a levet. Mind az ötféle levesből kérek. Mind nagyon jó. Lehetne mondani, hogy csorbák, de a csorba valójában, majdnem hogy csak annyit jelent: „leves”. Lehet fél adagot is kérni, így végigkóstolok vagy ötféle főételt. Mind nagyon jó. Sok zöldség, kevés hús. A nevük csak románul van kiírva. Félek jegyzetelni, mert egyszer megtettem, és azt hitték, ellenőr vagyok. Az édességes pulton hajszálvékony-tésztás csodák tárulkoznak, mint olajban mosott hajú hetérák. Egy pisztáciást választok. Príma. Kielégültem. És megbékéltem a románokkal. Persze, ha belegondolok, hogy ez a gyöngyszem itt van, nem a főutcán, akkor meg kell állapítanom, hogy a románok bolondok. De azok a magyarok is.

A szökőkútnál beszéltük meg a találkozót a Kedvessel, Emővel meg a gyerekekkel. Áradoznék róla, miben volt részem, de beindul a karnevál. Valódi karnevál, brazil táncosokkal. A gyerekek örülnek, mert gilisztasütit kaptak. Ami valójában churitos. Ettem már ilyet Monterreyben. Tömör fánk. Jó, de semmi különös. Ennek a mostaninak mellékíze van. Biztos instant alapanyagokból kutyulták össze. A szósz meg borzalmas. De hát nem is ezért kellett nekik a gilisztasüti, hanem mert minden kis tasakot egy malomkeréknyi papírsombreroba helyeznek. Most már nekünk is van sombreronk. A sok sombrerotól lassan bedugul a város. Nem baj, jó a kedvem. Felkérem a kedves táncolni. Nem jön, mert fáradt. Hízelgek neki, ölelgetem. Beadja a derekát, de csak azzal a feltétellel, ha utána megmasszírozom a talpát.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése