Gilisztasüti papírsombreroban

Nyárligeti napló
Július 24.
(Korifeusok kontra instantchuritos)

Írta: Csabai László

Elhatároztam, hogy eszek Romániában valami originális román ételt. Tudom, nem lesz könnyű (mert a globalizáció még jobban végigsöpört ezen az országon, mint a miénken, csak a szegénységet nem söpörte ki), de nem mehetek el úgy, hogy meg sem próbáltam.

Mamaia központja felé tartok a plázson. Az első szálloda étlapját megnézem a bejáratánál. Méregdrága minden, de engem már ez sem zavarna. A szálloda étterme karibi különlegességeket kínál. A másik szállodáé olasz, a harmadiké mexikói, a negyediké, az ötödiké, a hatodiké és a hetediké francia, a nyolcadiké kínai, a kilencediké megint olasz specialitásokat.

Aztán következnek a szóló éttermek. Kínai, görög, olasz, olasz, olasz, francia, görög, kínai. És így tovább. Végül a mamaiai sétálóutcán a kifőzdék és standok. Kínai, kebabos, pizzás, mexikói, hamburgeres, hamburgeres, hamburgeres.

Tanácstalan vagyok. Leülök, várok. Ez a legutolsó esély: nem csinálni semmit, csak bízni, hátha magától megtörténnek dolgok.

Körben éttermek és étteremreklámok. Rajtuk nyilak. A nyilak a szállodasor vagy a központ felé mutatnak. Egy kivételével. Az a Siutghiol-tó felé. Követem. Raktárak, konténerek között haladok. Ott van! Igényes, tiszta. Ez látszik az asztalterítőkön és a vászon lámpaburákon. A terasz fedett. „Corifei’ van írva a bejárat fölé. A korifeusok karvezetők voltak a görög drámákban. Vajon mi közük lehet ehhez az étteremhez?

Belépek. Önkiszolgáló. Jó. A pultok roskadásig tele. És egyik ételt sem ismerem. Csodálatos.

A második világháború végéig virilitás alapján kormányozták Magyarországon a vidéki városokat. Vagyis a vagyonosoknak járt a képviselőhelyek legalább fele. A rangsort nem becslés, ingatlan, jövedelem, vagy folyószámla-kivonat, hanem befizetett adómennyiség alapján állapították meg. Ebből pedig csak egy következhet: az állam eredendően azt feltételezte a polgárokról, hogy csalnak. Vagyis nem fizetik meg az államnak járó adót. És ha nem, akkor ne is legyenek jogaik. Ezt a gyanakvó hozzáállást már éreztem itt is, mikor minden egyes – minden egyes! – buszra felszállt az ellenőr. És most is. Csak most fordítva. A vevők részéről. Mert a levest két edényből állítják össze. A kiszolgáló beleteszi a zöldséget és a húst a tányérba, megmutatja, hogy tényleg benne van a kielégítő mennyiség, és utána méri rá a levet. Mind az ötféle levesből kérek. Mind nagyon jó. Lehetne mondani, hogy csorbák, de a csorba valójában, majdnem hogy csak annyit jelent: „leves”. Lehet fél adagot is kérni, így végigkóstolok vagy ötféle főételt. Mind nagyon jó. Sok zöldség, kevés hús. A nevük csak románul van kiírva. Félek jegyzetelni, mert egyszer megtettem, és azt hitték, ellenőr vagyok. Az édességes pulton hajszálvékony-tésztás csodák tárulkoznak, mint olajban mosott hajú hetérák. Egy pisztáciást választok. Príma. Kielégültem. És megbékéltem a románokkal. Persze, ha belegondolok, hogy ez a gyöngyszem itt van, nem a főutcán, akkor meg kell állapítanom, hogy a románok bolondok. De azok a magyarok is.

A szökőkútnál beszéltük meg a találkozót a Kedvessel, Emővel meg a gyerekekkel. Áradoznék róla, miben volt részem, de beindul a karnevál. Valódi karnevál, brazil táncosokkal. A gyerekek örülnek, mert gilisztasütit kaptak. Ami valójában churitos. Ettem már ilyet Monterreyben. Tömör fánk. Jó, de semmi különös. Ennek a mostaninak mellékíze van. Biztos instant alapanyagokból kutyulták össze. A szósz meg borzalmas. De hát nem is ezért kellett nekik a gilisztasüti, hanem mert minden kis tasakot egy malomkeréknyi papírsombreroba helyeznek. Most már nekünk is van sombreronk. A sok sombrerotól lassan bedugul a város. Nem baj, jó a kedvem. Felkérem a kedves táncolni. Nem jön, mert fáradt. Hízelgek neki, ölelgetem. Beadja a derekát, de csak azzal a feltétellel, ha utána megmasszírozom a talpát.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése