Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Gilisztasüti papírsombreroban
Nyárligeti napló
Július 24.
(Korifeusok kontra instantchuritos)
Írta: Csabai László
Elhatároztam, hogy eszek Romániában valami originális román ételt. Tudom, nem lesz könnyű (mert a globalizáció még jobban végigsöpört ezen az országon, mint a miénken, csak a szegénységet nem söpörte ki), de nem mehetek el úgy, hogy meg sem próbáltam.
Mamaia központja felé tartok a plázson. Az első szálloda étlapját megnézem a bejáratánál. Méregdrága minden, de engem már ez sem zavarna. A szálloda étterme karibi különlegességeket kínál. A másik szállodáé olasz, a harmadiké mexikói, a negyediké, az ötödiké, a hatodiké és a hetediké francia, a nyolcadiké kínai, a kilencediké megint olasz specialitásokat.
Aztán következnek a szóló éttermek. Kínai, görög, olasz, olasz, olasz, francia, görög, kínai. És így tovább. Végül a mamaiai sétálóutcán a kifőzdék és standok. Kínai, kebabos, pizzás, mexikói, hamburgeres, hamburgeres, hamburgeres.
Tanácstalan vagyok. Leülök, várok. Ez a legutolsó esély: nem csinálni semmit, csak bízni, hátha magától megtörténnek dolgok.
Körben éttermek és étteremreklámok. Rajtuk nyilak. A nyilak a szállodasor vagy a központ felé mutatnak. Egy kivételével. Az a Siutghiol-tó felé. Követem. Raktárak, konténerek között haladok. Ott van! Igényes, tiszta. Ez látszik az asztalterítőkön és a vászon lámpaburákon. A terasz fedett. „Corifei’ van írva a bejárat fölé. A korifeusok karvezetők voltak a görög drámákban. Vajon mi közük lehet ehhez az étteremhez?
Belépek. Önkiszolgáló. Jó. A pultok roskadásig tele. És egyik ételt sem ismerem. Csodálatos.
A második világháború végéig virilitás alapján kormányozták Magyarországon a vidéki városokat. Vagyis a vagyonosoknak járt a képviselőhelyek legalább fele. A rangsort nem becslés, ingatlan, jövedelem, vagy folyószámla-kivonat, hanem befizetett adómennyiség alapján állapították meg. Ebből pedig csak egy következhet: az állam eredendően azt feltételezte a polgárokról, hogy csalnak. Vagyis nem fizetik meg az államnak járó adót. És ha nem, akkor ne is legyenek jogaik. Ezt a gyanakvó hozzáállást már éreztem itt is, mikor minden egyes – minden egyes! – buszra felszállt az ellenőr. És most is. Csak most fordítva. A vevők részéről. Mert a levest két edényből állítják össze. A kiszolgáló beleteszi a zöldséget és a húst a tányérba, megmutatja, hogy tényleg benne van a kielégítő mennyiség, és utána méri rá a levet. Mind az ötféle levesből kérek. Mind nagyon jó. Lehetne mondani, hogy csorbák, de a csorba valójában, majdnem hogy csak annyit jelent: „leves”. Lehet fél adagot is kérni, így végigkóstolok vagy ötféle főételt. Mind nagyon jó. Sok zöldség, kevés hús. A nevük csak románul van kiírva. Félek jegyzetelni, mert egyszer megtettem, és azt hitték, ellenőr vagyok. Az édességes pulton hajszálvékony-tésztás csodák tárulkoznak, mint olajban mosott hajú hetérák. Egy pisztáciást választok. Príma. Kielégültem. És megbékéltem a románokkal. Persze, ha belegondolok, hogy ez a gyöngyszem itt van, nem a főutcán, akkor meg kell állapítanom, hogy a románok bolondok. De azok a magyarok is.
A szökőkútnál beszéltük meg a találkozót a Kedvessel, Emővel meg a gyerekekkel. Áradoznék róla, miben volt részem, de beindul a karnevál. Valódi karnevál, brazil táncosokkal. A gyerekek örülnek, mert gilisztasütit kaptak. Ami valójában churitos. Ettem már ilyet Monterreyben. Tömör fánk. Jó, de semmi különös. Ennek a mostaninak mellékíze van. Biztos instant alapanyagokból kutyulták össze. A szósz meg borzalmas. De hát nem is ezért kellett nekik a gilisztasüti, hanem mert minden kis tasakot egy malomkeréknyi papírsombreroba helyeznek. Most már nekünk is van sombreronk. A sok sombrerotól lassan bedugul a város. Nem baj, jó a kedvem. Felkérem a kedves táncolni. Nem jön, mert fáradt. Hízelgek neki, ölelgetem. Beadja a derekát, de csak azzal a feltétellel, ha utána megmasszírozom a talpát.
Hasonló
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése