Vampirulukki

Nyárligeti napló
Július 19.

Írta: Csabai László

„Iti taie respiratia!” – rikoltja a szörny a poszteren. Épp jön Dzseni, megkérdezem tőle mit jelent. „Izzadni fogsz!” – mondja.

Már izzadok, mert a bevásárló utcába beszorult a hőség, ezért tehát felesleges bemennem, meg különösebben nem is érdekelnek a tömegszórakoztató hóbelevancok, de a gyerekek ki akarják próbálni. A nézőtér mindössze tízszemélyes. Csak nem a könnyebb menekülés végett? Felteszem a szemüveget, a film indul. Térhatással. Három dimenzió tehát már megvan. Vulkáni kráterek. Füstölögnek. Büdös, kénes szag terjeszkedik a teremben. A szag lenne a negyedik dimenzió? Az egyik kráterből elkezd ömleni a láva. Megcsap a forróság. Tehát a hőérzet az ötödik. A bűzölgő, füstölgő kráterek között megjelennek oszlófélben lévő, gokartozó hullák. Már egyre gyorsulva felém tartanak. Körbegokartoznak engem. Az egyik megáll, erőt gyűjt, és oldalról belém hajt. Akkorát dob rajtam az ülőhely, hogy rápréselődök a mellettem lévőre. De legalább megvan, hogy a dobálás, a térbeli elmozdítás a hatodik dimenzió. De mi a hetedik? Az oszló hulla fejéből kijön egy kígyó. Rám lehet. Büdös és meleg, de ezek a dimenziólehetőségek már ki vannak pipálva. Nem adom én könnyen a dimenziókat! Sziszegni kezd. Románul. A román kígyósziszegést nem értem, de nyilván nem lehet mélyebb tartalma, mint például Delhusa Gjon „Mindenem a farmerem” című örökzöldjének. Jönnek vasbogarak bukósisakban. De azokból is oszló hulla lesz. Mert ezek zombi bogarak. Köhögve ciripelnek. Románul. A román köhögve ciripelést sem értem. Az egyik zombi bogár fölpuffad és hátba vág. Akkorát lök rajtam az ülőhely, hogy nekiesek a korlátnak. De ez is volt már, ez sem újabb dimenzió. A filmnek vége. Becsaptak. Összesen csak hat dimenziós volt, nem hét, mint ahogy a 7D-Movie-ből következne. Persze lehetne a hangra megszavazni a hetedik dimenziót. Elvégre, ha a szag is egy dimenziónak számít… Stephen Hawking alighanem kiugrana a kerekesszékéből ilyen pszeudo-tudományosság hallatán. (Ez ízléstelen megjegyzés volt, elnézést Hawking professzor úr!)

Hát volt ebben is részem. Nagy marhaság, de legalább lehet dicsekedni vele, mint a vámpírcukorkával.

(A híres vámpírcukorka V. Zs. barátom tulajdonában volt. Finnországból kapta és természetesen finnes neve volt. Vampirulukki? Vampiruhekko? Valami ilyesmi. Kesernyés, de nem kellemetlen illatot adott ki magából. Alakra medvecukorhoz hasonlított. Ha az ember beleharapott, majd a falra mászott: nyers ürüléknek vagy rothadó húsnak lehet ilyen íze. Mert ez egy átverőcukorka volt. V. Zs. néha, a bulik zenitjén, mintha titkos ópium-szeánszra invitálna, adott legjobb barátainak belőle. Soha, senkinek nem sikerült végigrágnia. De azoknak, akik részt vehettek a rágószeánszon, örökre megmaradt a beavatottság élménye. Tavaly Hanzi barátommal az alapítványi bálon egy asztalnál ültünk, s előjöttek a tizenöt évvel ezelőtti dolgok. – „Emlékszel a vámpírcukorkára?” – kérdeztem, s mindketten elérzékenyültünk. Feleségeink és munkatársaink kérdezősködni kezdtek, de Hanzi fölényesen legyintett. – „Aki nem próbálta, az úgysem tudja elképzelni!”)

A Vega Hotelnél kétfelé ágazik a promenád. Egy megy a tengerpart, egy pedig a Siuthghiol-tó mentén. Most ezen baktatok vissza a táborba. Bazár, bazár, bazár. Aztán egy könyvesbolt. Ért már ilyen meglepetés a Balatonnál is. Az ötvenes-hatvanas években szisztematikusan kiépítették a magyar könyvesbolthálózatot, mely – kínálatában is – a legfejlettebb volt a vasfüggönytől keletre. Ezek a könyvesboltok azóta szex-shopok, pizzázók, dance-hallok lettek. De pár megmaradt. Valami hasonlóról lehet itt is szó. Megszemlélem a kirakatot. Ez viszont kiábrándító. Színes magazinok meg sok idegen nyelvű könyv, de mind turisztikai. Romániáról szóló fotóalbumok. Középen azonban, kiemelve, két másféle irodalom. Az egyiken abortált magzatok fekszenek egymás mellett. Nyilván egy elhajtás ellenes irat. A másik Clemenceau marsall emlékiratai románul, franciául és angolul.

Nem gondoltam volna, hogy az „Iti taie respiratia!” után ma még újabb megrázó élményekben lesz részem.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése