Vampirulukki

Nyárligeti napló
Július 19.

Írta: Csabai László

Gerhard Glück Graffiti másolata.jpg„Iti taie respiratia!” – rikoltja a szörny a poszteren. Épp jön Dzseni, megkérdezem tőle mit jelent. „Izzadni fogsz!” – mondja.

Már izzadok, mert a bevásárló utcába beszorult a hőség, ezért tehát felesleges bemennem, meg különösebben nem is érdekelnek a tömegszórakoztató hóbelevancok, de a gyerekek ki akarják próbálni. A nézőtér mindössze tízszemélyes. Csak nem a könnyebb menekülés végett? Felteszem a szemüveget, a film indul. Térhatással. Három dimenzió tehát már megvan. Vulkáni kráterek. Füstölögnek. Büdös, kénes szag terjeszkedik a teremben. A szag lenne a negyedik dimenzió? Az egyik kráterből elkezd ömleni a láva. Megcsap a forróság. Tehát a hőérzet az ötödik. A bűzölgő, füstölgő kráterek között megjelennek oszlófélben lévő, gokartozó hullák. Már egyre gyorsulva felém tartanak. Körbegokartoznak engem. Az egyik megáll, erőt gyűjt, és oldalról belém hajt. Akkorát dob rajtam az ülőhely, hogy rápréselődök a mellettem lévőre. De legalább megvan, hogy a dobálás, a térbeli elmozdítás a hatodik dimenzió. De mi a hetedik? Az oszló hulla fejéből kijön egy kígyó. Rám lehet. Büdös és meleg, de ezek a dimenziólehetőségek már ki vannak pipálva. Nem adom én könnyen a dimenziókat! Sziszegni kezd. Románul. A román kígyósziszegést nem értem, de nyilván nem lehet mélyebb tartalma, mint például Delhusa Gjon „Mindenem a farmerem” című örökzöldjének. Jönnek vasbogarak bukósisakban. De azokból is oszló hulla lesz. Mert ezek zombi bogarak. Köhögve ciripelnek. Románul. A román köhögve ciripelést sem értem. Az egyik zombi bogár fölpuffad és hátba vág. Akkorát lök rajtam az ülőhely, hogy nekiesek a korlátnak. De ez is volt már, ez sem újabb dimenzió. A filmnek vége. Becsaptak. Összesen csak hat dimenziós volt, nem hét, mint ahogy a 7D-Movie-ből következne. Persze lehetne a hangra megszavazni a hetedik dimenziót. Elvégre, ha a szag is egy dimenziónak számít… Stephen Hawking alighanem kiugrana a kerekesszékéből ilyen pszeudo-tudományosság hallatán. (Ez ízléstelen megjegyzés volt, elnézést Hawking professzor úr!)

Hát volt ebben is részem. Nagy marhaság, de legalább lehet dicsekedni vele, mint a vámpírcukorkával.

(A híres vámpírcukorka V. Zs. barátom tulajdonában volt. Finnországból kapta és természetesen finnes neve volt. Vampirulukki? Vampiruhekko? Valami ilyesmi. Kesernyés, de nem kellemetlen illatot adott ki magából. Alakra medvecukorhoz hasonlított. Ha az ember beleharapott, majd a falra mászott: nyers ürüléknek vagy rothadó húsnak lehet ilyen íze. Mert ez egy átverőcukorka volt. V. Zs. néha, a bulik zenitjén, mintha titkos ópium-szeánszra invitálna, adott legjobb barátainak belőle. Soha, senkinek nem sikerült végigrágnia. De azoknak, akik részt vehettek a rágószeánszon, örökre megmaradt a beavatottság élménye. Tavaly Hanzi barátommal az alapítványi bálon egy asztalnál ültünk, s előjöttek a tizenöt évvel ezelőtti dolgok. – „Emlékszel a vámpírcukorkára?” – kérdeztem, s mindketten elérzékenyültünk. Feleségeink és munkatársaink kérdezősködni kezdtek, de Hanzi fölényesen legyintett. – „Aki nem próbálta, az úgysem tudja elképzelni!”)

A Vega Hotelnél kétfelé ágazik a promenád. Egy megy a tengerpart, egy pedig a Siuthghiol-tó mentén. Most ezen baktatok vissza a táborba. Bazár, bazár, bazár. Aztán egy könyvesbolt. Ért már ilyen meglepetés a Balatonnál is. Az ötvenes-hatvanas években szisztematikusan kiépítették a magyar könyvesbolthálózatot, mely – kínálatában is – a legfejlettebb volt a vasfüggönytől keletre. Ezek a könyvesboltok azóta szex-shopok, pizzázók, dance-hallok lettek. De pár megmaradt. Valami hasonlóról lehet itt is szó. Megszemlélem a kirakatot. Ez viszont kiábrándító. Színes magazinok meg sok idegen nyelvű könyv, de mind turisztikai. Romániáról szóló fotóalbumok. Középen azonban, kiemelve, két másféle irodalom. Az egyiken abortált magzatok fekszenek egymás mellett. Nyilván egy elhajtás ellenes irat. A másik Clemenceau marsall emlékiratai románul, franciául és angolul.

Nem gondoltam volna, hogy az „Iti taie respiratia!” után ma még újabb megrázó élményekben lesz részem.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése