Ki nem iktatható mulandóság

Nyárligeti napló, 2008. december 12. péntek, Nyárliget

Írta: Csabai László

yumoristicheskie-illyustratsii-i-karikaturyi-gerhard-gluck-15.jpgA kicsit viszem edzésre, Nyírszőlősre. Ahol a Vasvári átvált Westsikre, hirtelen elsötétül előttem a világ. Szegény Gogol érezhetett ilyet, mikor felébredt tetszhalálából, s rádöbbent: élve helyezték koporsóba és csúsztatták le a Danyilov monostor sírgödrébe. Irtózatosan hosszú idő (valójában pár másodperc) után végre megpillantom a szennyvíztisztító fényeit. Lehúzódok. A megfejtés egyszerű: kiégtek az izzók az elülső lámpákból. Mind, egyszerre. A Vasvárin nem vettem észre, mert jól ki van világítva. Jön az izzócsere, stb. És közben a kérdések: Mi van, ha egy kivilágítatlan biciklis halad előttem? Ha kanyarodik az út? Ha szemben előznek? Ha elérem az Ér patak hídját? (Azon, tudvalevőleg, egyszerre csak egy irányból lehet közlekedni.) Nem lett volna meglepő, ha a patakban kötünk ki, ha felmázolódunk egy kamionra, ha meghalunk. Én és a kicsi. Nem történt egyik sem. Tulajdonképpen kimondhatatlanul boldognak kéne lennem, csak sajnos a kicselezhető, de végképp ki nem iktatható mulandóságnak az emberi agyban megbúvó gondolata nem engedi, hogy kimondhatatlanul boldog legyek. De azért örülök, s gyorsan összeírom, milyen veszedelmektől menekültem már meg eddig. Íme néhány:

– Osztálykirándulás. Hatalmas teherautó jön az ösvényen. Mindenki felugrik a sziklákra. Én nem. (Nem tudom, miért.) A szörny elzúg mellettem. Tényleg pár milliméteren múlt.

– Belakva, besörözve akarom átúszni a Tiszát. A felén alig túl, örvényes helyen jön rám a rosszullét. Kezem nem érzem, mikor húzok, hányingerem van. Valahogy legyőzöm az öklendezést, a víz felett tartom magam, míg az ár elsodor egy kanyarig, ahol megkapaszkodhatom a cipőfűző vékonyságú, de erős fűzvesszőkbe.

– A hegyekből tartunk hazafelé. Kikapcsolom a motort, ne fogyjon a benzin. Állandóan fékezni kell, amitől a tárcsák úgy felmelegednek, hogy már semmit nem érnek. És akkor egy mellékút jobbra, dombra fel.  Lefordulok, lassulunk, és szépen megállunk.

És még 26 ilyen eset. Matematikailag a végső valószínűséget a részesemények valószínűségének törtszámú szorzataként kapjuk meg. Vagyis kicsi a valószínűsége, hogy mind a 29 esetet megúszom/szuk, és mégis élek/lünk. Ez önmagában nem bizonyíték a Gondviselés, pláne Isten létére, de boldogító érzés. Persze, ha magukra az esetekre gondolok, akkor félelmetes. Boldogító és félelmetes, mint maga az élet.

M. Szlávik Tünde
rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése