Ki nem iktatható mulandóság

Nyárligeti napló, 2008. december 12. péntek, Nyárliget

Írta: Csabai László

A kicsit viszem edzésre, Nyírszőlősre. Ahol a Vasvári átvált Westsikre, hirtelen elsötétül előttem a világ. Szegény Gogol érezhetett ilyet, mikor felébredt tetszhalálából, s rádöbbent: élve helyezték koporsóba és csúsztatták le a Danyilov monostor sírgödrébe. Irtózatosan hosszú idő (valójában pár másodperc) után végre megpillantom a szennyvíztisztító fényeit. Lehúzódok. A megfejtés egyszerű: kiégtek az izzók az elülső lámpákból. Mind, egyszerre. A Vasvárin nem vettem észre, mert jól ki van világítva. Jön az izzócsere, stb. És közben a kérdések: Mi van, ha egy kivilágítatlan biciklis halad előttem? Ha kanyarodik az út? Ha szemben előznek? Ha elérem az Ér patak hídját? (Azon, tudvalevőleg, egyszerre csak egy irányból lehet közlekedni.) Nem lett volna meglepő, ha a patakban kötünk ki, ha felmázolódunk egy kamionra, ha meghalunk. Én és a kicsi. Nem történt egyik sem. Tulajdonképpen kimondhatatlanul boldognak kéne lennem, csak sajnos a kicselezhető, de végképp ki nem iktatható mulandóságnak az emberi agyban megbúvó gondolata nem engedi, hogy kimondhatatlanul boldog legyek. De azért örülök, s gyorsan összeírom, milyen veszedelmektől menekültem már meg eddig. Íme néhány:

– Osztálykirándulás. Hatalmas teherautó jön az ösvényen. Mindenki felugrik a sziklákra. Én nem. (Nem tudom, miért.) A szörny elzúg mellettem. Tényleg pár milliméteren múlt.

– Belakva, besörözve akarom átúszni a Tiszát. A felén alig túl, örvényes helyen jön rám a rosszullét. Kezem nem érzem, mikor húzok, hányingerem van. Valahogy legyőzöm az öklendezést, a víz felett tartom magam, míg az ár elsodor egy kanyarig, ahol megkapaszkodhatom a cipőfűző vékonyságú, de erős fűzvesszőkbe.

– A hegyekből tartunk hazafelé. Kikapcsolom a motort, ne fogyjon a benzin. Állandóan fékezni kell, amitől a tárcsák úgy felmelegednek, hogy már semmit nem érnek. És akkor egy mellékút jobbra, dombra fel.  Lefordulok, lassulunk, és szépen megállunk.

És még 26 ilyen eset. Matematikailag a végső valószínűséget a részesemények valószínűségének törtszámú szorzataként kapjuk meg. Vagyis kicsi a valószínűsége, hogy mind a 29 esetet megúszom/szuk, és mégis élek/lünk. Ez önmagában nem bizonyíték a Gondviselés, pláne Isten létére, de boldogító érzés. Persze, ha magukra az esetekre gondolok, akkor félelmetes. Boldogító és félelmetes, mint maga az élet.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése