Feloldódni a mindennapokban

Nyárligeti napló
Július 20.
(Elmerülés)

Írta: Csabai László

A városról minden brosúrában a Kaszinót mutogatják. Kívülről valóban tetszetős ez a hatalmas szecessziós kagyló. Belül rom. Viszont innen indul ki a félszigetet körbeölelő promenád. A szél annyira fúj, hogy elragadott sombrerok mindenfelé. A baseball sapkát a fejemhez kell szorítanom. A régi kilátótorony már elvész a környező épületek között. Főleg a Flottaparancsnokság épülete takarja el. Megterheli a félszigetet ez a behemót hivatali tömb. Kis tengerpartot nagy tengerészeti hivatallal akarnak egyensúlyozni.

A Zona Centrală-hoz a rakparttal párhuzamos utca visz föl. Mégis inkább ez a városközpont. Vagy ez volt. A valamikori fellegvár terjeszkedhetett évszázadokkal ezelőtt, hogy aztán osztódjon, és lenn kialakuljon az Ovidiu tér. De mi nem ide, hanem felfelé tartunk. Minden város legmélyebb rétege őrzi az összebújás élményét. Ahogy az ember az ágyban a szüleihez, a kedveséhez vagy fogadóban a kemencéhez bújik, úgy kerestek védhető, természetes határokkal rendelkező helyszíneket őseink. Nem véletlen, hogy milyen sok nagyváros települt a folyók mentén pont oda, ahol sziget is volt. Vagy tengerbe kinyúló félszigetre. S ahol még domb is volt a félszigeten, az volt a legkecsegtetőbb. Az utcákat mint évgyűrűket átvágva hatolunk egyre mélyebbre – pedig épp emelkedünk. A domboldal házai fehérek, a sarkokon ívben forduló, és egészében is a bizánci, keleti lágyságot tükröző épületek. Elérkezünk az origóhoz, a genezishez, ahonnan nincs tovább felfelé, ahol minden elkezdődött. Ennek a közepén egy hivalkodó, nemzeti romantikus épület, a mostani népművészeti múzeum – korábban városháza – áll, de ennek hátat fordítva egy fél futballpálya nagyságú területen föltárulkozik a maga valójában a Balkán. Kicsi, lágy, bensőséges, koszos, kopott. Annyira emberorcájú, hogy kedvem lenne hetekre, hónapokra, vagy akár évekre – de azért nem örökre – beköltözni itt egy házikóba, és feloldódni a mindennapokban. (Mert nincs fantasztikusabb a mindennapoknál.)

Shaormát veszünk. Ez kebab-szerű nyesedékkel töltött lavas-lepény, a török lahmakumhoz hasonló. Másutt az idegen-nemzetköziség érzetét keltené, itt azonban nagyon is helyén való. Ezt ették már a függetlenség előtt, mikor Tomoi, Tomis, Konstantia után, utolsó előttiként, a török Küsztende volt a város hivatalos neve. A szószok szabadon tölthetőek, csípnek, és most kedvem van végigégetni nyelőcsövemet. Boldogság a kín elmúlta. Aztán bágyadtság.

Már egy órája a napernyő alatt ülünk. A limonádét kancsóban kérjük, várunk, nem akaródzik menni. És egyszerre elnehezül a kis tér. Nincs semmi szél. Minden mozgás elernyed, lelassul. A kutyák álltukban eldőlnek vagy összeroskadnak, a pincérek bebújnak a pult mögötti hűvös verembe, pedig a járókelők épp most kérnének tőlük védelmet. A Veleméri templom szándékosan úgy van kialakítva, hogy az év egy meghatározott pontján a nap sugara olyan szögben tűz be az ablakokon, hogy a fény a liturgia alátámasztásaként végigjárja a freskókat. A constanţai Peninsula csúcsa aligha szándékosan, de a nap egy állásánál fokuszálja a fényt. Bemegyek a fedett helyiségbe, mely valójában egy labirintus része, mindenféle fedett közökön át elvezet az utca túlsó oldalára, de épp onnan, dél felől jön a hőség.

Felállunk és elindulunk a strand felé. Nincs messzebb, mint fél kilométer, de a beton tésztásan csúszik a lábunk alatt, és a hőség úgy nyom, mintha a szauna teteje ránk szakadt volna. A görög templomnál, a Karatzali-Bătrăn kereszteződésben érezni először a tenger hűvösségét.

Árusok jönnek hozzánk, mikor már a kemping előtti plázson fekszünk. Kínálnak dobozos sört, nem sokkal drágábban, mint a boltban, és kólát meg bort is. Körülnézek, nincs-e a közelben Dzseni, és veszek egy üveg vörösbort. A híres Murfatlar! Valóban, ahogy az útikönyvben is írják, már inkább fekete, mint vörös. Hűvös, most kell meginni. Dugóhúzónk nincs, Dzsenitől nem kérhetek, mert nyakon vág. A Kedves emlékszik, hogy Emőnek – aki most a szobájában van, mert napszúrást kapott – volt kempingkészlete, mely dugóhúzót is tartalmazott. Elküldöm Emőhöz Gerit. Majdnem ő küld el engem. Elküldöm Mátét. Azt mondja, mindjárt, és bemegy a tengerbe. De kivárom. Ki én, mert az nem lehet, hogy az én szavamnak senkinél ne legyen foganatja!

Nincs foganatja, de megígérem Máténak, hogy veszek neki egy Szpari sálat, és így felmegy. Nincs nála dugóhúzó, mikor visszajön. Ez maga érdekes, de van még más is. A szülő megérzi, ha a gyermekével történt valami.

– Nem volt Emő a szobájában? – kérdem tőle.

– De – válaszolja a kicsi, és a homokot kezdi piszkálni. – Már a lépcsőről lehetett hallani, hogy dobog… Duff, duff…

– Ó hát neked nem kellett volna ebbe beleavatkozni – szólal meg a feleségem. – Elég, ha mama meg Zsuzsa néni leszólja emiatt.

Máté bólint. De még mindig nem néz föl.

– Voltak nála – teszi végül hozzá, amire mindketten felülünk, mert bár anyósom feljár Emőhöz a holmijáért, úgy tudjuk, most Zsuzsa nénivel meg Etelkával shoppingolni vannak.

– Mama volt ott? – kérdi mégis a Kedves.

– Nem láttam az arcát, mert háttal volt nekem fordulva. De szerintem Béci volt. Emőt sem láttam, Béci eltakarta… Ordítottak, hogy tűnjek el azonnal – mondja a kicsi, és elgyengül a hangja.

Mégis Dzsenitől kell dugóhúzót kérnem.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése