Öncélú telegondolázás

Nyárligeti napló
Július 21.

(Gondola-gondolatok)

Írta: Csabai László

andrei_protsouk_oleles.jpgA mamaiai libegőt már a buszból is láttuk. Megborzongtam a gondolatra, hogy fel kell majd ülnöm rá. És persze most mégis itt ülök, mert attól meg megijednék, hogy nem tudom legyőzni ijedtségemet. A libegőket rendre kipróbálom, azzal álltatva magam, hogy ez jó belépő lesz a repüléshez. (Bár egyáltalán nem áll úgy a dolog, hogy repülnünk kellene valahová.) Merthogy aviafóbiám van.

A világ legmagasabbra vivő libegője a francia Chamonix-ben van. Az Aiguille du Midi-re kúszik föl. Kipróbáltam. Nyolc perc alatt majd 3000 métert emelkedik. Mintha a semmibe mennénk. A kötél nem látszik, szárnya nincs a szerkezetnek. Van viszont egy ablak rajta, amin majd kiesnek az emberek, amikor himbálózik a fülke. Mi a fenéért nem zárják be azt az ablakot?! Lengyel rokona a könnyen megjegyezhető és kiejthető, wyciąg krzesełkowy. Wyciąg krzesełkowy-n már utaztam. A szintén könnyen kiejthető és megjegyezhető Ciemne Smreczyny mellett található. (Ami Zakopánétól keletre van, az úgyszintén könnyen kiejthető Murzasichle és Las Brzanówka között.) A mamaiai libegő neve Telegondolă. Alakra semmi köze nincs a gondolához. Fiat 500-ashoz hasonló fülkékből áll.

Felszállunk. Még el sem indulunk, de bárcsak már túl lennék rajta. Nem indulunk. Vagy segíteni kell valakinek, vagy mert műszaki hiba akadt. Azt láttam, hogy errefelé nem veszik túl komolyan a műszaki problémákat. „Na, akkor vissza az egész…” – mondom magamban, mikor elindulunk. Pillanatok alatt a tízemeletes szállodák fölé szökkenünk. Az jár a fejemben, mikor fogunk leszakadni. Félúton megállunk. Nagy a szél. – Szélszünet – mondjuk, de én nem értem, miért nem kapják le inkább gyorsan a vészhelyzetbe kerülteket. A kocsi egyre jobban ring. Egy kicsit tényleg olyan gondolás. A két ajtószárny között rés. Nem tökéletes az automatikus zár. Meg kéne nézni, van-e vele más gond is, mint hogy behúz a szél. Dehogy nézem, ha ki lehet rántani, még a végén nem állom meg, és levetem magam. A kicsi fiamon látom, hogy kezd kétségbe esni. A másiknak wc-re kell menni. Ez észhez térít. És a szerkezetet is, mert elindul. Lassan, akadozva, de haladunk a még pontosan nem tudni hol található cél felé. Irtózatosan hosszú ez a Telegondolă pálya, lentről nem is gondolná az ember. A fenének kellett feljönni. Ráadásul ez nem is normális libegő. A korábbiak mind felvittek valahova, ez meg csak a sétány egyik pontjáról visz a másikba. L’art pour l’art szerkezet. Öncélú telegondolázás.

Megérkezünk.

Rossz is volt ez a Telegondolă, drága is volt, de legalább túléltük.

Emő vacsora után felvállalta Bécit. Sétáltak a parton. Fagylaltoztak, enyelegtek. Búcsúzkodtak. (Béci holnap hajnalban felveszi a szolgálatot. Jön egy keresztcsoport, és – Bécivel – elmegy a mostaniak fele.) Mindenki velük foglalkozott. Azonnal szárnyra kelt, hogy Bécinek van családja, két gyermeke. És szeretője. Vagyis már van egy szeretője.

A hír fájt nekem és a Kedvesnek, mert azért szeretőből is csak a második lenni, az nem egy nagy státusz. Mikor leült mellénk Emő, előadtuk neki aggodalmainkat. Higgadt tárgyilagossággal válaszolt.

– Ezt az affért nem kell sem alulértékelni, sem túlértékelni. Megvigasztaltuk egymást, arról van szó. Hozzám nem ért férfi…. szóval régóta, Béci pedig nem tud együtt élni azzal a nővel, akit szeret. Kisírta magát a vállamon. Én is magam az övén. Az talán bűn?!

Ugyanolyan szomorú zavarodottsággal forgatja ujjai között a homokot, mint nemrég Máté. És mi is sajnáljuk szegény Bécit.

– Miért nem tud együtt élni a szerelmével? – kérdem, mikor a kíváncsiság a részvét fölé kerekedik bennem.

– Egyrészt mert a nőnek ott a férje, aki nem is tud az egészről semmit, másrészt Béci nagyon vallásos családban nőtt fel, és ő is nagyon vallásos, képtelen lenne olyan erkölcstelenségre, hogy elhagyja a családját.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése