Öncélú telegondolázás

Nyárligeti napló
Július 21.
(Gondola-gondolatok)

Írta: Csabai László

A mamaiai libegőt már a buszból is láttuk. Megborzongtam a gondolatra, hogy fel kell majd ülnöm rá. És persze most mégis itt ülök, mert attól meg megijednék, hogy nem tudom legyőzni ijedtségemet. A libegőket rendre kipróbálom, azzal álltatva magam, hogy ez jó belépő lesz a repüléshez. (Bár egyáltalán nem áll úgy a dolog, hogy repülnünk kellene valahová.) Merthogy aviafóbiám van.

A világ legmagasabbra vivő libegője a francia Chamonix-ben van. Az Aiguille du Midi-re kúszik föl. Kipróbáltam. Nyolc perc alatt majd 3000 métert emelkedik. Mintha a semmibe mennénk. A kötél nem látszik, szárnya nincs a szerkezetnek. Van viszont egy ablak rajta, amin majd kiesnek az emberek, amikor himbálózik a fülke. Mi a fenéért nem zárják be azt az ablakot?! Lengyel rokona a könnyen megjegyezhető és kiejthető, wyciąg krzesełkowy. Wyciąg krzesełkowy-n már utaztam. A szintén könnyen kiejthető és megjegyezhető Ciemne Smreczyny mellett található. (Ami Zakopánétól keletre van, az úgyszintén könnyen kiejthető Murzasichle és Las Brzanówka között.) A mamaiai libegő neve Telegondolă. Alakra semmi köze nincs a gondolához. Fiat 500-ashoz hasonló fülkékből áll.

Felszállunk. Még el sem indulunk, de bárcsak már túl lennék rajta. Nem indulunk. Vagy segíteni kell valakinek, vagy mert műszaki hiba akadt. Azt láttam, hogy errefelé nem veszik túl komolyan a műszaki problémákat. „Na, akkor vissza az egész…” – mondom magamban, mikor elindulunk. Pillanatok alatt a tízemeletes szállodák fölé szökkenünk. Az jár a fejemben, mikor fogunk leszakadni. Félúton megállunk. Nagy a szél. – Szélszünet – mondjuk, de én nem értem, miért nem kapják le inkább gyorsan a vészhelyzetbe kerülteket. A kocsi egyre jobban ring. Egy kicsit tényleg olyan gondolás. A két ajtószárny között rés. Nem tökéletes az automatikus zár. Meg kéne nézni, van-e vele más gond is, mint hogy behúz a szél. Dehogy nézem, ha ki lehet rántani, még a végén nem állom meg, és levetem magam. A kicsi fiamon látom, hogy kezd kétségbe esni. A másiknak wc-re kell menni. Ez észhez térít. És a szerkezetet is, mert elindul. Lassan, akadozva, de haladunk a még pontosan nem tudni hol található cél felé. Irtózatosan hosszú ez a Telegondolă pálya, lentről nem is gondolná az ember. A fenének kellett feljönni. Ráadásul ez nem is normális libegő. A korábbiak mind felvittek valahova, ez meg csak a sétány egyik pontjáról visz a másikba. L’art pour l’art szerkezet. Öncélú telegondolázás.

Megérkezünk.

Rossz is volt ez a Telegondolă, drága is volt, de legalább túléltük.

Emő vacsora után felvállalta Bécit. Sétáltak a parton. Fagylaltoztak, enyelegtek. Búcsúzkodtak. (Béci holnap hajnalban felveszi a szolgálatot. Jön egy keresztcsoport, és – Bécivel – elmegy a mostaniak fele.) Mindenki velük foglalkozott. Azonnal szárnyra kelt, hogy Bécinek van családja, két gyermeke. És szeretője. Vagyis már van egy szeretője.

A hír fájt nekem és a Kedvesnek, mert azért szeretőből is csak a második lenni, az nem egy nagy státusz. Mikor leült mellénk Emő, előadtuk neki aggodalmainkat. Higgadt tárgyilagossággal válaszolt.

– Ezt az affért nem kell sem alulértékelni, sem túlértékelni. Megvigasztaltuk egymást, arról van szó. Hozzám nem ért férfi…. szóval régóta, Béci pedig nem tud együtt élni azzal a nővel, akit szeret. Kisírta magát a vállamon. Én is magam az övén. Az talán bűn?!

Ugyanolyan szomorú zavarodottsággal forgatja ujjai között a homokot, mint nemrég Máté. És mi is sajnáljuk szegény Bécit.

– Miért nem tud együtt élni a szerelmével? – kérdem, mikor a kíváncsiság a részvét fölé kerekedik bennem.

– Egyrészt mert a nőnek ott a férje, aki nem is tud az egészről semmit, másrészt Béci nagyon vallásos családban nőtt fel, és ő is nagyon vallásos, képtelen lenne olyan erkölcstelenségre, hogy elhagyja a családját.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése