Debrecen

Eredetileg pszichológusnak készült, ám abban az évben, amikor a középiskolában végzett, pszichológia szakra nem volt felvétel, így a dékáni hivatal javaslatára jelentkezett a könyvtár szakra. Az egyetemen nagyszerű tanárai megszerettették vele ezt a mesterséget, aminek eredményeként hivatása lett, életformájává vált a könyvtárosság. 2006. január 1-jén nyugdíjba vonult.

Gellér Ferencné (dr. Keonch Hajnalka) okleveles könyvtáros, magyar szakos középiskolai tanár és bölcsészdoktor 1944. augusztus 5-én született Budapesten nemesi származású családba. Édesapja – az 1596-ban az Ugocsa vármegyei Mátyfalván nemességet kapott  – a tiszaújhelyi Keonch család leszármazottja. Édesanyja Tritsch Dóra, anyai ágon a Jókai-Ásványi család örököse. Dóra nővére, az apai mesterséget folytatva gépésztechnikusként vonult nyugdíjba, Budapesten él.

Szülei révén színes, élményekben gazdag gyermekkorra emlékezhet vissza, amelynek szerves része volt a zene. Édesapja gyakran gitározott és énekelt, ő maga tíz évig zongorázott, hangversenyekre járt; sportolt, atletizált, evezett és versenyszerűen teniszezett; érdeklődésének középpontjában azonban az irodalom és a művészet állt.

1962-ben érettségizett az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumában, majd az ELTE lett egyetemi tanulmányainak színtere. Olyan nagyszerű egyéniségekkel találkozhatott, mint Szentmihályi János, Fülöp Géza és Szabó Sándor, akik a szakmát mester szinten oktatták.

Első munkahelye a Fővárosi Elektromos Művek Szakszervezeti Könyvtára, majd 1966-tól házassága révén  – a Hajdúság fővárosában 1972-ig – a Biogál Gyógyszergyár Műszaki Könyvtára volt. Kisfia születését követően került a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtárba, amely 2003-ban vette fel a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár nevet.

1976-tól a megyei könyvtár olvasószolgálatának vezetője, 1991-től helyettes igazgatója, majd 1996. január 1-jétől igazgatója. Folyamatosan képezte magát, 1986-ban summa cum laude minősítéssel bölcsészdoktori diplomát szerzett az ELTE Bölcsészkarán, irodalom és könyvtár szakon. 1988-ban megindította a megyei könyvtár számítógépesítésének munkálatait, 1990-től oktat a felsőfokú könyvtáros képzésben (KLTE könyvtár – informatika szak, Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola könyvtár szak).

Közel száz publikációjából bölcsészdoktori disszertációja: a Szakirodalmi információellátás és a közművelődési könyvtárak; továbbá a Debrecen 1848-49: események, dokumentumok, bibliográfia (1974), A debreceni iskolák (1975), Válogatott bibliográfia a két világháború közötti népművelés irodalmából (1979), Adalékok a hajdúböszörményi Fazekas Gábor Iparos Olvasókör 1935–45. közötti működéséhez (1981), A könyvtár modernizálása (2002), valamint a Szakmai és tervezési szempontok a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Információs Központ új épületének címzett támogatási pályázatához (2004) – című írásait szakmai munkásságának egy-egy jellemző állomásaként tartja számon.

Az elmúlt négy évtizedben számtalan előadást tartott, kiemelt rendezvények (pl. Magyar Könyvtárosok XXVIII. Vándorgyűlése) sorát szervezte, széleskörű közösségi tevékenységet folytatott. 1996–2004 között a LIBTECH Hajdú-Bihar Megyei Könyvtárak Egyesületének elnöke, ugyanebben az időben 2003-ig a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökségének, 2000-től a PUBLIKA Magyar Könyvtári Kör vezetőségének tagja, és 2001-től a Németh László Társaság tagja.

A több évtizedes kiemelkedő könyvtárosi és vezetői munkája, kimagasló szakmai ismeretei elismeréseként kapta meg 2004-ben a Szinnyei József-díjat.

– Könyvtárossá a gyakorlat során válik az ember – vallja Gellér Ferencné.

 – A könyvtárban kitárul az ember előtt az egész világ, az informatika révén lehetővé válik az információk szisztematikus rendezése és a gyors tájékozódás és tájékoztatás. Ennek forrásait és módszereit oktatni nagy megtiszteltetés. 1965-ben kötött házasságot Gellér Ferenc építészmérnökkel, aki egyben műemlékvédelmi szakmérnök is, és a Hajdúterv Kft. ügyvezető igazgatója. Házasságukból két gyermekük született: Farkas 1971-ben, jelenleg utazásszervező, és Írisz 1974-ben, aki reklámszakemberként tevékenykedik.

Műveltségéből és szakképzettségéből szinte törvényszerűen következik, hogy ma is az olvasás a kedvenc időtöltése, ami elsősorban a klasszikus magyar és világirodalmat jelenti, valamint a könyvtári szakirodalom folyamatos figyelemmel kísérését is.

Nyugdíjba vonulása egy eseményekben gazdag és tevékeny pálya lezárását jelenti.

A legnagyobb örömet számára – a család boldogulásán túl – az új megyei könyvtár felépítése jelentené (a tervek szerint 2007-ben készül el). Látni és használni szeretné azt a korszerű könyvtárat, amelynek megvalósulásáért oly sokat fáradozott.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)