Budapest, Nyíregyháza

Gyakorló orvosból lett politizáló orvos dr. Vojnik Mária, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára, akit 2003. szeptember 15-én nevezett ki a köztársasági elnök erre a posztra. A Mátészalkán 1951. május 26-án született fiatal lány bizonyára nem azzal az elképzeléssel indult el a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, hogy egykor államtitkár lesz. Felelősségérzete, humanitása, szakmai tudása és a közügyek iránti fogékonysága eredményeként bíztak rá mind fontosabb feladatokat. Több mint egy évtizede pedig az ország egyik legismertebb politikusa, a Magyar Szocialista Párt meghatározó egyénisége, aki karrierje csúcsán sem felejtette el, hogy honnan jött, kik bíznak benne az átlagnál is erősebben és milyen felelősséget vállat fel értük.

Az 1969-ben tett érettségi után a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1976-ban, majd pszichiátriából 1980-ban és aneszteziológia–intenzív terápiából 1988-ban szakvizsgázott. A diploma átvétele után a megyei Elme- és Ideggyógyászati Intézetben, 1985-től a Jósa András megyei kórház aneszteziológia–intenzív terápiás osztályának orvosa. A szakmai szervezetek tevékenységébe is bekapcsolódott, előbb a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének, majd az Aneszteziológia-Intenzív Terápiás Társaság tagja lesz. Kollégái észreveszik benne a közösségért felelősséget vállaló szakembert és nem véletlenül választják meg a Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökévé 1994 és ’98 között.

Közben sikeresen elindult politikai karrierje is, hisz 1990-ben és ’94-ben az országgyűlési választásokon a megyei listán képviselőjelölt volt. 1994-ben az önkormányzati választáson bekerült Nyíregyháza város közgyűlésébe. Az átütő siker azonban 1998-ban, az országgyűlési választáson jött el az életében, amikor a megye 1-es választókerületében egyéni mandátumot szerzett. 1999. szeptember 6-tól 2000. december 31-ig az MSZP frakcióvezető-helyetteseként tevékenykedik. 2002-ben megvédte egyéni mandátumát. 2002. május 25-én választották meg a Parlament Egészségügyi Bizottsága elnökévé. A szaktárca politikai államtitkári tisztségét 2003. szeptember 15-étől tölti be. Az eltelt félév dr. Vojnik Mária számára igen mozgalmas időszaknak bizonyult, mert az egészséggel kapcsolatos kérdések – mind a nagypolitika, mind a lakosság részéről – fokozottan kerültek előtérbe.

„Az európai uniós csatlakozás küszöbén hazánk olyan tagállamként lesz a közösség tagja, amellyel szemben az egészségügyi állapotot, az egészségügyi ellátórendszer felkészültségét és a közegészségügyi kockázatokat illetően fenntartások is kísérnek. A minisztérium fontosnak tartja, hogy a lakosság egészségi állapotának ismeretében mit kell még tenni az eddigiek mellett a népegészségügy területén. Az utóbbi öt évben jelentős lépések történtek e téren, ám a statisztikák azt mutatják, hogy a többi országhoz képest még mindig nem sikerült teljesen mérsékelni a nagy népegészségügyi kockázatokat. Politikai konszenzus övezte a népegészségügyi programot, megszületett az országgyűlési határozat, de még így is csak célzott megvalósítás mellett van esély arra, hogy visszaszorítsuk a szív-érrendszeri és a daganatos megbetegedéseket. Reményeink szerint 5–10 év múlva lesznek érzékelhetők az eredmények.

Jelentős és igazolható lépéseket tettünk a rákbetegségek kockázatának csökkentéséért a korai szűrés, az ismeretterjesztés, a személyes kockázatok felismertetése, az egyéni felelősségvállalás tudatosítása terén, és ebben a folyamatban már partnerek az intézmények is.

Ebből az következik, hogy a gyógyító, megelőző munka során nemcsak a gyakorlatot, hanem a szemléletmódot is meg kell változtatni. A magyar kórházmenedzsmentnek további felkészülésre van szüksége, hogy az általa irányított intézményt szakmailag tekintse át, ugyanakkor, amikor a finanszírozás szabályainak mechanikus érvényesítésére is törekszik. A szakmai testületek korlátlan pénzügyi lehetőségeket és korlátlan szakmai szabadságot követelnek, miközben az ellátórendszer szervezeti és irányítási kérdéseit háttérbe szorítják. A két rendszer közelítése jelenti az új feladatot.

Csaknem minden szolgáltatásnál kell önrészt fizetni, az egészségügyben él az a hit, hogy az ellátás formálisan térítésmentes. Ennek következménye, hogy a munkanélküliség elől a rokkantságba, a szociális terhek elől az intézményekbe menekülnek az emberek. A feladatok tisztázásával, a struktúrák átalakításával csökkenthető az egészségügyre nehezedő terhelés, ennek egyik fedezete lehet például a hálapénz kiiktatása. A krónikus hiányszakmákban legalább középtávon meg kell oldani a szakember-utánpótlást.

Az egészségügyi ellátórendszert biztosításalapúvá kívánja hazánk átalakítani, de még kihívás e döntésnek való megfelelés. A hálapénzvita mutatja, a lakosság fogadókész a változásokra, most jött el az ideje a váltásnak.” – nyilatkozta almanachunknak dr. Vojnik Mária.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)