Tiszacsege

A 75 évesen is rendkívül agilis, korát meghazudtolóan fiatalos tudós a magyar néprajztudomány kiváló személyisége csendes, halk szavú, rendkívül szimpatikus ember.

Dr. Papp József 1928. november 10-én született Tiszacsegén. Anyai ágon a „hét szilvafás” nemes Paptavasi Vígh, apai ágon az uradalmakban és a Hortobágyon pásztorságot vállaló, zsellér sorsú, Csáti Papp családok leszármazottja.

Az elemi iskola négy osztályát szülőfalujában járta ki, majd a tanítók rábeszélésére a debreceni Református Kollégiumba került, ahol 1947-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait ugyanebben az évben kezdte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–földrajz szakán, ahol középiskolai tanári diplomát szerzett.

Az egyetem elvégzése után előbb a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba került referensként, majd esztendő múltával – saját kérésére – áthelyezték az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Tanszékére. Még ugyanebben az évben megbízták a Bölcsészettudományi Kar Dékáni Hivatalának vezetésével, majd a Rektori Hivatalba rendelték, amelynek később – 1979-ig – a vezetője volt. Az egyetemvezetői feladatok mellett kezdett el foglalkozni az egyetemi hagyományok feltárásával, majd sor került az egyetemi berkekben bestsellerré vált „Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen” című könyve kiadására. Ugyancsak népszerű volt húsz éven át az általa írt és szerkesztett, havonta megjelenő Egyetemi Tájékoztató, a „Papp-cejtung”.

A hivatali munka mellett 1960-ban néprajzból szerezte meg a bölcsészdoktori fokozatot. Disszertációja, amely a szülőfölddel foglalkozik, „Tiszacsege” címen 1967-ben jelent meg. A szakmai munkához való teljes visszatérést jelentette a történelem-(néprajz-)tudományok kandidátusa fokozat megszerzése 1980-ban, amikor egyetemi docenssé is kinevezték.

Fő feladatának a terepmunkával összekötött néprajzi kutatásmódszertan oktatását tekintette. A kutatási területként kiválasztott Közép-Tisza vidéki, heves–borsodi nyílt ártéri és a hortobágyi Tisza-mente a néprajzi adatgyűjtés még alig érintett területének számított. Budapesti néprajz szakos hallgatói körében híressé váltak és máig emlegetettek az általa vezetett gyűjtési gyakorlatok, ahol nívódíjas, tudományos diákköri dolgozat is született.

Közkedvelt oktató, a 80-as évek közepén a hallgatók az ELTE Budaörsi úti Kollégiumának élére választották főigazgatónak. Sikeres oktató és kollégiumi vezető, amikor – mindenki meglepetésére – 1988-ban, 60. évét betöltve nyugdíjazását kérte, majd budapesti lakását feladva, hazaköltözött Tiszacsegére. Ennek egyetlen oka: a szülőföldhöz való ragaszkodás és a tájon elkezdett kutatások folytatása.

Oktatói munkáját, életútját több kitüntetéssel is elismerték: ilyen az ELTE tanácsa által adott Pro Universitate kitüntetés, a két alkalommal is elnyert Oktatásügy Kiváló Dolgozója és a Munka Érdemrend kitüntetések. De a legbüszkébb a 2002-ben adományozott Magyar Kultúra Lovagja kitüntetésére, amely egy civil szerveződés elismerése. Szülőfaluja őt választotta meg a település első díszpolgárává 1993-ban, és az 1994. évi helyhatósági választásokon képviselő lett.

Dr. Papp József ma is a szülőföld vonzásában él. Tanulmányai, cikkei mind-mind szülőfalujának, Tiszacsegének és környékének történetével és néprajzával foglalkoznak. Szülőföldjéről így vall az elismert tudós: „Falum nevét valahányszor leírom, újságban olvasom vagy a rádióban hallgatom, különös érzés keveredik bennem: másnak bizonyára semmit sem jelentő név, engem mindig nosztalgiával tölt el. Gyermekkorom kedves emlékei: a Tisza lágy füzesei, a Hortobágy tikkadt, agyonperzselt tája, az első tavaszi zápor után támadt földillat, a csordakavarta poros nyáresték, a disznóperzseléskor rőtfényű reggelek, s emberek, gyerekszemmel mindig öregnek, fáradtnak látott, munkából haza baktató régi emberek jutnak eszembe.”

Ezerkilencszázötvenhatban kötött házasságot Paksy Máriával, aki ma nyugdíjas középiskolai tanár. Fiuk, György, 1958-ban született, matematikus, felesége pszichológus. Két fiúgyermekük van: Marci elsős gimnazista, Peti pedig nyolcadikos.

A nyugdíjas tudósember szabadidejében régi szerelmének, a horgászatnak hódol. Azt tartja nagyszerűnek ebben a foglalatosságban, hogy a szellemi munkával elfoglalt embert szinte tökéletesen ki tudja kapcsolni. Másrészt rabul ejti a horgászás rejtélye, hogy egyszer majd csak eljön a csoda, a nagy fogás.

Híres halfőző, a saját recept alapján készített halászleveivel és túrós csuszáival, harcsa- és csukapaprikásaival sok-sok baráti elismerést vívott már ki.

Pályafutásával, amelynek során megjelent tizennégy könyve, másfél száz tanulmánya, elégedett. A kiegyensúlyozott, hosszú és dolgos élet titka, hogy mindig megvan a másnapra szóló feladat.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)