Dr. Németh István

Aranydiplomás, a fog- és szájbetegségek szakorvosa 

Mátészalka

szszb 30 zsb Dr Németh István 300.jpgEgy rekkenő forró napon, augusztus 9.-én, a Hajdúnánáshoz tartozó Réti tanyán ölelte magához a két szülő a csöppséget, akit Istvánnak kereszteltek. A naptár ekkor, 1937-et mutatott. A felcseperedő fiúcska a tanya körül ismerte a dűlőutakat, a növényeket, az állatokat és a madárfüttyöt, mert érdekelte a természet, az őt körülvevő világ. Később már be is segített a napi munkában, hiszen szülei paraszti munkából éltek. Amikor iskolás lett, csak annyi változott, hogy tanulás után végezte el azt a munkát, amit feladatul kapott, József testvérével együtt. Édesapja tudta mennyire fontos a tudás, ezért nem is volt kérdés, hogy a tanyáról Hajdúnánásra vezet az út, a Kőrösi Csoma Sándor gimnáziumba, ahol kitárult előtte a világ és volt is mit bepótolni, de a kezdeti tanyasi lemaradás érettségire már eltűnt. De még mindig a Réti tanya és a ház – nem az, amelyikben született, hanem egy újabb -, jelentette az otthont. De maradt a munka is, sőt a jó ismerős állatorvos mellett még „fizetős” munkát is vállalt a nyári tanítási szünetekben. A tanyasi „édes otthon” érzésének egy akkori döntés vetett véget. A tanyákra kimondták a végítéletet, meg kell szüntetni a tanyavilágot…  A szülők nem várták be ezt a fájdalmas pillanatot, maguk döntöttek arról, hogy Hajdúnánáson telket vásárolnak és házat építenek. Említettem, hogy a természet közelsége fontos volt számára, egyik legkedveltebb tantárgya a biológia volt. Talán ebből fakadóan, de lehetett más motiváció is, a Budapesti Orvos Tudományi Egyetem Fogorvos Tudományi Karára jelentkezett. Ötven hallgatót vettek fel az egész országból, ő köztük volt. Az 1958-ban kezdődött egyetemi évek alatt sem szakadt el szülőföldjétől, olyannyira nem, hogy a nyári tanítási szünetben a fogorvos helyettesítését is el merte vállalni.

Akkoriban úgy volt, hogy a végzős diákokkal közölték, hol vannak elhelyezkedési lehetőségek. Mátészalkán 1963-ban egyetlen egy fogorvos nem volt. A legszükségesebb beavatkozásokat fogtechnikusok látták el. Dr. Németh István fiatal, tenni akaró orvosként emelte a fogászatot egyetemi színvonalra, legalábbis elméletben, mert a gyakorlati valóságban a felszereltség fényévnyire volt a fővárositól és az egyetemitől.  Csak egyetlen egy példa a leírtak igazolására. Az egyik rendelőben lábbal hajtható fogfúrót talált. Már akkor is orvostechnikai csoda volt…

Elhatározta, ha már Mátészalkára vetette jó sorsa, azon dolgozik, hogy új orvosi rendelőket alakítson ki és nem csak Mátészalkán, hanem a környező településeken is. A létrehozott fogászati rendelők a kor színvonalának megfelelő eszközökkel legyenek felszerelve, illetve a már működőket is korszerűsítse. Összesen 13 fogászati rendelő kezdett el működni – többek között Csengerben, Nagydoboson, Nagyecseden, Porcsalmán -, mert közben az fogorvosi gárda is három főre emelkedett. Ekkor már a kórházban csoportvezetőként is tevékenykedett és fontosnak tartotta az üzemi fogászat bevezetését – a MOM-ban volt az első -, valamint az iskolai fogászatok bevezetését.

A fiatal, nőtlen fogorvos közben megkérte az éppen diplomázó Krammer Ilona Kornélia kezét, aki matematika-fizika szakosként végzett a Nyíregyházi Főiskolán.  A nagyközség vezetésétől kapott szobácskában kezdték közös életüket és annak rendje-módja szerint 1968-ban született István, majd 1971-ben Kornélia. Mind a ketten diplomások és két-két gyermeket nevelnek a nagyszülők határtalan örömére,

A mátészalkai kórház szakmai és politikai vezetői, valamint a járás életét irányító vezetők is felfigyeltek az ambiciózus fiatal orvosra. Ebből az következett, hogy a társadalmi-politikai követelményeket is támasztottak vele szemben, amely elől nem volt ildomos kitérni, illetve orvos társai is arra kapacitálták, hogy vállaljon politikai feladatot is. Természetesen, az ilyen jellegű megbízatások nem halványították el benne a szakmai igényességet, folyamatosan képezte magát, szakmai konferenciákra járt és fogadta a fiatal medikusokat szakmai gyakorlatokra, hiszen ők hozták a szatmári város kórházába az egyetemek szellemi irányzatát, a legújabb szakmai ismereteket.

Munkája elismeréseként 1973-ban kapta meg az Egészségügyi miniszter dicséretét, 1976-ban az „Egészségügy Kiváló Dolgozója” kitüntető jelvényt, majd 1987-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa „Kiváló Munkáért” jelvényt adományozta.

A mátészalkai fogászat megteremtője azt is tudta, hogy elkövetkezik az az idő, amikor át kell adni a stafétabotot, de ismerte magát, ezért elhatározta, ameddig szakmája gyakorlása örömöt jelent számára a magánrendelőjében fogadja pácienseit és tudatosan nem betegeket ír a krónikás, mert már a nagyapa, a szülő és a gyermek érkezik egyszerre a Bercsényi utcai lakás fogászati rendelőjébe.

Bizony nem sokáig, mert Debrecenben tervezik eltölteni az elkövetkező éveket gyermekeik és a rokonság körében.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése