Dr. Baráth Ida

Ny. tiszti főorvos, díszpolgár

Vásárosnamény

A szép, formára nyírt bokrok övezte kis sétányon lépünk be, elénk jövő riportalanyunk lakásának ajtaján. „Ez itt egy mesebirodalom” villan be az első kép a míves bútorokkal, szebbnél-szebb kerámiákkal, festményekkel és megszámlálhatatlan kedves figurával díszített belső térről. A második beugró kép: „Itt nagyon szeretik a gyerekeket.” A gondolat igazságát beszélgetésünk folyamán előkerülő tények igazolják. A páratlan összhang jól eső érzése fékezi le a kitörni vágyó kérdéseink zuhatagát. Vendéglátónk türelmesen megvárja, míg az ámulatból magunkhoz térünk. Az őszinte, szívből jövő üdvözlő szavak legbelső énünkben mély békés hangulatot teremtve alapozzák meg egy tartalmas beszélgetés lehetőségét. Dr. Baráth Idát néhány nappal születésnapját követően kérdezzük tartalmas és sokszínű életútjának legfontosabb állomásairól, munkában elért eredményeiről, nehézségeiről, a szülőföld- és a család szeretetéről, a hivatás pályán tartó erejéről.

Így kezdődött: ”1938. április 25-én születtem – gazdálkodó szüleim – Baráth Lajos és Dancs Ilona négy gyermeke közül elsőként a „Mezítlábas Notre – Dame”- járól híres beregi községben, Tákoson. Innen indultam 10 éves kislányként a debreceni Református Dóczy Leánynevelő Intézetbe, hogy gyermekkori álmaimat megvalósítva orvos lehessek. Ez az iskola tanított meg „szeretni az embert, küzdeni, és hőn állni meg Isten s ember előtt.”

Egy véletlen folytán lett a Közgazdasági Leánytechnikum Kereskedelmi Tagozatának diákja. Az itt szerzett oklevéllel jutott be – első nekifutásra – a DOTE hallgatói közé. Regénybe illő módon megismert férjével, dr. Pataki Bélával negyedéves medikaként kötött házasságot. Orvosi diplomáját már kétgyermekes anyaként vette át 1963 szeptemberében. Gyermekgyógyászi álmait az akkori nehéz munkavégzési körülmények foszlatták szét. Első beosztását pályázat útján kapta meg: az akkor szervezett III. számú körzeti orvosi állást, Vásárosnaményban, ahol 28 éven át gyógyított. Egész lényéből sugárzó ember-szeretete vonzotta hozzá a gyógyulni vágyók ezreit. Megszámlálhatatlanul sokan köszönhetik neki a máig is tartó egészségüket, jó lelki és fizikai állapotukat. Sokszor kérdezés nélkül is tudta, hogy a hozzá betérőnek mi a gondja-baja, s valóban orvosság kell-e neki, vagy csupán néhány kedves szó, netán együttérző hallgatás…

Kiemelkedő munkájának híre ment a szakmai felsővezetésben is: 1991 októberétől hét éven át dolgozott a Vásárosnaményi ÁNTSZ tiszti főorvosaként. Négy évre belekóstolt a megyei közéleti politikába is, de összeférhetetlenség miatt kérte nyugdíjazását. 1999 januárjától – immár nyugdíjasként – a megyei közgyűlési feladatok mellett, az általa alapított családi vállalkozás keretében mindmáig ellátja a foglalkozás egészségügyi szolgálat üzemorvosi teendőit. Szakvizsgázott társadalom orvostanból, általános orvostanból és üzemorvostanból. Megszerezte az Orvostudomány Kandidátusa címet, melynek alapján a SZOTE Doktori Tanácsa feljogosította a PhD cím viselésére is. Szakvizsgáztatott a DOTE és az Orvos-továbbképző Intézetben. Megalakulásától nyugdíjazásáig tagja volt az Országos Háziorvosi Intézet Szakmai Kollégiumának, 1997-től a Népegészségtan Szakmai Kollégiuma is tagjának választotta. A különböző szakmai és társadalmi szervezetektől kapott elismerései, kitüntetései közül a Díszpolgári címeinek örül, hisz’ Tákos és Vásárosnamény önkormányzata is a „magáénak érzi” őt. A Pro Sanitate kitüntetés mellett kétszer ismerték el Vöröskeresztes munkáját: Vásárosnamény várost és járást irányította kimagasló szinten.  Átvehette a Lónyay Emlékérmet is. Kedves emléke a dr. Göncz Árpádnéhoz fűződő mély, baráti kapcsolata. Hitéletének kiemelkedő területe szülőfaluja és Vásárosnamény. Mindkét református gyülekezetben legjobb tudása szerint látja el a presbiteri, illetve tiszteletbeli presbiteri feladatokat. Dr. Baráth Ida eljutott a világ számos országába. Legszebb emlékei mégis a Kínában töltött két héthez fűződnek.

Családszerető édesanya és nagymama: méltán büszke gyermekeire – Bélára és Piroskára – valamint unokáira: Boglárkára, Nórikára és Balázsra, akik bearanyozzák mindennapjait. Mosolyuktól derűsebbek és vidámabbak a mesebeli házikó lakóinak élete…

S ha fokozni lehet a mesebeli házikó élményét, Tákoson, a szülői házban, mintegy élő múzeumban csodáljuk meg a faragott színes bútort, a híres beregi keresztszemesből készült ágytakarót, függönyt, abroszt… Akármerre nézünk az árvíz utána pompásan felújított házban, a népművészet remekeit, korsókat, kancsókat, bútorokat, egyedi készítésű remekműveket látunk. Turista csoportot is kalauzolhatnának a gyönyörű tákosi házba.

Évszázadok hagyományait folytatja és ápolja dr. Baráth Ida.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése