Vásárosnamény

Regénybe illő, kalandos életutat járt be eddig a Szatmár-Beregi Kórház vásárosnaményi telephelyén a gyermekosztály osztályvezető főorvosa, dr. Ambró Irma. Generációk sorára figyelt a tudományos világ, hiszen az ükapja, Adamóczy Ambró János felvidéki nemesi családból származott, és őt tartják a magyar bábaképzés megteremtőjének. Több nyelven írt könyvet a bábáknak. Többen választották a családjában az orvosi hivatást. Kossuth-díjjal ismerték el a szintén a rokonsághoz tartozó Ambró Ilona tanítónő munkásságát.

A pilisvörösvári születésű Ambró Irma édesapja, Vitéz Ambró András a második világháborúból soha nem tért haza, a család még mindig ápolja a reményt, hogy legalább hiteles hírt szereznek az apáról. Édesanyja, Baglé Borbála amerikai magyar, sajnos, már ő sem él. Egy nővére van, dr. Ambró Irén, aki a vegyészeti tudományok kandidátusa. Drezdában él. Ambró Irmának egy fia született, László. Ő vegyész, iparjogvédelemmel foglalkozik, Debrecenben lakik.

Ambró Irma Nyíregyházán az Angol-kisasszonyoknál érettségizett, a napokban tartották a jeles esemény fél évszázados jubileumát. Utána azonnal felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol summa cum laude minősítéssel 1955-ben vehette át oklevelét. A végzés után ott maradhatott az egyetem gyermekklinikáján. Erre a szakterületre specializálódott, és 1980-ban az újszülött kori anyagcsere-betegségekből védte meg kandidátusi értekezését. Elindította a cukorbeteg gyermekek gondozását, táboroztatását, adataik tudományos igényű feldolgozását.

Izgalmas megbízatásnak tehetett eleget 1982-től. Az akkori Egészségügyi Minisztérium javaslatára és támogatásával Líbiában dolgozhatott, a Földközi-tenger partján, Tajoura városának kórházában. Ő vezette a gyermekosztályt. Kadhafi ezredes, államfő – az olajbevételeknek köszönhetően – a kor színvonalának legmodernebb egészségügyi felszereléseit rendelte meg. A kórház igazgatója egyébként Kadhafi magánorvosaként is dolgozott. Már akkor használtak a Tajoura-i kórházban egyszer használatos pelenkát, monitort, respirátort, amikor nálunk még legfeljebb hírből ismerték az orvosok ezeket az eszközöket.

– Rendkívül érdekes tapasztalatokat szereztem Líbiában a mohamedán vallásról, az embereknek a világról alkotott felfogásáról – meséli a főorvos asszony. – Ott saját bőrömön tapasztalhattam, hogy az arab világban két nő ér annyit, mint egy férfi. Férfi beosztottaim voltak, és arab orvostanhallgatókat tanítottam angolul a leendő hivatásukra. Nekik sem volt eleinte könnyű megszokni ezt a szereposztást. 1989-ig dolgoztam Líbiában, s hiába marasztaltak, a hazai egészségügyi kormányzat nem támogatta tovább a kinti munkámat.

Ambró főorvosnő ismét a debreceni egyetemen folytatta a gyermekek gyógyítását, majd többszöri meghívás után eljött egy hónapra Vásárosnaményba helyettesíteni a kollégáját. Történt mindez 1993-ban, s azóta itt dolgozik, és vezeti a küllemében is megújult gyermekosztályt. A 10 ágyas osztályhoz négy intenzív ágy is tartozik, amelyek a sürgősségi ellátást oldják meg. Három minisztert kellett meggyőznie Ambró főorvosnőnek, míg elfogadtathatta a sürgősségi és a nappali ellátás nálunk alkalmazható koncepcióját. Ugyancsak ő dolgozta ki azt a rendszert, hogy a házi gyermekorvosok ügyeletet is adnak a kórházban. Ez két szempontból is hasznos: egyrészt a szakma legfrissebb gyakorlati tudásával vértezhetik fel magukat a körzetben dolgozó kollégák, másrészt az osztályon dolgozó három orvos nem tudná egyedül megoldani a folyamatos ügyeletet, a szabadságolást és a továbbképzéseken való részvételt. A vásárosnaményi kórházban ő szervezte meg a szubintenzív ellátást.

A továbbképzésekre nagy gondot fordít a főorvosnő. Angol, francia és német nyelvtudásának birtokában pontosan követheti a szakmai fejlődést a hazai és a világkongresszusokon. Egyebek közt részt vett ’78-ban az immunológiai világkongresszuson Bécsben. Referátumokat tart. Szakvizsgát a gyermekgyógyászat mellett a fertőző betegségek tudományából tett.

Jóval a nyugdíjkorhatár után a főorvos asszony energikusan látja el napi feladatait. Eszébe sem jut összehasonlításokat tenni, hogy már élvezhetné a megérdemelt pihenést, akár a többi kollégája. Kevés szabad idejében még mindig a szakirodalmat olvassa, hiszen annyit lehet tanulni folyamatosan. Így érzi, hogy azért jut energiája bőven ezekre a dolgokra, mert mindig is imádta, amit csinált.

Egy kilencvenöt éves csellistát megkérdeztek az Egyesült Államokban, miért gyakorol még mindig hat órát naponta? Ez csak természetes – hangzott a válasz –, hiszen még mindig tudok fejlődni…

Ez a példa jutott eszembe, látva Ambró főorvosnő hihetetlen aktivitását. Nagyon sok fiatal – orvos és más szakmabeli – vehetne példát róla, miként lehet egy életen át magas szinten művelni a szakmát. Hittel, odaadással, mert másképp nem érdemes.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)