Mátészalka

 Lépten-nyomon arról hallhatunk, hogy a civil szerveződéseké a jövő. No meg a jelen. Ez így jól hangzik, de a megvalósítás korántsem ilyen egyszerű. Többen kétkedve fogadták, amikor Czibula Józsefné tanárnő és az elképzelésivel egyetértők kezdeményezték a Mátészalkai Nőegylet cégbírósági bejegyzését. Több dolog kellett ahhoz, hogy létrejöjjön e közösség. Például egy mozgató, lelkes szervező. Ezt a „feladatkört” látta el Czibula Józsefné.

A valamikori Kovács Klára Ököritófülpös általános iskolájában kezdte tanulmányait. Egyedüli gyerekként nevelték szülei. Középiskoláit Mátészalkán végezte, innen került Nyíregyházára. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végzett. Azon kevesek egyike, akik saját falujukban próbáltak meg boldogulni. Egy időben igazgatóként irányította az általános iskola munkáját. Budapesti „illetékességű” férjével mégis Mátészalkát választották, remélve: itt megvalósíthatják terveiket. Mátészalkán is megtalálta azokat, akik tenni akartak másokért. Teljesen egyéni megoldással hozott létre egy városi galériát. Nem öncélúan tette mindezt. Vállalkozott arra is, hogy a szomszéd városban, Fehérgyarmaton is példát mutasson egy mini galéria létesítésével. Mindent személyesen készített elő, lehetőséget adva a társművészetek képviselőinek a bemutatkozásra. Azt szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy. Így történt ez az ő életében is.

– Nekem terveim vannak a jövőre nézve. Szeretnék egy egész nagy méretű galériát csinálni! Bemutatkozási lehetőséget teremtve a tehetséges kezdő művészeknek a továbblépésre.

Vannak tervei a Mátészalkai Nőegylet munkájával kapcsolatosan is. Annak idején az volt a cél, hogy megkíséreljék összefogni a mátészalkai – főleg értelmiségi munkát végző – hölgyeket. Tóth Tibor nyugalmazott Művelődési Ház igazgató örömmel fogadta a kezdeményezőket és a pártolókat. A közösség rendszeres foglalkozásokat tartott. Nagy részük volt abban, hogy Mátészalkán fellendült a színjátszómozgalom. Ott voltak, vannak a nőegylet tagjai a Csányi Ottó karnagy vezette Ádám Jenő Vegyes kar tagjai között. Annak idején a munkát Erdős Jenő karnagy irányította. Karitatív tevékenységük Mátészalkán túl is ismert, elismert. Név szerint lehetne emlegetni azokat a tragikus eseteket, melyeknek kapcsán éppen az egylet valamelyik tagja ötlete nyomán terebélyesedett ki a segítő mozgalom. Sokan úgy vélik, hogy itt „komoly pénzek” forognak. Igaz, kezdetben fizettek tagdíjat, de most már erre nem kerül sor. Czibuláné ötletei kifogyhatatlanok. Értendő ez az egyletre, és saját munkájára is.

– Szeretném megvalósítani a művész-turizmust. Ezen a vidéken nem fordul meg igazi nagy művész. Nincs neki miért. Nincsenek olyan jelentős kiállítóházak, nincsenek olyan nagy események, hogy ide eljöjjön egy budapesti nagy művész. Szándékomban áll egy olyan műterem-rendszert kialakítani, hogy a napközben felhalmozódott látványt ott megfesthesse. Itt teljes összkomfort kell, apartman-szerű letelepedési lehetőség. Ezeknek a művészeknek az alkotásait egy időszaki kiállításon meg is tudnánk jeleníteni. Így a környező települések lakó is találkozhatnának nagy művészekkel.

Miként sok egyébhez, ehhez is szükség lesz pályázati támogatásra, de kell az otthoniak egyetértése is. A férj maga is „rokonlélek”, restaurátor. Ismerik, foglalkoztatják Mátészalkán és környékén. Nagylányukat is úgy nevelték, hogy szeresse, tisztelje az alkotó embert, az alkotó művészt. Már az unokák is „belenőttek” Czibuláék műgyűjteményébe, ahol egyként szemlélhetők a régi Nagybányai Festőiskola művészei illetve a mai modern alkotók festményei is.

A Mátészalkai Nőegylet hatása az ország más településein is érződik. Szegeden ma már a szatmári város tapasztalatait hasznosítva működnek az ottaniak. Az elkészített Alapszabály példa másoknak is. Miként az a karitatív tevékenység is, amit a mátészalkaiak végeztek, végeznek.

Fontos a személyes példamutatás. Az Ököritófülpösön élő szülőkkel ma is minden héten találkoznak. A tervek szerint beköltöznek Mátészalkára. A város jelenti a találkozási alkalmat a budapesti élethez szokott lánynak, vőnek, unokának. Az 5 éves unoka is nagyon jól érzi magát a városban. Ilyenkor a nőegylet elnöke főz a kis családnak. Többször vadételeket is, hiszen a férj vadász. Bejárták a neves belföldi emlékhelyeket. Eljutottak külföldre is. Most is gyakran vállalkoznak kisebb-nagyobb kirándulásokra. Az igazi azonban a rendszeres napi munka, a másokon való segítés, a tapasztalatok továbbadása.

Úgy vélte: minél több helyen legyen egylet, így nagyobb erő lesz az emberekben arra, hogy összetartsanak, egymást segítsék, és minél tovább éljenek békességben.

A búcsúzáskor megfogalmazottakra is érdemes figyelmet fordítani: aki ilyesmibe belevág, annak legyen aurája, és vonzza a többit, tegye emelkedetté az életet!

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)