Nyíregyháza

Nagyon különbözően indult, ám annál jobban összeforrott a testvérpár életútja. Csősz László és testvére ma ismert vállalkozói a megyeszékhelynek, ők a tulajdonosai a Nyírmobil 1. Kft.-nek. A sport és az egészség szeretete az oka, hogy szponzorálták az 1995-ben megrendezett ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságot. Ma egy ízléssel berendezett irodában arról beszélgetünk: miként lehet saját erőből létrehozni egy komoly vállalkozást.

− Cégünk filozófiája az, hogy maximálisan megtegyünk mindent a vevők igényeinek kielégítésére. Nem a kiskapura építünk, hanem a saját munkánkra, az elkötelezettségünkre. Nincsenek elkényeztetve a vállalkozók a mai gazdasági környezetben, ezt mindenki tapasztalja, aki ezen a területen próbál megélni. S tudja, mi a baj? Nem kiszámítható a jövő. A pénzügyi kormányzat döntéseinek kiszolgáltatottan kell megélnünk, terveznünk, bővítenünk a vállalkozást  − összegzi az eddigieket László. A korábban megtermelt pénzt visszaforgatták, nem akarták felélni a nyereséget, ahogy mondani szokták: megenni az aranytojást tojó tyúkot.

László Záhonyban a vasútgépészeti szakközépiskolában tette le az érettségit és a Katonai Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. Hat évig szolgált hivatásos katonaként Debrecenben. Az elkezdődő átszervezéseknél úgy döntött: vállalkozóként folytatja az életét. Akárcsak a fivére, szintén ingázik. A felesége, Kollár Hedvig pedagógus, a debreceni Bocskai István Általános Iskolában tanít. Bence fiuk hatéves, ők Debrecenben élnek.

Hétvégén legalább az egyik nap a gyerekekkel telik. Komoly lemaradást érez e téren, de a vállalkozás teljes embert kíván. Amikor búcsút intett a honvédségnek, szembekerült ezzel a kérdéssel: képes-e ideje, energiája java részét a születő vállalkozásra fordítani? Természetesen nem kellett mindenáron ekkora energiabedobással hajtani, de Csősz Lászlót olyan fából faragták, hogy nem képes félszívvel csinálni valamit.

Tulajdonképpen imádta a honvédséget, azért választotta a katonai pályát élethivatásul, mert az férfias erőpróbának számított. Végképp nem tehet róla, hogy egyik átszervezés még be sem fejeződött, már ott volt a másik. Egy fiatal tisztnek nem kínált hosszú távú perspektívát a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a honvédség.

A vállalkozás viszont maximálisan megadta a lehetőséget az egyéni képességek kibontakoztatására. Tulajdonképpen egy komoly megméretésnek számított, melyben próbára tehette ügyességét, megszerzett ismereteit. Vizsgázott emberismeretből, szakmaszeretetből. Ráadásul éppen akkor, mikor a piacon erőteljesen megjelent a konkurencia, és csak a legjobbak maradnak talpon.

László is ismeri azt a felmérést, mely szerint az induló vállalkozások közül csupán minden ötödik marad meg öt év múlva is. Ez azt jelenti, hogy sokan fognak bele a vállalkozásba  − legyen az bármilyen  − és egy idő után rájönnek, nem terem számukra babér. Vagy nem mérik fel kellőképpen a piacot, vagy nincs elég tőkéjük, ráadásul nem értik a szakmát, s a tapasztalatok szerint ilyen körülmények közt bukásra van ítélve a legjobb szívvel elindított vállalkozás is.

Imád olvasni az ifjabb Csősz fivér, csak sajnos, nincs annyi szabad ideje rá, mint szeretné. Ha nyugdíjba megyek, elolvasok mindent  − nyugtatja magát, de valójában pontosan tudja: most van szüksége a szakirodalomra, a szabályzatok, rendeletek, törvények precíz ismeretére. A naponta változó gazdasági környezetet ismerni kell, különben nem tud egy sikeres céget kialakítani.

Márpedig a márkanév is kötelez, az Opelnek például négy márkakereskedése működik Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén. Egyszerűen nem engedhetné meg magának azt a luxust, hogy ne maximális hatékonysággal dolgozzanak.

Az pedig, hogy nem nyolc órát tart egy átlagos munkanap, megszokta. A Debrecenből történő bejárás naponta jelentős időkiesés, de jól jön az utazási idő a gondolatok rendezésére, kazetták meghallgatására, a stratégiai, távlati elképzelések körbejárására.

− Elégedett embernek érzem magam, de nem vagyok megelégedett. Törekszem a jobbra, a szebbre, az eredményesebbre. Úgy vélem, sikerül kiépítenünk a megyeszékhelyen és Záhonyban egy-egy komoly autócentrumot és a vásárlókat olyan szolgáltatással fogadjuk, amilyet legfeljebb a tévében vagy a filmekben lát.

A fejekben kell kicserélni a chipeket, ugyanis a korábbi hiánygazdálkodás eredményeként az emberek örültek, ha egyáltalán kaptak egy jobb holmit a boltban. Hol van már az az idő, amikor a hároméves használt autót tízszázalékos felárral lehetett továbbadni? Jó, hogy elmúlt ez az időszak, mert az Európához és a világhoz tartozásunk kritériumának érzem: adjunk minőséget, színvonalas szolgáltatást, mert hosszú távon ez az egyetlen jövedelmező beruházás.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)