Buzogány Béla

Színművész, rendező, igazgató

Mátészalka

szszb_33_tk_buzogany_bela_1000.jpgAhogy az ember belép az általa vezetett intézménybe, a Mátészalkai Kulturális Központ és Színház épületébe, megállapíthatja, hogy erős gazda dolgozik a létesítményben. „Isten hozta a kultúra házában!” – üdvözöl az aranybetűkkel írt mondat. Határozottan jelzi egyrészt, hogy a ház működésének fundamentuma keresztény értékrendre helyezkedik, másrészt pedig leszögezi, hogy ez nem vegyesbolt, nem piac, hanem a nagybetűs Kultúra Háza. A felirat alatt igen érdekes színházi montázs látható (Pénzes Bence alkotása), amelyet színpadi bordó függönykeretbe helyeztek. Kétséget nem tűrően hirdeti, hogy a színház művészete primordiális helyet követel itt magának, és ezt a polgári ízlésű, aranyba foglalt tükrök csak hangsúlyozzák. Jobbra tekintve, szép betűkkel, a Dienes Galéria feliratot olvashatjuk, amely a képzőművészetek által birtokolt, jól felszerelt kiállító teret jelzi. Képes Géza költő hagyatékából származó, meglepő legendájú falióra tiktakol az előtérben, s alatta a budapesti Zeneművészeti Akadémia egyszervolt moha zöld, billenős székeiből díszeleg néhány. Utat mutatnak a Zeneterem felé, amelyet kis kávézó rész vezet be. Balra csodálkozva elementáris erejű, dongából készült szobrok (Megyer Márta műveiből állandó kiállítás) ejtenek rabul, valamint Makovecz Imre tiszteletére emelt donga-kapuba elhelyezett grafika. Buzogány Béla szecessziós bútorokkal berendezett irodájának dicséretére ő csak azt mondja, hogy fontos a stílus, de huncutul hozzáteszi: – Látná az emeletet… Nos, megnéztem. Pazar, század eleji bútorokkal berendezett szalon, gyönyörű előadótermek, kiállítások mindenhol. Itt a falak is regélnek. Az igazgató nagyszerű riport alany, dől belőle a szó, lerí, hogy szereti a házat, munkáját, és ért is ahhoz, amit csinál. Méltatja munkatársait, az önkormányzat művészetbarátságát, de mindenekelőtt a fantasztikus közönséget, amelyet Mátészalka lakossága nyújt.

– Ezt a gyönyörű, magyar, szecessziós épületet egy folyosó, meg intim belső udvar köti össze a színházzal. Kevesen tudják, hogy megyénkben, Nyíregyháza mellett, csupán Mátészalka rendelkezik önálló színház épülettel. Többek között ezért örülök, hogy egy évtizede én lehetek e ház igazgatója. A fakazettás mennyezetű, hatalmas aulán keresztül juthatunk a 450 személyt befogadó színházterembe, amelynek remek akusztikája, kényelmes zsöllyéi, és jó technikai felszereltsége van – beszéli lendülettel Béla.

Az 54 éves művész mintegy harminc esztendeje él Magyarországon, hiszen ifjú korát Marosvásárhelyen töltötte. Ott szerezte színművész diplomáját is, a Színművészeti Egyetem film-, tv- és színház szakán. Rövid ideig a Nagyváradi Állami Színház, később a Debreceni Csokonai Színház színésze volt, ahol kiváló fő- és karakter szerepeket játszhatott el. Aztán a színházcsinálás sajátos útjára lépett, SZABAD színházat hozott létre, amely mentes a kőszínházi mellékhatásoktól.

– Az értelmetlen kiszolgáltatottságtól mindig hidegrázást kapok. Az alkotás folyamatában alázatosnak kell ugyan lenni, de nem szükséges megalázkodni – fejtegeti.

Rendezőként örömmel beszél az elmúlt évek sikereiről: Moliere: Tartuffe; Pirandello: Az ember, az állat és az erény; Labiche: Gyilkosság a Maxime utcában, István, a király, stb. Különös fény ragyog szemében, amikor a maga írta darabok rendezéséről lelkendezik: Csalafinta hozomány (ízes szatmári komédia), A tékozló fiú (musical), A Petőfi-titok (musical), valamint a számtalan zenés mesejáték.

– Kedvelem a zenés színházat – mondja. Annak művelésében pedig mázlim van, hiszen két kiváló, tehetséges társam van a munkában: Kiss Ági karvezető, énekes, énektanár, aki tanulmányait Zeneakadémián végezte – szerencsémre feleségemként is szerethetem őt –, valamint Turcsán Andris zeneszerző, hangszerelő-mester barátom, aki zsenijét mindig odateszi előadásaimhoz.

Ami a közművelődési munkát illeti, Béla elsősorban a nemzeti és lokálpatrióta öntudat erősítésén dolgozik. Több kitüntetés tulajdonosa, de azt szereti a legjobban, amit ő meg munkatársai alapítottak (Szentpétery-díj), s adnak évente az arra érdemeseknek. Nevéhez kötődik a Talán Teátrum (20 éve működő társulat), Mátészalka dala, a Mátészalkai Fényes napok egyedisége, a Mécsestartó fiú életre keltésének misztériuma, a Fényes felvonulás különlegessége, és mindazon kulturális kövek, amelyeket felismerhető szakmai ízléssel helyez nap, mint nap a város asztalára. Csapatjátékos, munkájában viszont maximalista, és mindenkitől elvárja a teljes odaadást.

Buzogány Béla értelmiségi székely, református család sarja. Húga is színésznő. Három gyermek, Borbála Lujza (21), Regő (11) és Botond (8), hálás apja. Családjának melege miatt tud igazán boldog lenni.

– Sokat dolgozom, mert gyermekeim meg fogják majd kérdezni, hogy mit hagytam örökül. Alakításaim, rendezéseim, írásaim és végtelen szeretetem… tán beszélni fognak…

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése