Debrecen

Erdélyből származik, Köpecen született, Nagyenyeden járt iskolába, a híres Bethlen Kollégiumba, a róla szóló könyvet annyira nagy becsben tartja, hogy állandóan ott látható a munkaasztalán. Az tartja, hogy a környezet, a család, a gyermekkor alapvetően meghatározza az ember életirányát. Szülei nagyon bölcsek voltak, tudták, hogy intellektuális pályákon a nyelvismeret a legfontosabb. Harmadik elemi iskolás korában egy rokon szász családhoz adták, s román iskolába járt. A szász kiejtés később nagy segítséget jelentett az angol nyelv elsajátításhoz. Német, angol, francia, román nyelven szakmai konzultációra képes, de oroszul is megtanult annyira, hogy KGST tanácskozáson nemzetközi koordinátor volt.

A pályaválasztási döntése szinte hihetetlennek hangzik. Egyik nagybátyja a Földművelésügyi Minisztérium főtanácsosa volt, illendőségből beszámolt neki továbbtanulási szándékáról, közölte, hogy elektromérnöknek készül. Ám nagybátyja két-három mondattal a mezőgazdasági pályát jelölte ki számára, s a professzori státust. S ő, néha maga is alig hiszi, valami mágikus hatásra, ráállt a javaslatra. Ezerkilencszáznegyvennégyben Kolozsvárról el kellett menekülnie Keszthelyre, ahol azonnal menzát alapított. Ezzel ellensúlyozta a szülői támogatás hiányát. De hamarosan elszegődött a növénytermesztéstani tanszék kutatótelepére napszámosnak. Ezen az úton vélte ugyanis megközelíteni célját, a tanszékre jutást, amit hamarosan el is ért. Demonstrátornak majd tanársegédnek nevezték ki és részese lett a kutatásoknak. Már hallgató korában az a megtiszteltetés érte, hogy a híres Manninger Gusztáv Adolf, debreceni professzor Keszthelyen vele konzultált a burgonyaleromlásról.

A kolozsvári agrárprofesszorok többsége Keszthelyen telepedett meg, ezzel ott a legerősebb tanári kar alakult ki. A későbbi központi agráregyetemet nagyrészt ez a professzori kar népesítette be Budapesten. Később Gödöllőre, a premontrei gimnázium épületébe telepítették az egyetemet, ahol nem volt könnyű a munkát folytatni, a kutatási bázist újraszervezni. A vidéki egyetemek létesülése után, ezerkilencszázötvennyolcban Bocz professzort a Debreceni Agrártudományi Egyetem meghívta a Növénytermesztés-tani Tanszék vezetésére docensi rangban. Itt teljesedett ki tudományos és oktatói munkássága. 1964-től 1975-ig tanszékvezető, egyetemi tanár, 1975-től 1990-ig a DATE Növénytermesztés-tani és Ökológiai Intézetének igazgatója. 1990-től kutató professzor. Számos hazai és több nemzetközi tudományos társaság és munkabizottság tagja.

A kiváló debreceni mezőgazdasági adottságok kedvező lehetőséget adtak a termesztés fejlődését szolgáló kutatások kibontakoztatásához. Itt lett kandidátus 1959-ben, majd 1968-ban a mezőgazdasági tudományok doktora. Észlelte, hogy Nyugat-Európában fokozatos a termésnövekedés, nálunk viszont stagnál. Tisztázta az ország növénytermesztése növelésének feltételeit a szakmai közvélemény ellenére. Ezt a tápanyagszükséglet kielégítésében jelölte meg, mert az agrotechnika lehetőségei kimerültek. Vallotta, hogy műtrágyával húsz év alatt a termést 200–250 százalékra lehet növelni. A kormány az ő tervei alapján, a tervhivatal támogatásával valósította meg a programot. A hatvanas évektől a nyolcvanas évekig sikerült országosan 300 százalékos növekedést elérni. Ezzel Magyarország felzárkózott a nyugat-európai színvonalhoz.

Szerkesztésében 1992-ben megjelent a Szántóföldi növénytermesztés címmel a 80 íves kézikönyv, amely a maga nemében korfordítónak számít, mondhatnák „eurokonform”,  nemzetközileg egységes szempontrendszert követ. Kiváló feltaláló, ezt a címet a Szabadalmi Hivatal a befolyt pénzösszeg alapján állapította meg és adományozta számára.

Három találmány fűződik a nevéhez. Az első egy elsötétítés nélküli nappali vetítő, ez még elektromérnöki vonzódásáról tanúskodik. A második a növénynek a nagytermés feltételeit biztosító nagyadagú tápanyagellátása. Ezt tekinti fő művének. A harmadik a hazai öntözési rendszer új alapokra helyezése. Az üzemi termesztés öntözését főleg a hátsági legjobb talajokra koncentrálta, ahol a legnagyobb termés és az öntözés legjobb hasznosulása biztosítható. Ezerkilencszáznegyvenhat óta folyamatosan részt vesz az egyetemi oktatásban.

Ezerkilencszázkilencvenben vendégprofesszor volt a Rostocki Egyetem Mezőgazdasági Karán. Tanítani, egyetemi előadást tartani mindig szeretett, ezt elválaszthatatlannak tartja a kutatómunkától. Tanítványai szerint előadói készségével fel tudja kelteni a figyelmet túl a nyolcvanon is. A keszthelyi, a gödöllői, a debreceni, és a kijevi Sevcsenko Egyetem díszdoktora.

Bár a tudományának rabja volt, mint minden igazi tudós, de amíg orvosnő felesége élt, sok időt szentelt a családnak, sokat utaztak, járták az országot és Európát, s nem mulasztottak el színházi, operai élményeket szerezni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)