Nyíregyháza

Még mindig a kellemes emlékek közé tartozik az a nádfedeles ház Nyíregyházán, az Ószőlő utcában, amelyben gyermekkorának néhány boldog évét töltötte Belus Tamás. Gyakran barangoltak a srácokkal az erdőben. Kellemes volt ott lakni, mert az ötvenes évek végén még csak sejlett, hogy mivé torzul az a szép vidék.

A debreceni vegyipari szakközépiskola után Kazincbarcikán a Nehézipari Műszaki Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolán folytatta tanulmányait. Már akkor is rendkívül racionálisan viszonyult a tanuláshoz: kitűzte maga elé a célt, és megvizsgálta, hogy az elérésére milyen erőket kell befektetni. Ez a módszer mindig bevált, gyakorlatilag mindmáig alkalmazza.

Azt már a főiskolai évek alatt is biztosan tudta, hogy nem akar elmenni a megyéből, sem az ország kalandosabb munkahelyeire, sem külföldre nem vágyott. Ezért aztán tanulmányi szerződést kötött az Elekterfém Ipari Szövetkezettel.

Az államvizsga után szinte azonnal megnősült, s megkezdődött mindkettejük számára az akkoriban egyáltalán nem egyedi életforma. Jöttek az albérletek. De ki törődött akkor ezzel, amikor a legfontosabb a jövő volt! Racionális döntés volt az is, hogy minél előbb szülessenek meg a gyerekek. Tamás 1980-ban, Fruzsina a következő évben született. Jelenleg mindketten a Krúdy Gyula Gimnáziumba járnak. A felesége a polgármester asszony személyi titkára.

Az Elekterfémnél akkoriban az volt a szokás, hogy a frissen végzett szakemberek megismerkedtek az egész gyárral. Ezt tette Belus Tamás is. Innen a Műanyagipari Szövetkezethez került, ahol termelésvezető volt, majd a Vasipari Szövetkezetnél dolgozott.

1988-ban kiemelték, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai csoportjánál dolgozott. Ebben az időszakban már aktívan politizált. Ezen a munkahelyen élte meg az irányított rendszerváltást. Ma sokan hajlanak arra, hogy ezt az időszakot átugorják az önéletrajzukban. Belus Tamás úgy gondolja, hogy ez nem helyes.

Karácsonyi ajándékként megkapta a felmondólevelet. De egyáltalán nem volt benne „ejtőernyő”, ahogyan sokan mondták neki. Kereshetett magának állást. Volt, aki nem ismerte meg az utcán. Fájdalmas időszak következett, de volt ereje talpra állni. Visszament a szakmájába dolgozni, majd egy évi munkanélküliség után az Iparbank Rt. nyíregyházi fiókjánál lett hitelező.

1989-ben nagyon felfokozott volt a hangulat az egész országban. Ennek ellenére is vállalta, hogy közreműködik a Szocialista Párt szervezésében. Baja Ferenc kampányfőnökeként sokat tett azért, hogy a választáson sikeres legyen. A miniszteri posztja visszaigazolta a sok-sok munkát.

Ezerkilencszázkilencvenöt tavaszáig a Szocialista Párt nyíregyházi városi elnökségének tagja volt, ekkor kikerült az elnökségből. A városi közgyűlésbe az úgynevezett kompenzációs listáról került be. A városfejlesztési bizottság elnökeként azon fáradozik, hogy Nyíregyháza még szebb és komfortosabb legyen. Nem tartja magát politikusnak, inkább szakembernek. Talán ezért is szereti jobban a bizottsági üléseket, mert ott elsősorban a szakmai szempontok dominálnak.

A kilencvenes évek közepén bankbotrányoktól visszhangzik az ország. Ilyen körülmények között nem könnyű a hitelező munkája, még akkor sem, ha sokkal több a hitelkérő, mint a hitelnyújtó. Belus Tamás szerint nincs két egyforma ügy, neki az a dolga, hogy belebújjon a kérelmező cipőjébe, és megérezze, hol szorít, és − főképpen − miképpen lehetne ezt a kellemetlen érzést megszüntetni.

Az általa készített előterjesztések jórészt kedvező elbírálást kapnak, s ez mindenképpen azt igazolja, hogy érdemes a kérelmező körülményeit alaposan megismerni, mert csak így tud hathatós segítséget nyújtani.

A bankbotrányok hátterében az állhat, hogy a politikai rendszerváltást nem követte a gazdasági, nem születtek meg azok a törvények, amelyek megakadályozhatták volna, hogy bizonyos pénzeszközök különféle zsebekbe vándoroljanak.

Úgy gondolja, hogy a bankrendszernek szükségképpen át kell alakulnia, s akkor ezek az anomáliák megszűnnek. Az is nagy gond, hogy a bankszférában sokan tevékenykednek még olyanok, akik nem igazán tanulták meg, hogyan kell piaci körülmények között dolgozni.

Ha vásárolni lehetne belőle, akkor ő is az időből venne egy jó adagot. Nagyon szeretnek utazni, sok országban jártak már, de valamiképpen jobban szeretik Törökországot vagy Olaszországot, mint Svájcot. Nehezen viseli a szabályozott életet, ezért inkább a nomád élet, a kempingezés pihenteti. A munkahelyen mindent nagyon pontosan, szigorú szabályok szerint kell csinálnia, és legalább a szabadság ideje alatt legyen laza és felszabadult az élet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)