Nyíregyháza

Beszélgetésünk elején tisztázzuk, hogy nem aktuálpolitikai portrét készítünk. Elég sok ilyenre kérik a fiatal minisztert, aki még nincs negyvenéves, hiszen 1955. július 4-én született Kecskeméten. Ma mégis Szabolcs-Szatmár-Bereg vallja magáénak, ami egészen természetes annak a pályának az ismeretében, ami már mögötte van. Egy évtizede talán, hogy egyre többen gondolták, sokra viszi még, mondván: jó képességű, jó természetű, önálló egyéniségű, kitartó, erős akaratú. Ennyi jó tulajdonság természetesen nem egyből, hanem munka közben derül ki, és Baja Ferenc igen sokat dolgozott. Ismerve ezt a korszakát, tudván, hogy szinte egész napját mások ügyeivel töltötte, kérdezem, mikor töltődött fel, honnan volt ennyi tartaléka. Ekkor szinte átbillen beszélgetésünk egy másik Baja Ferencre, és már attól tartok, nem is a velem szemben ülőről lesz szó. Az édesapa markáns alakja azonban szervesen ide tartozik. Volt cukrász és konzervgyárigazgató, a Nemzeti Bank osztályvezetője, és e minőségében volt kénytelen az „aranyvonat” kísérője lenni, de a háború alatt szabadcsapatban is harcolt, többször bíróság elé állították. Volt, hogy a legsúlyosabb ítéletet kérték rá, de a véletlen segítette, mivel egykor a Nemzeti Bank kajakszakosztályának vezetőjeként épp azelőtt az ember előtt beszélt a németek szükségszerű háborúvesztéséről, aki a bírója volt.

A büntetés azonban nem maradhatott el. Favágóként kezdhetett új életet, immár feleséggel az oldalán. Szeverényi Irma tanítónő ugyanis meglátta benne a nem mindennapi tehetségű, értékrendű embert. Az erdő pedig segítette őket. Az apát abban, hogy az erdőművelésre alkalmas eke feltalálójaként tiszteljék. A fiát pedig az erdő csendje a külvilág hangjainak befogadásában. Elmondja, hogy rengeteget hallgatta a rádiót, és öt-hat évesen aztán a hallottakból előadást tartott a munkásoknak. Az egykori felnőttek, akik szeretettel hallgatták a gyereket, önbizalmat is adtak számára.

Az az értékrend, amit Baja Ferencnek édesapja a haláláig felmutatott, magába foglalta a kor polgári, az átalakulások hazai, a magánélet szuverenitásának értékeit. Fia mindössze 15 éves, amikor a család magára marad. Édesanyja, nővére és ő ettől kezdve csak úgy tudnak élni, ha mindnyájan dolgoznak. A még majdnem gyerek nemcsak tanul, hanem számos olyan munkát is elvállal, amit az ő korában még megtehet. A természetét a gimnáziumok nehezen viselik el, több helyen tanult, mert mint mondja, sokszor visszabeszélt, meggyőzésre várt. Az egyetemen azonban ez már nem jelentett problémát. Egyébként is olyan pályára készült, amihez az emberekkel való bánni tudás szükséges, magyar-népművelés szakra járt Debrecenben.

A pályaválasztás és a tényleges tevékenység a legtöbbször nem pontosan fedi egymást. Így történt ez Baja Ferenc esetében is. Valójában az emberek élete érdekelte. Doktori címe, későbbi kulturális szervezőmunkája, valójában már része a politikai pályájának. Éveket tölt a nyíregyházi közéletben, hosszabb ideig a város tanácselnök-helyettese, aztán a rendszerváltás idején az új szocialista párt országos alelnöke, eközben egy városi galéria vezetője, majd a második választás eredményeképpen a környezetvédelemért és a területfejlesztésért felelős minisztérium vezetését vállalja magára.

A szavaknak nemcsak árnyalati, hanem valóságos súlyuk van. Egy ember önépítő, feladatfelmérő képességeit kutatom, aki döntéseivel a nyilvánosság kereszttüzébe került. „Engem érdekelnek az emberek. Nem hivatalból hallgattam meg problémáikat, hanem mert kerestem azokat a jó ügyeket, amelyeket segíthettem. Úgy gondoltam, hosszabb távon az nekem, Baja Ferencnek is elismerés, ha úgy emlékeznek vissza, hogy igen, ebben vagy abban az ügyben jól döntött. A harmadik tulajdonság, amit szeretnék megőrizni, az épp a szuverenitásom. Ez nem könnyű, ha az ember csapatmunkában vesz részt, de mindig tudni kell, hogy mit vállalhatok el.”

Miniszterségének kezdetén erről folytak viták, így hát természetes megkérdezni: hogyan sikerült ezeken úrrá lennie? Baja Ferenc jól látja, hogy különleges korban élünk. Nemcsak a politikában zajlanak nagy változások, hanem a környezetvédelem és gazdálkodás is új korszakba lépett. Vannak kikerülhetetlen utak, ilyen az európai integráció és ebben hazánk helyének megtalálása, a környezeti piacképesség és a hazai értékek védelme. Az egyes emberre is legyen igaz, hogy csak teljesítményt értékeljünk. Egy igen keskeny palló áll előttünk, amin feltétlenül át kell mennünk, mert különben hazánk elveszíti a jövő reményét is, és ezt meg kell tudniuk az embereknek.

Egykori évfolyamtársa, ma felesége, Szilágyi Szilvia és fia, a 12 éves Márk már várják ebédre, a jelenre csak néhány szó marad. Ebben magát úgy látja: teszi a dolgát. Talán a zeniten van, de szeretné, ha politikai pályafutása során továbbra sem kerülnék el a hasonlóan embert próbáló feladatok.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)