Nálunk lakott a posta Székelyvaján

Festett, tulipános padon üldögéltek az emberek, amíg éppen várakozóban voltak

Gyakorlatilag felnőtté válásomig egy postahivatalban laktam. Nem kell félreérteni, nem mi költöztünk a postára, hanem az költözött hozzánk.

Az egész úgy kezdődött, hogy dédnagymamám, akit mi kizárólagosan máminak hívtunk, egy szép napon, a hatvanas évek vége felé, átlibbent a szomszédban lakó, nyugdíjazás előtt álló Ozsvátnéhoz, s addig dicsérgette ügyes, szorgalmas, talpraesett unokáját, amíg az azt nem mondta:

– Jól van, Lina néném, hozza el hozzám, majd megtanítom neki a postamesterség minden csínját-bínját.

Így is történt. Mire Ozsvátné a pályafutása végére érkezett, anyukám mindent betéve tudott. A posta átköltözött mámihoz, anyukám meg apukám, akik frissen házasodtak, úgyszintén. Csak Ozsvátné költözött el a faluból, sokáig emlegették. Mondták, hogy van egy fia, aki Bukarestben atomkutató, én meg mindig valami űrhajós öltözetben képzeltem el, mert nem volt semmi más atomfizikusképem. A házukat lebontották, jó kis rét keletkezett a helyén, fákkal, mocsarakkal, ahol gyerekként sokat játsztunk.

Egyébként a posta egy hatalmas, kopott íróasztalból, egy fekete vasládából meg egy mérlegből állt, amihez egy tekerőkarral ellátott telefon társult, majd később az atyhai dédnagymamám születése alkalmából készült festett, tulipános pad. Ezen üldögéltek az emberek, amíg éppen várakozóban voltak, ugyanis Laci bácsi, aki a küldeményeket szállította egy lovasszekérrel, általában délelőtt 10-kor érkezett. Ilyenkor megjöttek a levelek, újságok, csomagok, nyugdíjak, Laci bácsi pedig felszekerezett Göcsre majd  Szövérdre, s aztán visszatértekor elvitte a postazsákot.

De nemcsak ilyenkor ücsörögtek nálunk sokan, hanem ahányszor csak telefonálnia kellett valakinek, mert mondanom sem kell, hogy telefon nemigen volt akkortájt a faluban. Anyukám egy ideig tekergette a telefon karját, aztán végre belépett a telefonközpontos hölgy, akinek elmondta, hogy melyik városból milyen számmal szeretnénk beszélni.

– Várjanak, majd visszacsengetek! – volt mindig a válasz, aztán meg csak úgy teltek az órák. Egy budapesti vagy magyarországi beszélgetés legalább két óra kapcsolásba telt, az  országon belüliek valamivel kevesebbe. De mindenki türelmesen várt, csak éppen tudjon beszélni.

A központos nénik egyébként mindig nagyon aranyosak voltak, néha egyebekben is segítettek. Elsős voltam, amikor a szvetter szót kellett megtanulni románul, amiről még anyukámnak sem volt halvány fogalma, nemhogy nekem. Pedig a kép ott bigyeszkedett a tankönyvben, de bezzeg a szótárban bottal üthettük a nyomát. Viszont anyukám felhívta a telefonközpontost, aki felhívott egy másikat, az meg egy harmadikat, s hosszas nyomozás után kiderítették, hogy a szvetternek úgy mondjuk románul, hogy zsérszéu. Nagyon  jól megjegyeztem, pedig azóta csak kardigánként emlegetjük  irodalmi nyelven.

Mint jó gyerekhez illik, én is sokszor segítettem anyukámnak. Mikor egy kicsit felcseperedtem, egy-egy utcába én vittem ki a nyugdíjakat, amit azért szerettem, mert mindig egy kis hálapénzt is kaptam, meg sok érdekes öregemberrel ismerkedtem meg. Csupán egyszer történt meg, hogy megijedtem Mátyás bácsitól, akinek a szája fölött fura bugyolálások voltak, s én azt hittem, hogy valami baja esett. Nem mertem szólni, de eléggé megszeppenve számoltam ki a nyugdíját, az öreg meg csak mosolygott, és nem magyarázkodott. Aztán megtudtam, hogy csak a bajuszát szokta ily módon karikásra csavarni, s kutya baja sem volt.

Hát ilyen volt egy falusi postahivatal a kétezres évek előtt. Érdekes és különleges, mint annyi minden, ami azóta másképpen működik. De a hatalmas íróasztal még mindig megvan a jelenlegi postán, ami úgyszintén egy magánházban van berendezve.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2021. 04. 25.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése