Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Négy napig folyt a főzés
Ahogy egyik adag elkészült, máris készítették oda a másikat. Szerencsére egyik sem kapott oda
Ágnes asszony csípőre tett kézzel állt meg Péter előtt.
Péter megszeppenve egyenesedett fel a favágásból, miközben azon töprengett, hogy mikor tehetett már megint rossz fát a tűzre.
Fiam, holnap szilvaíz főzés. Hagyd abba minden dolgodat, s ásd meg a katlant.
– Na ne, újra én? Mért nem szól Pistának?
– Mert te már jól érted magad. Elég sokat gyakoroltad.
– Éppen ez az, más is megtanulhatná.
– Pistáék nekem segítenek szilvát szedni, este pedig pattogtatni. A szomszédokkal együtt.
– Jól van, megásom. De a kavarót nem lesz időm összetákolni.
– Én megcsinálom! – kiáltott át a szomszédból a mindig szemfüles Viktor. Csak egy véka szilvát kérek érte.
Ágnes asszony a kerítés felé fordult.
– Aztán tudod hogyan kell?
– Persze, már legalább tizenötöt készítettem. Csak előbb megnézném az üstöt.
– Öt vedres rézüst.
– A formáját nézném meg, Ágnes asszony! Mert ha nem tudná, minden üsthöz másféle kavaró dukál, hacsak nem ikertestvérek.
– Gyere át! Ha jól dolgozol, megkapod a szilvát.
Viktor, serény fiatalember lévén, általában nem úgy közlekedett, mint a normális emberek, hát egy pillanat alatt ott is termett, mert simán átugrotta a kerítést.
– Már itt is vagyok! – vigyorodott el.
Péter kissé morcosan fogott a katlan megásásához. Nagy munka, s minden évben rásózzák. Először egy mély lyukat kell ásni, amibe az üst, s alája a tűz is elfér, meg egy kürtő a füst kivezetéséhez. Aztán kell még egy lépcsős levezető árok, hogy a tüzet meg lehessen rakni. Rámegy a délutánja.
Viktor megméricskélte az üstöt, majd fütyörészve visszaszökkent a saját portájára. Nyomban nekilátott a munkának.
– Mit fabrikálsz, báttya? – szaladt oda a kis Vince.
– Én bizony szilvaízkavarót. Tudod, ezt nagyon pontosan kell megbütykölni, mert másképp odaég az íz, s aztán hat asszony sem tudja majd levakarni az üstről. De ha jól dolgozom, akkor egy öregasszony is könnyedén kezelheti.
– Miért vannak rajta bevágások?
– Ebbe félkör alakú fadarabok kerülnek, amelyek az üst fenekét követik.
– Nem lesz túl nehéz?
– Nem, mert cövekekre lesz erősítve.
Vince nem értette. Csak csóválta a fejét, de este, amikor ő is átment a szilvapattogtatásra, megnézhette az egész szerkezetet.
Akkorra már Péter végzett a katlannal, s mind a szilvával dolgoztak, Rebi mama meséit hallgatva. Éjfél felé bomlott fel a társaság.
Másnap elkezdődött a szilvaíz főzés. Hol Rebi mama, hol Ágnes asszony kavargatta, a kis lócán üldögélve a katlan mellett, hol pedig a fiatalabb asszonyok váltották fel őket. Este a gyerekek a katlan lépcsőin játsztak, miközben Rebi mama kotyót osztogatott egy-egy tányérkában. A mesék meg, persze, ismét előkerültek.
Négy napig folyt a főzés. Ahogy egyik adag elkészült, máris készítették oda a másikat. Szerencsére egyik sem kapott oda. Ötödik nap Ágnes asszony átkiáltott a szomszédba:
– Viktor!
Viktor vidáman közeledett.
– Na, meg van elégedve, Ágnes?
– Annyira meg, hogy nem egy, hanem két véka szilvát adok. S csak szólok, hogy lenne egy kis javítanivaló a pálinkafőzőn is.
– Még egy véka szilva? – kacagta el magát Viktor.
– Áll az alku! S aztán lehet, hogy azt is megduplázom.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése