Bunkerek

Szemelvények Ozsváth Sándor Trianon árnyai című kötetéből

A szerző felvétele

Atyánkfia kora gyermekkori éveit átlengték a mesék. No nem a sárkányosak meg a királyfisak, bár azokat is kedvtelve hallgatta-olvasta, hanem az igaziak, miket nagy időt megélt férfiak mondtak estelente az elszakított partiumi falucskában, szünidei nyarakon, a kiskapu mellett, lócára telepedve. Különösen apai nagyapja történeteit kedvelte a két háborúról és a közte esett dolgokról. Hiteles szemtanúként néha két-három öreg hadfi is bólogatott a sűrű cigaretta meg pipafüstben – majd’ mindegyikük négy állam hadseregének volt tényleges katonája! E történetek olyannyira bevésődtek, hogy évek múlva már ő terelte helyes mederbe a csapongó mesefolyamot.

Még évtizedek múlva is kristálytisztán emlékezett a legapróbb részletekre! Például, mikor először kiszabadulva a vasfüggöny mögül, hosszabb időt tölthetett Itália kék ege alatt. Atyánkfia szinte tobzódott az addig csak könyvekből, filmekből ismert emlékekben! Már csak két napjuk volt a szűken mért harmincból, mikor Rómából hazafelé jövet jó sorsa a Piave völgyébe vezette. A folyó vonalát követve egyre ismerősebb lett a táj! Nagyapja annyit regélt az itteni harcokról, hogy szinte filmszerűen peregtek le előtte újra az események. Igen, ez lehetett az a hely a vasúttal, a folyó és az út között! S egyszer csak, a kanyar után előbukkant az állomás is, jobbra tőle a vashíddal, melyet magyar bakák tartottak hetekig tűz alatt. Atyánkfia – a többiek ámulatára – előre megmondta, hogy mikor mi fog következni. Megálltak. Rövidesen rálelt a félig betemetett, fűvel benőtt géppuskafészekre. Mit szégyellje? Elsírta magát.

Negyedszázad múltán megtalálta Kárpátalján a másik bunkert is, mit nagyapja, már mint a Magyar Királyi Honvédség póttartalékosa épített öreg bajtársaival a Latorca völgyében, az Árpád-vonalnak nevezett védrendszer részeként. Ezt már fényképezőgéppel örökítette meg az utókornak (a sokszor lenézett oral history bizonyítékaként), mint ahogy az erődítmény más részeit is, egy elegáns hídkávézó teraszáról. Mondják, e különös szerkezetet meg a hozzá tartozó proccos szállodát s kempinget egy újgazdag ukrán milliárdos építtette a történelmi tájba.

Kávéját kavargatva, régi időkre emlékezve atyánkfia megidézte még a Nagyságos Fejedelmet is, kit ruszinjai olyannyira szerettek, hogy emlékét mindmáig tisztelettel őrzik a „Latorca partján, hol a nóta más…”.

2010.

Szerző: 2020. 06. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése