– Én pisilek, te pisilsz…

Orosz órán román ige magyarul ragozva Dali tanár elvtársnak

A hatvanas évek közepe felé, hiába tombolt a kommunizmus, a gyerekek még szívesen jártak iskolába. Legalábbis nagy részük. Délutánra nem volt annyi leckéjük, hogy csak estére végezzenek vele, s bőven jutott idő játszani, a barátokkal találkozni meg a szüleiknek segíteni. Mert bizony arra is szükség volt. 

A nagyobbacska falusi gyerekeknek jócskán kijutott a munkából: kapáltak, szénát gyűjtöttek, répát egyeztek vagy éppen kukoricát szedtek. Ezt természetesnek tartották, s a munkában is találtak valami szórakoztatót. Főleg, ha sokan dolgoztak együtt.

De az iskolában sem unatkoztak. Minden osztályban akadt egy-egy tréfamester, akik azt sem bánták, ha az ő rovásukra nevetnek társaik.

Így járt Feri is. Pont orosz órán. Jópofáskodni akart, mikor Dali tanár a pisát (írni) igét szerette volna elragoztatni vele, s mivel ez a szó románul annyit tesz, mint pisilés, hát rákezdte, természetesen magyarul:

– Én pisilek, te pisilsz…

– Elég! – kiáltott rá a tanár, akit nemhiába hívtak Dalinak, igazán daliás termetű fiatalember volt. Szigorúan nézett Ferire, majd a katedrához sétált.

– Ülj le, hármas.

Feri kuncogó társaira pillantott, s megállapította, hogy megérte a hármas, mert mindenki remekül szórakozott.

Lelkiismeretfurdalás nélkül bandukolt haza, bekapta az ebédet, s már iramodott is az átellenben lévő, hatalmas fűzfa alá játszani. Sajnos, nem a legjobb időpontban. Dali tanár éppen akkor karikázott hazafelé a biciklijén, s észrevette a surranó Ferit.

– Ferkó! Állj meg! – szólt utána, mire Feri megszeppenve engedelmeskedett. Négyszemközt bizony nem mert bohóckodni.

– Itt laktok?

– Igen, tanár elvtárs.

Aztán apád itthon van?

– Igen, de készül a mezőre.

Nem baj, rövid leszek.

– Feri leforrázottan vezette be a tanárt a házba.

– Édesapám! Dali tanár keresi!

Samu bácsi, a Feri apja, meglepődve jött előre a pajtából.

Feri gyorsan elhúzta a csíkot otthonról. A fűzfa alól figyelte a további fejleményeket. Sokat nem látott, csak azt, hogy az apja néhányszor térült-fordult a kancsóval. Dali  úgy estefelé távozott.

Másnap Feri ismét felelt. Ugyanabból az igéből. De most már rendesen.

– Gyere ide! – hívta ki a katedrához Dali.

A hármas átalakult. Baloldalt került mellé még egy fordított hármas, s a kettő együtt pontosan nyolcat mutatott.

Hát így lett a hármasból nyolcas. Ilyen egyszerűen.

Szerző: 2020. 06. 08.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése