– Én pisilek, te pisilsz…

Orosz órán román ige magyarul ragozva Dali tanár elvtársnak

A hatvanas évek közepe felé, hiába tombolt a kommunizmus, a gyerekek még szívesen jártak iskolába. Legalábbis nagy részük. Délutánra nem volt annyi leckéjük, hogy csak estére végezzenek vele, s bőven jutott idő játszani, a barátokkal találkozni meg a szüleiknek segíteni. Mert bizony arra is szükség volt. 

A nagyobbacska falusi gyerekeknek jócskán kijutott a munkából: kapáltak, szénát gyűjtöttek, répát egyeztek vagy éppen kukoricát szedtek. Ezt természetesnek tartották, s a munkában is találtak valami szórakoztatót. Főleg, ha sokan dolgoztak együtt.

De az iskolában sem unatkoztak. Minden osztályban akadt egy-egy tréfamester, akik azt sem bánták, ha az ő rovásukra nevetnek társaik.

Így járt Feri is. Pont orosz órán. Jópofáskodni akart, mikor Dali tanár a pisát (írni) igét szerette volna elragoztatni vele, s mivel ez a szó románul annyit tesz, mint pisilés, hát rákezdte, természetesen magyarul:

– Én pisilek, te pisilsz…

– Elég! – kiáltott rá a tanár, akit nemhiába hívtak Dalinak, igazán daliás termetű fiatalember volt. Szigorúan nézett Ferire, majd a katedrához sétált.

– Ülj le, hármas.

Feri kuncogó társaira pillantott, s megállapította, hogy megérte a hármas, mert mindenki remekül szórakozott.

Lelkiismeretfurdalás nélkül bandukolt haza, bekapta az ebédet, s már iramodott is az átellenben lévő, hatalmas fűzfa alá játszani. Sajnos, nem a legjobb időpontban. Dali tanár éppen akkor karikázott hazafelé a biciklijén, s észrevette a surranó Ferit.

– Ferkó! Állj meg! – szólt utána, mire Feri megszeppenve engedelmeskedett. Négyszemközt bizony nem mert bohóckodni.

– Itt laktok?

– Igen, tanár elvtárs.

Aztán apád itthon van?

– Igen, de készül a mezőre.

Nem baj, rövid leszek.

– Feri leforrázottan vezette be a tanárt a házba.

– Édesapám! Dali tanár keresi!

Samu bácsi, a Feri apja, meglepődve jött előre a pajtából.

Feri gyorsan elhúzta a csíkot otthonról. A fűzfa alól figyelte a további fejleményeket. Sokat nem látott, csak azt, hogy az apja néhányszor térült-fordult a kancsóval. Dali  úgy estefelé távozott.

Másnap Feri ismét felelt. Ugyanabból az igéből. De most már rendesen.

– Gyere ide! – hívta ki a katedrához Dali.

A hármas átalakult. Baloldalt került mellé még egy fordított hármas, s a kettő együtt pontosan nyolcat mutatott.

Hát így lett a hármasból nyolcas. Ilyen egyszerűen.

Szerző: 2020. 06. 08.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló