Ibolya álom

Hargitai Beáta alkotása
25 x 35 cm.
Akvarell, papír.
2020.
Ha tavasszal körülnézünk feltűnően sok a kék virág: jácint, gyöngyike, szarkaláb, íriszek, és a klasszikusok az ibolyák. Lehet, hogy ennek a jelenségnek is van magyarázata, de lustaságom nem engedi, hogy utána járjak, így a magam ötletéből merítve, összekapcsolom a hideg évszakkal. Lenn, a nem is olyan mélyben kucorognak a kis kezdemények, megbeszélgetik az indulást, nyakukat nyújtogatva még visszanyúlnak a tavalyi divatsapkáért ami éppen kék színű. Így kapnak életre, egy rövidke életre, hogy beszórják ártatlan mosolyukkal a fagyos világot Amilyen kicsinyek, amilyen ártatlankák, mindenhol ott vannak, bozontos gyökerükkel az életükért kapaszkodnak. Alig tesznek sokat, de segítenek a madarak, ide oda potyogtatják a kis gurulós magokat, vékonyka indájukkal kicsit elszaladnak szomszédolni, és ha már megtették az utat, maradnak. Élelmes család, szaporodni is képes, és gazdagodni, farmjuk mindig nagyobb lesz, és ha kevés a tavaszi eső lábujjhegyre állva kimagasodva kémlelik az eget Én a kegyetlen ember öncéllal megtépegettem hiúságukat, megnéztem azt a parányi kis remekművet, azt a komplikált szerkezetet, a virágokat. A teremtés, a mindent átgondolt praktikájával egyedit alkotott, pillangókat szerkesztett amik ugyan nem tudnak repülni pedig szárnyuk is van. A nagy növényészek besorolták, rendszerezték, minden kis csodáikat leírták, én meg a magam módján átrendeztem félretéve törvényeit megrajzoltam, megfestettem, vándorútjukra bocsájtva itt vannak, itt repkednek kertünk tündér ibolyái.
Szerző: 2020. 05. 16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló