„A nyár akkor kezdődött Pesten, amikor először vette rá magát a pesti polgár arra, hogy megmássza a Tabán girbe-gurba utcácskáit, és betérjen egy kockás abroszos kiskocsmába egy jó rántott húsra. Majd amikor már jót mulatott, egy kézilámpást hordozó éjjeliőr kísérete mellett ledülöngélhetett a macskaköves utcákon, és hazatérhetett Pestre. Ez a Tabán – sajnos – az 1930-as évek óta nem létezik.”
Olvasom, hogy érettségi tétel volt Tabán, ezt a kis koncentrált írást onnan merítettem. Nagyon örülök, hiszen mindennek története van, és hát Pestnek-és Budának külön külön is. Jó érzékű, és szemű emberek ezt a domborzati előnyt, a hegyet, és lábánál kanyargó vizet bizony nagyon jónak ítélték letelepedésre. Az évszázadok alatt sok és sokféle nép élt itt, viharos történelmi korok, békés, és háborús pusztítások, amiket túlélve ma is létezünk egy megújult, és kicsit már élhetetlennek titulált fővárosunkban.
Lassan Tabán az emlékezetből kikopik, nem tudom mennyit mentettek át az izmusok akarata, de nagyon remélem Krúdy írásai nyomán sok fiatalban megcsillan a vágy, hogy a homályba vesző mesének adják át magukat.
Már az én generációmnak sem mond sokat, hiszen 1933-ban hozzákezdtek a városrész lebontásához, és még mindehhez a háború is sokat besegített. Viszont a mese varázsa napjainkban is él, igaz űrmanók, és torz figurák, beteglelkű lények formájában rettentik a fiatalok fantáziáját, de ha igazi mesére vágysz, olvass bele ezekbe a kis házakba, udvarokba, kiskocsmákba ha szomjas lennél, vagy csak éhes, betérhetnél az „Avar vendéglőbe” a „Régi Kakukkba” a „Kis Baltába” vagy a jóhangzású „Albeckerhez.! ” Kockás abroszaira, a frissen csapolt sörre, a zaftos pörkölt mellé. Mára minden eltűnt, maradtak a visszatekintő fotók, a képek, az akkori festők munkái ma is frissen visszapenderítik azt az időt. Ne feledd a girbe-gurba utcán sétálva Zórád Ernő csoda képi meséjét, a letűnt megszépített Tabánról. Vannak akik fontosnak remélik, így én is, hiszen a mi történelmünk kicsiny kis morzsája, mert ha belekóstolsz ízlelgetve igazi jó ízes íz érzet marad utána.