Elhagyott etető

Hargitai Beáta alkotása

Akvarell
2007.
Messze távol, ahol az emberek élnek a házaikban, menedék a melegtől, hidegtől, biztonság, és remélhetően béke van. Az az ember aki gondos figyelmével megtiszteli az állatokat, nyugodtan akaszthatja fel a sapkáját, kabátját, hogy a kályha mellett meglelje a békét.  A mezők, rétek alusznak, a metsző szél vígan nevetgél, futkosva királykodik. Képünkön már a jól megkezdett szalma rogyadozik, kikezdte az idő, nem csak az állatok. A gazda szedett-vedett támaszokkal erősítette meg a kis kazal önbecsülését. Az elhullajtott szálasok körben hevernek, mit sem törődve idővel, széllel hóval. Nagyon régi kis képem, mégis kedvesen hat rám ma is. Ma talán frissebben készíteném el, friss szénát, vagy szalmát tennék, talán szebbre, fehérebbre hagynám a havas sipkát, a messze nyúló hegyeket is felkelteném, de továbbvándorolva talán újabb témába fognék, hiszen azóta sok-sok boglya összedőlt, és remélem jövőre újabb etetők várják a klienseiket egy megállóra!!!
Szerző: 2020. 01. 05.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló