A régi Riadó-tér, a későbbi zöldségpiac érdekes alakú házának első ismert tulajdonosa 1617-ben Zaphot György német varga volt. 1703-ban már emeletes, ekkor Simon Györgyé. A XIX. században Valner-Habosy Pálé, akitől a Kreszta kereskedőcsalád szerezte meg, innen a közismert neve. Három utcára néző alakjában klasszicista homlokzatú, de a rövid oldalán levő lekontyolt, meredek oromzat és a földszint fölé kinyúló síkú emelete íves, zárt erkélyt utánzó sarkainak kúpos alátámasztása középkori eredetre utal. Kreszta Ferenc Jenő fűszerkereskedő Győrben született 1875. szeptember 25-én. Iskoláit Győrben végezte, a kereskedést is helyben tanulta. 1903-ban nyitotta meg fűszerkereskedését, a később róla elnevezett “Kreszta-ház”-ban.

* * *

Gyerekként nagyanyámmal a piacra mentem vásárolni, a kis fahídon át, ami minden lépésünket érzékelve mozgott. A Duna közelségét megszoktam, és teljesen elfogadtam ezt a helyzetet. Az útról le kellett kicsit kanyarodni a regatta felé, a kis lélekvesztő fahídra. Így kerülhettünk át a másik oldalra, ahol a „papnevelde” Szeminárium lábához értünk. Máris a belváros lüktető élete folyt. Persze nem emlékszem, és nem csoda, csak később tudtam hogy a Széchenyi térre tartottunk.Megtörtént a bevásárlás, nekem ez mellékes dolog volt, de ez a kis rutinszerű út nagyon tetszett. Visszafelé jövet a Kreszta-ház háború utáni állapotában bizony nem lehetett valami látvány, de felül, a legmagasabban ott volt a kis bábú aki vidáman kínálta a tortát, vagy affélét. Mindig azt hittem, hogy az emberekkel egy időben kel, és fekszik, hogy boldog napot kívánjon. A győriek szívébe is bevésődött, a mindig kerek mosolyával posztoló kis kukta. Később lekerült, nem tudom miért, ma Kovács Margit győri születésű keramikusunk bájos munkáit láthatjuk gyűjteményes múzeumként. Örömmel festettem, és ma is örömmel nézek az épületre mint sok más korabeli társára , a régi idők lenyomata beleégett emlékezetünkbe, és lelkünkbe is.