Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Ima
Hargitai Beáta alkotása
Ó édes Istenem,
Hálát ad most lelkem,
Hogy egész napon át
Úgy szerettél engem.
…csak kis pillanatra
…csak kis csendre
…kis köszönetre,
de azt lélekből, és igazán…
Szent Kereszt-kápolna
Sopron, Virágvölgy
Fotó: Finta Béla, 1980 körül.
A Soproni Múzeum anyaga alapján.
Nézem ezeket a kis építményeket amik alig többek mint téglarakás, mégis olyan erőt képviselnek mint a katedrálisok. Úttalan utakon, fehérre meszelten, kis meggyengült, álmatag csokorral állják a viharok a fagyok pusztítását. Igen ezek azok a megszámlálhatatlan keresztek, a kis képi jelei elrejtve a hitnek, bizalomnak, a feltétel nélküli belső parancsnak. Munkából megfáradva, vagy kétségek között vergődve hamar térdre rogyunk, mert ha már ember nem segíthet, akkor ki legyen a mentségünk? Valamikor erő felett is képes volt az ember áldozni, ha nem pénzben, de erejével, akaratával jelét kívánta adni.
Így épültek a házak, a templomok, az iskolák, a kis kápolnák, keresztek, imádkozó helyek. Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy megszólítsanak az emlékeztető jelek, hiszen akik előttünk jártak ki így, ki úgy végig vitte a maga keresztjét.
Ma ünnep van, és az ünneplés mindig jó, még akkor is ha az életünk megkomorodott. A tavaszt váró ujjongás megtanít bennünket a reményre, a szeretetre amire épül a világon minden, és ha nem így lenne, akkor ez a minden elveszett…
Hasonló
Győr Bécsi kapu tér. Egy cs...
Szent Donát kápolna Balaton...
Csendes utcán
Halk sóhaj
Pünkösdre...
Mélyalvók
A karthagói harangok
Mindig várlak...
A szabadban, madárdallal gy...
Tabáni háztetők
Ibolya álom
A Torkos kastély
Tele vagyok ötlettel, képek...
Elhagyott etető
Kreszta-ház Győr
Megbúvó emlékek (Felpéci p...
Bundi
Öreg hárs a felpéci templom...
Papucscsőrű gólya
A hétszáz éves szelídgeszte...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése