Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Nyakát, nyelvét nyújtogatva indult felém a gúnár
Apukám elkapta, s az udvar túlsó felébe hajította, anyukám meg engem kapott fel
Egyetlen állatokkal kapcsolatos gyerekkori emlékem van, amelyre mindig riadtan gondolok vissza. Ez pedig a ludakkal hozható összefüggésbe. Na, meg persze, az sem volt kellemes, amikor megharapott az Ildiék kutyája, csak azt hamar elfelejtettem.
A ludaktól viszont még ma is rettegek. Leginkább a gúnártól, mert mindig ő a főkolompos.
Amikor kisgyerek voltam, nekünk is volt egy szép kis lúdsergünk. Nagyok és hangosak voltak, kivéve a kispipéket, akik aranyosak és puhák. Sosem mertem egyedül megközelíteni őket, mert a gúnár szípott. Vagyis megcsipkedte alaposan mindazokat, akikről úgy gondolta, hogy veszélyeztetik népes családját.
Egy napsütötte vasárnap délután vendégeink érkeztek. Hogy kik, arra már egyáltalán nem emlékszem, a többi eseményre viszont tökéletesen. Meguntam a felnőttek szövegeléseit hallgatni, s kivonultam az udvarra játszani. Nyugisan főzicskéltem a finomabbnál-finomabb falatokat sárból meg mindenféle burjánból, mikor hirtelen megjelent a gúnár.
Azt mondják, az állatok érzik, ha valaki fél tőlük. Hát ez a gúnár biztosan észrevette az ijedtségem, mert nyakát, nyelvét nyújtogatva indult felém. Megszeppenve húzodtam mind hátrább, amíg a kúthoz nem értem, gondolván, hogy az valamennyire megvéd ettől az eszeveszett állattól. Azonban a gúnár elgágogta magát, s erre az egész lúdsereg megérkezett.
Visítani kezdtem. Eleinte nem lehettem elég hangos, mert semmi visszajelzés nem érkezett, de amikor már szíptak is, kiengedtem a hangom. Lett olyan hangzavar, hogy nacsak. Vendégestül rohantak ki szüleim az udvarra, s mindjárt kimentettek a ludak karmai közül. Vagyis a nyakaik közül. Apukám elkapta a gúnár nyakát, s az udvar túlsó felébe hajította. Anyukám meg engem kapott fel.
Többé nem tartottunk ludakat, én meg messziről elkerültem mindet. Egyetlen alkalmam volt még hadba szállni egy hatalmas gúnárral, s be kell vallanom: ő győzött. Népeket számláltunk éppen, hivatalos, állami, műanyag aktatáskával felszerelkezve. Krisztina néniékhez szerettem volna bejutni, amikor a kapuban szembe állt velem az óriás gúnár. Rettenetes volt! A szívem majd kiugrott a helyéből, de méltósággal védekezni próbáltam. Az aktatáskát tartottam magam elé, mint valami pajzsot, s közben folyamatosan hátráltam. De a gúnár nem. Csak jött, jött, miközben lyukasra csipkedte az állami népszámláló táskát. A főútra értünk, de a lúd még mindig nem tágított. Én azonban igen. Hirtelen megfordultam, s nyakam közé szedtem a lábam. Meg sem álltam egy darabig.
Mikor visszanéztem, jó távolról, még mindig ott állt, a nyakát nyújtogatva. Aznap a számlálgatás gúnártámadás miatt elmaradt.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése