Nyakát, nyelvét nyújtogatva indult felém a gúnár

Apukám elkapta, s az udvar túlsó felébe hajította, anyukám meg engem kapott fel

Egyetlen állatokkal kapcsolatos gyerekkori emlékem van, amelyre mindig riadtan gondolok vissza. Ez pedig a ludakkal hozható összefüggésbe. Na, meg persze, az sem volt kellemes, amikor megharapott az Ildiék kutyája, csak azt hamar elfelejtettem.

A ludaktól viszont még ma is rettegek. Leginkább a gúnártól, mert mindig ő a főkolompos.

Amikor kisgyerek voltam, nekünk is volt egy szép kis lúdsergünk. Nagyok és hangosak voltak, kivéve a kispipéket, akik aranyosak és puhák. Sosem mertem egyedül megközelíteni őket, mert a gúnár szípott. Vagyis megcsipkedte alaposan mindazokat, akikről úgy gondolta, hogy veszélyeztetik népes családját.

Egy napsütötte vasárnap délután vendégeink érkeztek. Hogy kik, arra már egyáltalán nem emlékszem, a többi eseményre viszont tökéletesen. Meguntam a felnőttek szövegeléseit hallgatni, s kivonultam az udvarra játszani. Nyugisan főzicskéltem a finomabbnál-finomabb falatokat sárból meg mindenféle burjánból, mikor hirtelen megjelent a gúnár.

Azt mondják, az állatok érzik, ha valaki fél tőlük. Hát ez a gúnár biztosan észrevette az ijedtségem, mert nyakát, nyelvét nyújtogatva indult felém. Megszeppenve húzodtam mind hátrább, amíg a kúthoz nem értem, gondolván, hogy az valamennyire megvéd ettől az eszeveszett állattól. Azonban a gúnár elgágogta magát, s erre az egész lúdsereg megérkezett.

Visítani kezdtem. Eleinte nem lehettem elég hangos, mert semmi visszajelzés nem érkezett, de amikor már szíptak is, kiengedtem a hangom. Lett olyan hangzavar, hogy nacsak. Vendégestül rohantak ki szüleim az udvarra, s mindjárt kimentettek a ludak karmai közül. Vagyis a nyakaik közül. Apukám elkapta a gúnár nyakát, s az udvar túlsó felébe hajította. Anyukám meg engem kapott fel.

Többé nem tartottunk ludakat, én meg messziről elkerültem mindet. Egyetlen alkalmam volt még hadba szállni egy hatalmas gúnárral, s be kell vallanom: ő győzött. Népeket számláltunk éppen, hivatalos, állami, műanyag aktatáskával felszerelkezve. Krisztina néniékhez szerettem volna bejutni, amikor a kapuban szembe állt velem az óriás gúnár. Rettenetes volt! A szívem majd kiugrott a helyéből, de méltósággal védekezni próbáltam. Az aktatáskát tartottam magam elé, mint valami pajzsot, s közben folyamatosan hátráltam. De a gúnár nem. Csak jött, jött, miközben lyukasra csipkedte az állami népszámláló táskát. A főútra értünk, de a lúd még mindig nem tágított. Én azonban igen. Hirtelen megfordultam, s nyakam közé szedtem a lábam. Meg sem álltam egy darabig. 

Mikor visszanéztem, jó távolról, még mindig ott állt, a nyakát nyújtogatva. Aznap a számlálgatás gúnártámadás miatt elmaradt.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése