Nyakát, nyelvét nyújtogatva indult felém a gúnár

Apukám elkapta, s az udvar túlsó felébe hajította, anyukám meg engem kapott fel

Egyetlen állatokkal kapcsolatos gyerekkori emlékem van, amelyre mindig riadtan gondolok vissza. Ez pedig a ludakkal hozható összefüggésbe. Na, meg persze, az sem volt kellemes, amikor megharapott az Ildiék kutyája, csak azt hamar elfelejtettem.

A ludaktól viszont még ma is rettegek. Leginkább a gúnártól, mert mindig ő a főkolompos.

Amikor kisgyerek voltam, nekünk is volt egy szép kis lúdsergünk. Nagyok és hangosak voltak, kivéve a kispipéket, akik aranyosak és puhák. Sosem mertem egyedül megközelíteni őket, mert a gúnár szípott. Vagyis megcsipkedte alaposan mindazokat, akikről úgy gondolta, hogy veszélyeztetik népes családját.

Egy napsütötte vasárnap délután vendégeink érkeztek. Hogy kik, arra már egyáltalán nem emlékszem, a többi eseményre viszont tökéletesen. Meguntam a felnőttek szövegeléseit hallgatni, s kivonultam az udvarra játszani. Nyugisan főzicskéltem a finomabbnál-finomabb falatokat sárból meg mindenféle burjánból, mikor hirtelen megjelent a gúnár.

Azt mondják, az állatok érzik, ha valaki fél tőlük. Hát ez a gúnár biztosan észrevette az ijedtségem, mert nyakát, nyelvét nyújtogatva indult felém. Megszeppenve húzodtam mind hátrább, amíg a kúthoz nem értem, gondolván, hogy az valamennyire megvéd ettől az eszeveszett állattól. Azonban a gúnár elgágogta magát, s erre az egész lúdsereg megérkezett.

Visítani kezdtem. Eleinte nem lehettem elég hangos, mert semmi visszajelzés nem érkezett, de amikor már szíptak is, kiengedtem a hangom. Lett olyan hangzavar, hogy nacsak. Vendégestül rohantak ki szüleim az udvarra, s mindjárt kimentettek a ludak karmai közül. Vagyis a nyakaik közül. Apukám elkapta a gúnár nyakát, s az udvar túlsó felébe hajította. Anyukám meg engem kapott fel.

Többé nem tartottunk ludakat, én meg messziről elkerültem mindet. Egyetlen alkalmam volt még hadba szállni egy hatalmas gúnárral, s be kell vallanom: ő győzött. Népeket számláltunk éppen, hivatalos, állami, műanyag aktatáskával felszerelkezve. Krisztina néniékhez szerettem volna bejutni, amikor a kapuban szembe állt velem az óriás gúnár. Rettenetes volt! A szívem majd kiugrott a helyéből, de méltósággal védekezni próbáltam. Az aktatáskát tartottam magam elé, mint valami pajzsot, s közben folyamatosan hátráltam. De a gúnár nem. Csak jött, jött, miközben lyukasra csipkedte az állami népszámláló táskát. A főútra értünk, de a lúd még mindig nem tágított. Én azonban igen. Hirtelen megfordultam, s nyakam közé szedtem a lábam. Meg sem álltam egy darabig. 

Mikor visszanéztem, jó távolról, még mindig ott állt, a nyakát nyújtogatva. Aznap a számlálgatás gúnártámadás miatt elmaradt.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Két családfenntartó harcolt a messzi Oroszországban

Héj, puja! Csak azér’ imádkozok, hogy ti ne éljétek át, amit mi átéltünk ott a Don-kanyarban! Erdélyi nagyapámnak akár a mottója is lehetett volna a fenti idézet, ami az ő... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

Októberi séta Benedek Eleknél Kisbaconban

Sárgulófélben a falevelek, bárányfelhők az égen, őszillat a levegőben. A mesék földjén járunk. Azon a tájon, ahol sok száz magyar mese látta meg egykor a napvilágot és ahová éppen száz... Tartalom megtekintése

Székely legény felesküszik a román seregben

Feri bátyám mindig lázadó szellemű ember volt. Akadt is baja emiatt, de sosem adta fel Még idén vagyunk. Pillanatnyilag. Vagyis a jelenben. Ami nem tart sokáig. Az egyetlen idő, amely... Tartalom megtekintése

Time travel in the Kálnoky castle in Micloșoara

There is no greater experience, when in a historic place a professional guide who has all the relevant information and enthusiastically passes on his knowledge to the visitors. A well-prepared... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit

Fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben Van-e még olyan hely (vagy helység), ahol Luca széket készítenek? Luca napján elkezdik a szék összeállítását, hogy aztán Szenteste a templomban felfedezzék... Tartalom megtekintése

Füstkarikák emlékezetem füstös függönyén

Symphonia. Milyen jól csengett ez a kifejezés egykoron Egy cigarettás doboz. Vagy katulya. Hogy mi? Sorozás valamikor a 80-as évek végén, 90-es évek elején. Oroszi legény a bizottság előtt. –... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése