Laji fiákeren ment Vásárhelyre malacot venni

Még a pipáját is elővette, s fitymálólag pillantott a gyalogosokra

Ettek-e már valaha zserbó-palacsintát? Mit mondjak: istenien finom! A vékony palacsintákat szilvaízzel kenik meg, arra  egy adag darált dió és cukor kerül, aztán feltekerik, mint a rétest. Mindenképpen érdemes kipróbálni.

Éliza néni is ilyet készített, abból a különleges okból kifolyólag, hogy három szép leányához két legény érkezett vizitába. S mivelhogy nem szeretett volna a fiatalok mellett lábatlankodni, hát csak sütögette egyre-másra a palacsintákat.

Ez nagyon tetszett a legényeknek, főleg Lajinak. Ügyes kis palacsinták voltak, ő meg eléggé éhes, hát minden palacsintát egy falatnak tekintett. A barátja, Józsi, eléggé szégyellte, hogy Laji ilyen illetlenül viselkedik, ezért, mihelyt a leányok nem figyeltek oda, intett neki, hogy legalább két falásból nyakalja a palacsintákat, ne egyből. Egyáltalán nem járt sikerrel. Laji homlokegyenest ellenkezően értelmezte a jeleket: most már kettesével falta a palacsintákat.

Na, de ez is lejárt, aztán Laji valahogy megházasodott. Takaros kis házban laktak a Nyárádmentén, gazdálkodni próbáltak. Egy napon Lajinak eszébe jutott, hogy ő biza vesz egy malacot. Nem sokat teketóriázott, felkapta az átalvetőt, és elindult Vásárhelyre. Marosvásárhelyre, ami potom tizenhét kilométerre volt tőlük. Kicsit elfáradt, mire begyalogolt, ezért megállt pihenni.

Egy fiákeres észrevette, s megszólította:

– Jó napot, hová megy?

– Én a vásárba, fiam.

– Az még kicsit odébb van, lenn a nagyréten. De ha akarja, szívesen elviszem!

– Már mért ne akarnám?

Úgy pattant fel a kocsira, mint egy akrobata, aztán meg úgy ült ott, mint egy kiskirály. Még a pipáját is elővette, s fitymálólag pillantott a gyalogosokra:

– Íme, én, Pécsi Lajos, fiákeren utazom, nem mint ti!

Megérkeztek. Laji illedelmesen megköszönte a fuvart, s indult.

– Nem felejtett el valamit? – kiáltott utána a kocsis.

– Nem én.

– Aztán fizetni ki fog?

– Hát azt gondoltam, hogy jószántából hozott el.

– Azt bizony elég rosszul gondolta.

Eléggé vakargatta a feje búbját Laji, de nem volt mese, le kellett pengetnie a viteldíj árát. Miután fizetett, alig maradt valamicske pénze.

– Na, a malacnak annyi. De nem megyek haza üres kézt, veszek magamnak egy nadrágszíjat.

Kiválasztott egyet, amelyik jó tartósnak mutatkozott, s azzal szépen hazabandukolt. A felesége fölöslegesen szidta, nem tudta meg nem történtté tenni az esetet.

Este Laji szépen rárakosgatta egy székre a ruháit, a nadrágszíjat meg legfelül, mint valami kincset. Boldogan szenderült álomba, s amikor már elkezdett szépeket álmodni, valami zaj hirtelen felébresztette. Hiába nézett jobbra-balra, semmit sem látott, egészen addig, míg le nem pillantott a földre. Még a szívverése is megállt egy pillanatra ijedtében. 

Jól oldalba bökte a feleségét:

– Ilona, gyújtsd meg a lámpát – suttogta. – Kígyó van a házban!

Azzal felugrott, felkapta a szekercét az ágy mellől – hogy miért volt ott, fogalmam sincs-, s miszlikbe aprította a szerencsétlen kígyót. Mire Ilona a lámpát meggyújtotta, már legalább harminc darabra szabdalva hevert a földön – a nadrágszíj. Mikor meglátta mit tett, Laji mérgében fogta a szekercét, s kihajította az ablakon.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2020. 03. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése