Szántóverseny egy szép leány kezéért

Van nekem tíz hold földem a dűlőben, s holnap hajnalban nekilátunk. Te keletről, én nyugatról

Somosd mindig virágzó falu volt. Most is az. Talán az elhíresült mondás is segített egy kicsit ebben: “Tömött, mint a somosdi tojás.” Ez pedig onnan ered, hogy a somosdi ember elment a vásárba, tojást árulni. A vevők kicsinyelték a tojásait, de ő kivágta magát: Kicsi, kicsi, de tömött! Attól kezdve jól megjegyezték maguknak a falu nevét az emberek.

Hát történt egyszer, még a negyvenes évek elején, hogy a görgényi és a somosdi legény ugyanannak a leánynak udvarolt. A leány ezt még elviselte, de a két legény nemigen. Méregették ugyan egymást, eléggé mérgesen, azonban tettlegességre nem került sor. Egyiküknek sem érte meg, hogy betört fejjel végezze, amikor nem tudhatták, melyik pillanatban sorozzák be őket.

Egy szombat este aztán egymásba botlottak a kocsmában. A somosdi legény vésztjóslóan közeledett a görgényi felé.

– Hallod-e, komám, ideje lenne arról a leányról lemondani. Somosdi lány somosdi legényt fog választani, semmi esetre sem megy idegen faluba.

– Mi az, hogy idegen faluba? Sze Görgény csak egy fuvintásnyira van innen. Meg fogom mutatni, hogy azért is elviszem! – pattogott a görgényi legény.

A somosdi legény összevonta a szemöldökét.

– Figyelj ide. Legyen másképp. Versenyezzünk.

– Versenyezzünk? – nézett nagyot a görgényi.

– Igen. Méghozzá szántásban.

– Abban ugyan senki le nem győz!

– Azt még meglátjuk.

– Aztán hogy gondoltad ezt a versenyt?

– Én úgy, hogy van nekem tíz hold földem a dűlőben, s holnap hajnalban nekilátunk felszántani. Te keletről, én nyugatról. Amelyikünk többet szánt fel délig, azé lesz a lány.

– Benne vagyok!

Kezet fogtak, aztán hátat fordítottak egymásnak. Mindkettő ment a maga dolgára.

De a görgényi legénynek úgy forgott az esze kereke, mint a motolla. Azt hiszi ez a nyámnyila somosdi, hogy kifog rajtam. De megmutatom én neki! Amíg hazafelé tartott a szántóföldeken keresztül, ki is találta a megoldást. Hazament, ruhát cserélt, befogta az ökröket a járomba, s indult. Le sem fekszem, reggelig hatalmas előnyöm lesz. Na, most lássalak, te somosdi! Jókorákat kuncogott magában, s nekifogott szántani.Pirkadatra már két holdnyi terület lett megmunkálva.

A faluban  harangozni kezdtek reggelre, de a somosdi legény még nem jelentkezett.

– Ejnye, talán elfelejtette volna a fogadást? Vagy netán elaludt? – töprengett magában a görgényi legény, mégis serényen dolgozott tovább. A nap már az erdő felett somolygott, mikor csendőrök jelentek meg a poros úton.

– Mit keres kend itt? Nem tudja, hogy vasárnap tilos dolgozni?

A legény a homlokára csapott. Bizony, ez abban a röpke időszakban történt, amikor ünnepnapokon csak délelőtt tíz óráig szabadott dolgozni, azt is csak házépítő kaláka esetén.

A csendőrök jól megbírságolták a görgényi legényt, akinek végleg elment a kedve a somosdi leánytól, de még a házasulástól is.

A somosdi legény meg vígan fütyörészve vitte táncba még aznap este a kedvesét.

Szerző: 2020. 03. 19.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló