Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Gyönyörű, huszonhárom éves lánya az ágyon feküdt
Sára napján született, Sárának hívták, Sára napján ment férjhez, és Sára napján halt meg
Nem bírta elengedni a kezét, csak szorította folyamatosan. Az ágy másik oldalán Jóska állt, lehajtott fejjel. Ferike a földön ülve gőgicsélt.
– Istenem, Istenem.
Semmi más nem tudott megfogalmazódni a fejében, csak ez a szó. És mindig egymás után kétszer. Mintha két istenhez szólna. Gyönyörű, huszonhárom éves lánya az ágyon feküdt. Arca nyugodt, fájdalommentes volt. Már nem lélegzett. Sára napján született, Sárának hívták, Sára napján ment férjhez, és Sára napján halt meg. Micsoda egy fintora a sorsnak! Mintha nem ért volna rá máskor. Vagy hatvan-hetven év múlva. Vagy legalább miután a gyerekek felnőnek.
– A gyermekek! – ugrott fel ijedten.
A valóság kirángatta fájdalmából. Ferikét felkapta a földről, s Jóskához fordult.
– Hol van kicsi Jóska?
Az nem tudott válaszolni. Ujjasával megtörülte szemeit, sarkon fordult, s kiment. Jula összekulcsolta lánya vékony ujjait, homlokon csókolta, betakarta.
– Istenem, Istenem.
Ferike megragadta a keszkenője végét, s hosszas magyarázásba kezdett :
– Mámámámám, mámámá, te, te,hó,hó,hó.
– Aranyos bogaram, milyen jó, hogy te még nem érted, mi történt – vonta magához unokáját. Gyere, keressük meg kicsi Jóskát.
A másik nagymamánál volt, a ház túlsó felében.
– Mi lesz most, Jula?
– Valami lesz! Én Ferikét elviszem, Jóskára nem hagyhatjuk, amilyen állapotban van.
– Akkor kicsi Jóska maradjon nálam.
– Nem bánom. Már semmit sem bánok.
Könnyei patakokként csordogáltak végig az arcán. Ekkor Ferike tizenegy hónapos, Jóska két éves volt. Egyiket az egyik nagymama, a másikat a másik vette maga mellé. Sokáig azt sem tudták, hogy testvérek, pedig úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Többször is együtt játszottak az utcán, mire kiderült az igazság.
Ferike volt a szerencsésebb. Habár vér szerinti nagyapja már meghalt, a nagymamája élettársa, Péter, fiaként szerette. Iskolába járatta, tanítgatta. Az életre nevelte.
Jóskára kemény évek vártak. Három évvel azután, hogy édesanyját elveszítette, kitört a második világháború. Az apját besorozták katonának, ő a nagyszülőkkel maradt. Nemsokára meghalt a nagyapja, 44-ben a nagyanyja is. Tízévesen teljesen magára maradt. Még azt sem tudhatta, mi van az apjával. Segítő szándékkal egy rokon elvitte magához – az egyetlen tinójával együtt, de túl sok volt az éhes száj a családban, hát elküldte szolgálni. A pajtában aludt, a tehenek mellett. Talán ő volt az egyetlen, aki mindig arra várt, hogy minél több trágya legyen az istállóban, mert az tartott egy kis meleget. Két évig élt ilyen embertelen körülmények között, aztán végre megjött az apja a hadifogságból. Hazatérhetett! Újrarendezték az életüket. Az idősebb Jóska megházasodott, Jóska kapott egy anyát meg egy lánytestvért. Ezt a lányt vette feleségül később a magát Ferivé kinövő Ferike, néhány évvel a Jóska testvérének az esküvője után.
Jula mindig csöndesen figyelte az eseményeket. Lánya elvesztése megviselte, de részese lehetett felnőtt unokái boldogságának, örülhetett a dédunokáknak. De az Isten szót továbbra is csak párosan tudta kimondani:
– Istenem, Istenem.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése