Boldog volt, aki hozzáért a labdához

Hosszú ideig folyt a játék. Aztán felbukkant egy asszony a parton. Gyorgyé! Hazamegyünk!

Az egész egy hatalmas, színes labdával kezdődött. Feredőgyógyon. A legferedettebb medence kellős közepén. Egy kisfiú hajigálta csak úgy, felfelé a labdáját, ami véletlenül egy korlát mellett pihenő férfi fejére esett. Az nem haragudt meg, de tévedésből másnak passzolta, aki ugyancsak figyelmetlen lévén, egy copfos kislánynak dobta oda a labdát.
A kislány visszaadta a gazdájának, és olyan kérlelően nézett rá, hogy a fiúcska, aki szintén társaságra vágyott, elkezdett vele játszani. A labda jobbra-balra repült a levegőben a két gyerek között, mígnem egy másik kislánynál kötött ki. Mosolyogva néztek rá, ő is nevetett, s jókorát csapott a labdára.


– Akarsz játszani? – kérdezte a kisfiú, akiről kiderült, hogy Gyorgyénak hívják, miután az apukája rákiáltott. A második kislánynak azonnal fülig ért a szája, s rábólintott. Két kisebb gyerek is csatlakozott, s már jó kis köröcske alakult ki a medence közepén.
Ekkor avatkozott be a játékba a szél. Elterelte a labdát a kitervezett útvonalakról, s más-más fürdőző elé pottyantotta. A labda hívogatóan pihent meg az emberek előtt, akik általában tele voltak jóindulattal, szívesen vegyültek a gyerekekkel,s azonnal vették a lapot. Nem beszélve arról, hogy a játszadozók apukái, anyukái is jelen voltak, s mindenáron be akartak segíteni csemetéiknek.
A kör egyre nőtt. A medence szélén ülingélő szoknyás, kötényes, fejkendős néni már a fejét csóválta. Nem értette, mi ütött itt az emberekbe. Hát illik ez? De mikor az ölébe hullt a labda, készségesen továbbadta. Kacagva, boldogan, hogy ő is részese a játéknak. Az úszkáló, nagykalapos, szigorú öregasszony sem hagyta cserben a társaságot, igaz, kisebb ajakbigyesztéssel, de ő is sózott egyet a labdára. A kövér bácsi pedig a partról dobta be, halkan kuncogva magában.
A medence hirtelen játszótérré alakult át. Kicsik és nagyok, vörösek és rákvörösek, idén és nemidén barnultak, mindenféle nemzet képviselői önfeledten játsztak.
– Hájdé! – hallatszott, meg ilyesmik, hogy:
– Passzold!
– To me!
– Ja, ja!
Meg olyasmik is , amiket egyáltalán nem értettem.
Előbújt a gyerek mindenkiből. Eltűntek a korlátok, a határok, a szabályok. Boldog volt, aki hozzáért a labdához, még boldogabb, akinek a karjaiba hullt. Nagybajszú férfiak, csinos szőke nők ugrottak a labda után, az meg csak szállt, repült egyik embertől a másikig. Nem bánta, hová esik, nem válogatta a partnereit. Mindenkinek örömet szerzett.
Hosszú ideig folyt a játék. Aztán felbukkant egy asszony a parton.
– Gyorgyé! Hazamegyünk!
Gyorgyé bánatosan fordult a labda után, a fürdőzők meg szomorúan Gyorgyé után. A játéknak vége lett. A medence lassan ürülni kezdett.
“Végét vetik a zenének, s hazamennek a legények.”

Szerző: 2019. 08. 12.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló