Virágos Szent János angyalai

Reggel a királynő édesanyja kibontotta a hajukat, segített öltözködni, szépre fésülte őket

„ Ma szent János napja, Isten felvirrasztja,
Mert édes atyánknak, ma van neve napja,
Mi, hát megtiszteljük, egy-két verseinkkel,
Azt meghallgassátok, Istenfélelemmel.
Dicsértessék Jézus, kenyér és bor színben,
Dicsértessék Krisztus a földkerekségben.”

Így kezdi énekét, az angyalok élén álló királynő, Szent János napján, minden évben, június 24-én.
„Csak az ég őrizheti úgy a maga csillagait, ahogy a felnőtt tudja őrizni önmagában azt, amit a gyermekkor ide-oda röpködő színes pillangói hoznak vissza volt évekből.”(Gúzs Imre)
Édesanyám mesélt régi emlékeket, szokásokat, a gyerekkori, a szolgálási, a fiatalkori éveiből. Egyes szokások, már majdnem feledésbe mentek, amikor én is ráeszméltem a világra. A szép gyermekkorunkat megzavarta a háború. A sok félelem nem mindig volt alkalmas, sem a mesélésre sem a hagyományok megélésére. Aztán vége lett a háborúnak. Ismét nehéz évek jöttek, küzdelem a túlélésért. A hattagú család mindenapjaiért. Amikor tanító nénik laktak nálunk, sokszor beszélgettek, emlékeztek. Egyszer édesanyám mesélte, hogy régen milyen játékokat játszottak, milyenek voltak az ünnepek. Szóba került, hogy milyen szép volt az angyalozás. 1949-ben kitiltottak minden szokást, ami a vallással kapcsolatban lehetett. Az angyalozás még hamarabb kimaradt. Szép volt, szerették, várták. Három lány volt az édesanyám családjában, így szerre, mind voltak „angyalok”.


Elég alaposan elmesélte. Kezdetben tőle hallottam erről, viszont nem tudta, hogy Csíkmadarason kívül csak Csíkszentdomokoson angyaloztak. Aztán végre 89-ben megtörtént a változás. Kezdték előkeresni a régebbi népszokásokat.
A már majdnem feledésbe merült angyalozást, Miklós Mártonné Horvát Margit nyugdíjas óvónő felújította. Az ő segítségére volt Bálint Dénesné és Fazakas Dénesné. 1990-ben közösen felidézték a verseket, dallamokat, énekeket, leírták, majd Margit néni megszervezett négy gyerekcsoport. 1990. június 24-én a négy csoport elindult „angyalozni”. Az elindulás után még egy évig besegített az óvó néni, majd tovább önszerveződéssel folytatják a gyerekek, felnőttek, ezt a szép hagyományt.
Ezt a napot Virágos Szent Jánosnak, nyári Szent Jánosnak, is nevezik. E naphoz fűződik a következő szólás-mondás: „János napja előtt ne dicsérd az árpavetést!” Miért? Mert sokszor tehetett kárt egy jégverés, nagy vihar. Ekkorra „kihányja a szemét” a gabona, lehet „becsülni” a termést.
A régi leírásokban is kutattam az eredetről. Az életre keltett dallamokat Miklós Márton tanító bácsi lekottázta. Most a gyerekek egymástól tanulják az énekeket, és a csoportok önszerveződéssel alakulnak. Miből is áll ez a népszokás, amit az egész Kárpát-medencében most csak nálunk művelnek? Két értelmezése is van, vallásos jelleg, és világi is. Köze lehet a nyári napfordulóhoz, a Szent Iván naphoz. Köze lehet Szent János életéhez, hiszen az énekekben a neve. A szöveg is nagyon régi szerkesztés, olyan érdekes, és az éneklés, számomra a gregorián dallamokhoz hasonló. Olyan versmondó éneklés.
Az angyalozással, hetekkel előtte készülnek. Kiválasztódnak a csoportok, nyolc-nyolc gyerekből. Van hét leány és egy fiú. Az elindulás után a csoportok száma, és életkora változott. Kezdetben egy csoportban volt, három felső tagozatos, két elemis és két kisóvodás leányka, valamint egy kisfiú. Voltak évek, hogy tizenkét csoport, indult, de volt egyszer tizenöt csoport is. A székelyruhás kisfiú volt a csengettyűs, egy királynő, két nagyobb angyal kék ruhában, a két közepes rózsaszín, és a két kicsi fehér ruhában. Sem nekem, sem a lányomnak nem volt alkalmunk angyalozni. A kislány unokámnak ez sikerült.
A kellékekről a szülők gondoskodnak, a kalibák, lombsátrak építéséről a rózsafüzér társulatok is. 1990-ben a faluban még 29 rózsafüzér társulat tevékenykedett, ezek a feladatok a társulatok feladatkörébe tartoztak, úgy a nők, mint a férfiak részt vettek az előkészületekben. Most személyes élményeim is vannak, hiszen én is tagja vagyok a körzetünk társulatának.
Fontos dolog, hogy legyen kaliba, lombsátor, vagy egy egyszerű oltárszerű kis készítmény. A Szent János napot megelőzi az Úrnapi körmenet. Régebb évente változott a körmenetek útja. Egyik évben az Újfalu részen, másik évben Egervárában. Az utak mentén keresztek álltak, a keresztek nagyjából utcánként voltak. Ezek mellett készült a kaliba. Most már alig van a keresztekből. Amikor a körmenet volt, itt díszítettek fel oltárokat, Szent Jánoskor még ott voltak nyírfaágak. Az utóbbi időben, amióta a Főúton ilyen nagy a forgalom, a körmenet útja rövidebb, mindig a templomból a Hídvég utcában, Felszegben, Alsó Követutca egy részen, és a Papsára utcában vannak oltárok, mert így nem akadályozzák a közlekedést.
A rózsafüzér társulatok, akár egyenként, akár csoportosan építik a kalibákat, lombsátrakat, június 23-án délután. Ha kaliba készül, akkor olyan, mint egy oldalon nyitott kis szoba, általában deszkából, a tetején vízhatlan lapos fedél, az oldalainak támasztanak nyírfaágakat, valamilyen lombos fa ágát, virágokat. Középen van egy asztal, a belső oldalt szőnyegek is díszíthetik. Az asztalon fehér abrosz, szentkép, gyertya, és vázában virág. Alul szőnyeg. Az asztal körül lócák, vagy székek. A másik fajta építmény a háromszögben elhelyezett deszkák, lécek Akár egy sátor, vagy háztető. Ezekben nincs ülőhely, de ott van az asztal abrosszal, szentképpel, gyertyával és az oldalán lombos ágakkal, virágokkal. A legegyszerűbb, amikor reggel tesznek ki asztalt, a kerítéshez ágakat, virágokat, körbe székeket, lócákat.

Ha közös munkával elkészült az oltár, akkor régen imával telt el majdnem az egész éjszaka. Az esti harangszókor a rózsafüzér társulat tagjai, a szomszédok, még gyerekek is, kijöttek imádkozni. Általában mindig meleg volt akkor. Meggyújtják a gyertyát, elmondják az, Úrangyalát, az Örvendetes olvasót, valamelyik litániát, Mária énekeket, és más szent énekeket énekelnek. Ez eltartott éjfélig. Akkor a felnőttek hazamentek, de akadtak bátor fiúk, akik ott a lócán, akár a földön lefeküdtek, ott maradtak reggelig. Ha valamilyen beszéd sokáig tart, azt szokták mondani: „Hosszú, mint a szent Iván éneke”, vagyis a leghosszabb éjszakát töltötték itt. Napjainkban ez kimaradt, este egy ideig imádkoznak, majd mindenki hazamegy.
Az angyalozó csoportokról. A királynő szervezi meg a csoportját, vezeti a közös felkészülést, a próbákat. Mindenkinek szerepe van. Régebb, amikor édesanyám is angyal lehetett, 1925-1930 között, egy szigorú szabály volt. Az édesanyák szerezték be a ruhát, de a kislányok akkor éjjel, 23-án éjjel, ott aludtak a királynőéknél. A kislányoknak hosszú hajfonata volt, este lefekvés előtt jól bevizezték a hajat, a több hajfonatot fontak, hogy göndör legyen. Reggel a királynő édesanyja kibontotta a hajukat, segített öltözködni, szépre fésülte őket. Innen indult a menet tehéncsorda hajtáskor. Kapcsolat van az új napfelkeltével. Ez is valami ősi rituálé lehetett.
Az angyalok szerepe és öltözete. A királynő, a legnagyobb, talpraesett leányka, hosszú fehér ruhában van, a fején királyi korona, kezében visz egy kis táskát is, mert ebbe gyűjti a pénzt. A két nagyobb angyal kék ruhában van. A két középső angyal rózsaszínű hosszú ruhát visel, és a kicsikék fehéret. Kettős sorba állnak, élükön a csengettyűs, székelyruhás fiú és a királynő. Minden angyal csoportnak külön éneke van. A királynő a kaliba fele fordulva énekel. Utána minden két angyal megfordul, és kisebbeknek énekel. Legvégén ismét a kis oltár fele fordulva közösen fejezik be az éneklést. Az asszonyok megkínálják őket.

Miután befejezték az énekeket, az asszonyok a királynőnek odaadják a pénzt. Meg szokták kínálni süteménnyel, üdítővel, vízzel. Amíg összejárják a falut 11, 12 óra lesz. Ekkor minden csoport a plébánia udvarára megy. Itt összegyűlnek és közösen éneklik el az énekeket. Néha vasárnapra esik az angyalozás. Ilyenkor a mise végével az oltár elé állva adják elő közösen. Én egy alkalommal voltam ott ilyenkor. Nagyon szép volt, mint egy kórus, amit saját maguk szerveztek meg.
A legvégén testvérien elosztják a gyűjtött pénzt. Legtöbb helyen a kalibákat egy, két nap múlva elbontják, de nem mindeniket. A jól megépítettek, utána még egy hónapig is állnak. Mostanában villany is van bevezetve. Ebben az időben a társulati tagok minden délben harangszókor, és az esti harangozáskor közösen imádkozzák az Úrangyalát. Este szerre visznek ki süteményt, italt. Elbeszélik az aktuális dolgokat.
Felszegben legtovább áll a kaliba. Sajnos, hogy az idősebb szomszédok szerre halnak ki, egyre kevesebben maradtak. A nyáron egy délben jártam arra. Csupán öt asszony volt kint. Azt hiszem jövőre itt is elmarad majd. Kár érte, nagy kár, mert nagy összetartó ereje volt ennek a Szent János napi angyalozásnak.

Szerző: 2019. 06. 21.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése