Ötszáznál több gyereket tanítottam a szülőfalumban

Virágözön a fél évszázada született diákjaim kortárs találkozóján   

Május az év ötödik hónapja. Nemcsak szerintem, hanem sokak szerint a legcsodálatosabb valamennyi közül. A fiatalságnak és a szépségnek a hordozója. Ekkor éled újjá teljes pompájában a környezetünk. A szülőfalumnak, Csíkmadarasnak is jelentős. Májusban vannak az 50 éve , és a 40 éve született egykori diákok kortárstalálkozói, az elsőáldozás, kicsengetések. Ilyenkor ünnepel az egész falu apraja, nagyja.

Számomra is ünnepek a kortárs találkozók. Szokásban van, hogy meghívnak pedagógusokat is az ünnepükre. Ilyenkor lélekben évtizedekkel „visszafiatalodok”. Hála Istennek, ötszáznál is több gyereket tanítottam, itt a szülőfalumban. Gyakran kerülnek sorra a volt tanítványaim találkozói. Az elsők közülük már a hetvenedik évükbe léptek. A legfiatalabbak 21 évesek.

Két évvel ezelőtt, és egy éve is a “40 évesek” hívtak meg a találkozójukra. Idén áprilisban az 50 éves évfordulójukat ünneplők jöttek hozzám, hozták a meghívójukat. Május 4-re szólt a meghívó, rajta az idézet:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el,

Itthon vagyok.”(Radnóti Miklós)

A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha. (Fekete István)

Részt vettem az ünnepükön akkor is, amikor “40 évesek” voltak. Elővettem a fényképet, a névsort. Elmélkedtem, emlékeztem. Akkor 48-an voltak ott. Néztem a fényképet, a neveket. Egyeztettem. Előjött egy emlék, 1971, amikor az első találkozót tartották Csíkmadarason. Majdnem fél évszázad telt el. Ez lesz a 48-ik. Ott voltam az elsőn is, ezen is ott leszek. Közben sok változás történt.

Örültem a meghívásnak. Szívesen vettem, megtiszteltetésnek. Közben gondolkoztam, 78 évesen. Sok-e az 50 év? Vagy kevés? Attól függ hány évesek vagyunk, amikor ezen tűnődünk. 20 évesen még soknak tűnik. Aztán fogyogat, és egyszer csak, amikor 50 évesek leszünk, akkor kevés. Úgy érezzük, hogy életünk nagyobbik része már eltelt. Hogy még mindig nem elég az, amit tettünk, amit dolgoztunk, amit akartunk, amit terveztünk, amiről olyan sokat álmodoztunk, hogy nem éltünk eleget, nem szerettünk eleget. Mit érzek én majdnem 80 évesen? Azt, hogy sem a 60, sem a 70, sőt még a 80 sem sok. Nos, szívből örültem, hogy meghívtak. Mindig szeretek mindent elejétől végéig megtenni. Most is, pénteken este, mentem én is a halott kortársakért, pedagógusékért mondott misére. Ott voltam a koszorúzáson a temetőben. Beszélgettünk, főleg azokkal, akik idegenből jöttek haza.

Szombaton reggel én is izgatottan vettem fel a székely ruhát.  Gyülekeztünk a kultúrotthon előtt. Beszélgettünk, ahogy egymás után érkeztek az ünnepeltek. Első benyomásom. Annyira szépek, fiatalosak, mintha az első, fél évszáddal ezelőtti “50 évesekhez” viszonyítva, unokák lennének. Akkor sötét ruhában, kosztümben, fehér fejkendősen voltak az “50 évesek”. És még mondják, hogy nem a ruha teszi? Bizony a szép pirosas székely ruha, az ápolt haj, sokat tesz. És összehasonlítva a 40 éves találkozó fényképével is, alig lehet változást látni.

Bevonultunk a terembe.  Körbe rakták a székeket, egy nagy kört alkottunk. Kötetlen beszélgetés következett, vidáman, viccesen. Jöttek a zenészek. A kör közepén táncra perdültek. Közben folytatódott a beszélgetés. Ajándékot kaptam tőlük. Nagyon meghatódtam.

Petres Kálmán  Hitvallás című verse járt a gondolataimban.

Virágos rét, erdő, határ, harangszó!

Ti mind: egy csöndes székely falucska

Nekem örökös, élő szent parancsszó,

Hogy ahol a szívem a dalt megtanulta,

Azt a helyet semmi más vágy és eszmény

Fölül ne múlja bennem soha,

Rajtad álljak, honnan kinőttem,

Édes szülőföldem.

És én hű maradtam hozzád drága szülőföldem!

Éppen ezért nagyjából mindenkiről tudtam mindent, akik a faluban élnek. Több közöttük nagytata, nagymama. Büszkén beszéltek az unokákról. Fényképezés következett a lépcsőn.  35-ön jelentek meg a találkozón. Előkerült a névsor. Születési sorrendben sorakoztunk fel, indultunk zenekísérettel a templomba. Elinduláskor a fúvósoktól mindig elhangzik:

Amikor az ember, ötvenfelé jár,

Azt sem tudja már, mért virul a nyár.

Szívéből elszállt, a sok szép idő,

Szép tavaszi álom, s a sok drága nő.

Hol vagy te szép ifjúság,

Tündért álmodozó, mesevilág?

Zeneszóval vonultunk végig, persze én az első sorban. Mellettem két lány, boldogan, büszkén lépkedtem. Közben ismét egy vers járt az eszemben, Bartalis Jánostól:

Szeretném megfogni a pillanatok szárnyát,

Szeretném megállítani az időt.

De az időt megállítani nem lehet,

Csak a perceket lehet megtölteni

Örök dobogással, örök szívveréssel.

Beértünk a templomba. Sorban vonultunk előre. Jobb oldalon a nők, bal oldalon a férfiak helyezkedtek el. Ünnepélyes, hálaadó szentmise. A gyerekek versekkel köszöntötték a szülőket, nagyszülőket.

A szentmise végén mindig az oldalajtón jönnek ki az ünnepeltek, a családtagok, rokonok, barátok, ismerősök pedig a virágokkal, körbe állják a templomot, majd köszöntik az ötven éveseket. Virágözön van, sokan 2-3 ölnyi virágot is kaptak. A zenekar mindig az egyházterem udvarán zenél, ide vonul be mindenki. Most is itt készült a sok virággal fénykép. Szólt a zene, táncoltunk, majd a családtagjaival mindenki  hazament az ünnepi ebédre. Ezen a közeli rokonok, a meghívottak szoktak részt venni.

Vasárnap délután két óra a bankettre gyűltünk össze. Itt már kevesen. Sok minden oka van. Régebben visszafogottabbak voltak a családi ebédek, és majdnem mindenki ott volt a közös ünnepi ebéden, ahol tovább lehetett beszélgetni egymással. Változnak az idők, változnak a szokások.

„ Ha Isten törvényét betölteni volt a fő célod,  s megbecsülted magad és embertársaidat, akkor mindenki felnéz majd rád, s nem mész majd feledésbe holtad után.” És ha érdemesnek tartanak arra, hogy ennyi év után is meghívjanak a volt tanítványaid, akkor még soká emlékeznek. Köszönöm Istenem!

Írta:
Tankó Molnár Mária

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése