Ötszáznál több gyereket tanítottam a szülőfalumban

Virágözön a fél évszázada született diákjaim kortárs találkozóján   

Május az év ötödik hónapja. Nemcsak szerintem, hanem sokak szerint a legcsodálatosabb valamennyi közül. A fiatalságnak és a szépségnek a hordozója. Ekkor éled újjá teljes pompájában a környezetünk. A szülőfalumnak, Csíkmadarasnak is jelentős. Májusban vannak az 50 éve , és a 40 éve született egykori diákok kortárstalálkozói, az elsőáldozás, kicsengetések. Ilyenkor ünnepel az egész falu apraja, nagyja.

Számomra is ünnepek a kortárs találkozók. Szokásban van, hogy meghívnak pedagógusokat is az ünnepükre. Ilyenkor lélekben évtizedekkel „visszafiatalodok”. Hála Istennek, ötszáznál is több gyereket tanítottam, itt a szülőfalumban. Gyakran kerülnek sorra a volt tanítványaim találkozói. Az elsők közülük már a hetvenedik évükbe léptek. A legfiatalabbak 21 évesek.

Két évvel ezelőtt, és egy éve is a “40 évesek” hívtak meg a találkozójukra. Idén áprilisban az 50 éves évfordulójukat ünneplők jöttek hozzám, hozták a meghívójukat. Május 4-re szólt a meghívó, rajta az idézet:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el,
Itthon vagyok.”(Radnóti Miklós)
A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha. (Fekete István)

Részt vettem az ünnepükön akkor is, amikor “40 évesek” voltak. Elővettem a fényképet, a névsort. Elmélkedtem, emlékeztem. Akkor 48-an voltak ott. Néztem a fényképet, a neveket. Egyeztettem. Előjött egy emlék, 1971, amikor az első találkozót tartották Csíkmadarason. Majdnem fél évszázad telt el. Ez lesz a 48-ik. Ott voltam az elsőn is, ezen is ott leszek. Közben sok változás történt.

Örültem a meghívásnak. Szívesen vettem, megtiszteltetésnek. Közben gondolkoztam, 78 évesen. Sok-e az 50 év? Vagy kevés? Attól függ hány évesek vagyunk, amikor ezen tűnődünk. 20 évesen még soknak tűnik. Aztán fogyogat, és egyszer csak, amikor 50 évesek leszünk, akkor kevés. Úgy érezzük, hogy életünk nagyobbik része már eltelt. Hogy még mindig nem elég az, amit tettünk, amit dolgoztunk, amit akartunk, amit terveztünk, amiről olyan sokat álmodoztunk, hogy nem éltünk eleget, nem szerettünk eleget. Mit érzek én majdnem 80 évesen? Azt, hogy sem a 60, sem a 70, sőt még a 80 sem sok. Nos, szívből örültem, hogy meghívtak. Mindig szeretek mindent elejétől végéig megtenni. Most is, pénteken este, mentem én is a halott kortársakért, pedagógusékért mondott misére. Ott voltam a koszorúzáson a temetőben. Beszélgettünk, főleg azokkal, akik idegenből jöttek haza.

Szombaton reggel én is izgatottan vettem fel a székely ruhát.  Gyülekeztünk a kultúrotthon előtt. Beszélgettünk, ahogy egymás után érkeztek az ünnepeltek. Első benyomásom. Annyira szépek, fiatalosak, mintha az első, fél évszáddal ezelőtti “50 évesekhez” viszonyítva, unokák lennének. Akkor sötét ruhában, kosztümben, fehér fejkendősen voltak az “50 évesek”. És még mondják, hogy nem a ruha teszi? Bizony a szép pirosas székely ruha, az ápolt haj, sokat tesz. És összehasonlítva a 40 éves találkozó fényképével is, alig lehet változást látni.

Bevonultunk a terembe.  Körbe rakták a székeket, egy nagy kört alkottunk. Kötetlen beszélgetés következett, vidáman, viccesen. Jöttek a zenészek. A kör közepén táncra perdültek. Közben folytatódott a beszélgetés. Ajándékot kaptam tőlük. Nagyon meghatódtam.

Petres Kálmán  Hitvallás című verse járt a gondolataimban.

Virágos rét, erdő, határ, harangszó!
Ti mind: egy csöndes székely falucska
Nekem örökös, élő szent parancsszó,
Hogy ahol a szívem a dalt megtanulta,
Azt a helyet semmi más vágy és eszmény
Fölül ne múlja bennem soha,
Rajtad álljak, honnan kinőttem,
Édes szülőföldem.
És én hű maradtam hozzád drága szülőföldem!

Éppen ezért nagyjából mindenkiről tudtam mindent, akik a faluban élnek. Több közöttük nagytata, nagymama. Büszkén beszéltek az unokákról. Fényképezés következett a lépcsőn.  35-ön jelentek meg a találkozón. Előkerült a névsor. Születési sorrendben sorakoztunk fel, indultunk zenekísérettel a templomba. Elinduláskor a fúvósoktól mindig elhangzik:

Amikor az ember, ötvenfelé jár,
Azt sem tudja már, mért virul a nyár.
Szívéből elszállt, a sok szép idő,
Szép tavaszi álom, s a sok drága nő.
Hol vagy te szép ifjúság,
Tündért álmodozó, mesevilág?

Zeneszóval vonultunk végig, persze én az első sorban. Mellettem két lány, boldogan, büszkén lépkedtem. Közben ismét egy vers járt az eszemben, Bartalis Jánostól:

Szeretném megfogni a pillanatok szárnyát,
Szeretném megállítani az időt.
De az időt megállítani nem lehet,
Csak a perceket lehet megtölteni
Örök dobogással, örök szívveréssel.

Beértünk a templomba. Sorban vonultunk előre. Jobb oldalon a nők, bal oldalon a férfiak helyezkedtek el. Ünnepélyes, hálaadó szentmise. A gyerekek versekkel köszöntötték a szülőket, nagyszülőket.

A szentmise végén mindig az oldalajtón jönnek ki az ünnepeltek, a családtagok, rokonok, barátok, ismerősök pedig a virágokkal, körbe állják a templomot, majd köszöntik az ötven éveseket. Virágözön van, sokan 2-3 ölnyi virágot is kaptak. A zenekar mindig az egyházterem udvarán zenél, ide vonul be mindenki. Most is itt készült a sok virággal fénykép. Szólt a zene, táncoltunk, majd a családtagjaival mindenki  hazament az ünnepi ebédre. Ezen a közeli rokonok, a meghívottak szoktak részt venni.

Vasárnap délután két óra a bankettre gyűltünk össze. Itt már kevesen. Sok minden oka van. Régebben visszafogottabbak voltak a családi ebédek, és majdnem mindenki ott volt a közös ünnepi ebéden, ahol tovább lehetett beszélgetni egymással. Változnak az idők, változnak a szokások.

„ Ha Isten törvényét betölteni volt a fő célod,  s megbecsülted magad és embertársaidat, akkor mindenki felnéz majd rád, s nem mész majd feledésbe holtad után.” És ha érdemesnek tartanak arra, hogy ennyi év után is meghívjanak a volt tanítványaid, akkor még soká emlékeznek. Köszönöm Istenem!

Írta:
Tankó Molnár Mária
Written by
Szerző: 2019. 05. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése