Bokréta a kalapon, bokréta a kemence tüzében
Az esti harangszóig tartott a vasárnap délutáni tánc Csíkmadarason
Egy tévés felvétel a 80-as évek végén Felszegben
A templomban viselt ruhákat hazamenés után azonnal levetették, és gondosan eltették. Átöltöztek a délutáni ruhába. Az átöltöző ruha lehetett kartonruha, parasztszoknya,, valamilyen blúzzal, szövetruha, szövetszoknya karton blúzzal. Ebéd után elmentek otthonról sétálni a központba, a Főútra. Itt négy-hat leány egymásba karolt és sétálni indultak. Sokszor négy öt sor leány is ment egymás után. Szalaggal két ágban befont hajuk a hátukon volt leeresztve, népdalokat énekeltek, beszélgettek, kacarásztak. Őket kísérte a legények csapata. Ők is sorban, hárman-négyen összeállva sétáltak. A sétáló csapat sokszor felment egészen a dánfalvi rét közepéig, a Dudurig, lefele néha a Sósréten, egy darabig.
Majdnem minden vasárnap tánc volt. A legények egy része el volt foglalva a tánc szervezésével. Már tavasszal “kivettek” a csűrt, udvarokat, ahol a táncokat rendezték abban az évben. Aki kiadta a csűrét, udvarát, az pénzt kapott érte, de ellátták a házi gazdát itallal is. A tánc volt a fiatalság fő találkozási és szórakozási helye. Mindig megválasztották a legénybírót, aki a főszervezője volt a táncoknak, báloknak. Régebben, a nagyszüleim fiatalsága idején, a táncokat csűrökben tartották. Itt a faluban is volt néhány alkalmas csűr, amit kibéreltek. A csűr padlóját építés után agyagos sárral rakták meg. Ezt jól meg kellett döngölni, hogy, amikor cséphadaróval csépeltek, akkor sima és kemény legyen a felülete. Hát ebben segítettek a táncolók is. Legtöbbször csizmában, bakancsban voltak a legények. Tánc közben jól odaverték a kemény talpú lábbelit a földhöz. Az én gyermekkoromban már csak udvarokon voltak táncok. Ilyen udvarok voltak : Újfaluban Antal Álózi udvara, a Papsárán Bálint Albert udvara, ahol még kocsma is volt, a Kövesutcán, és a Főút mentén a templommal szembeni udvaron, a Sörkertnél, és a kádas meleg-fürdőnél. A tánc megkezdésekor becsukták a kapukat, két legény szedte a belépőt. A táncba a leányt a kedvese fizette be. Mehettek táncba az asszonyok is, az anyák, a nagymamák. Körben lócák voltak lerakva, erre ültek ők. A leányok csoportonként kört alkottak, karon fogták egymást és szünetben énekeltek. A legények is kört alkottak összeölelkeztek és ők is énekeltek. A legény a körből kérte táncra a leányt. Általában legénnyel táncoltak a leányok, de volt kivételes eset is, amikor leány a leánnyal állt fel táncolni. Vagy nem volt szeretője a leánynak, vagy éppen katona volt a legény. Gyakran a csárdást körben járták a leányok. Néha még az anyák is “megkívántak” táncolni. Ilyenkor két asszony állt össze.
Ilyen zenekar fújta a talpalávalót
A táncokban a “rezesbanda”, vagyis a fúvósok zenéltek. Lehetett italt is vásárolni. A legények közben borozgattak. Az italtól sokszor elszabadultak az indulatok.Előkerültek a valós és vélt sérelmek, egy-egy leány utáni versengés és lett nagy verekedés. Az is kiváltotta, ha más faluból is voltak ott legények. Kimutatkozott a “székely virtus”, hiszen Madaras híres volt a verekedésekről, a bicskázásokról. Előkerültek a bicskák, letörték a kerítés deszkáit, “kézbe valót” szereztek a legények. Két táborra szakadtak. A szervezők voltak a “választók”, a békítők. Vérző seb nélkül nem nagyon ért véget a verekedés. Ütötték, szúrták egymást a bicskákkal. Mindig voltak örökös verekedők is, akik minden alkalommal belebonyolódtak a verekedésbe. A verekedés alkalmával szűknek bizonyult a kiskapu, ki kellett nyitni a nagyot is. Volt kiabálás, sikoltozás, futás. Ez alatt a zenészek fújták tovább a kürtöket. Jobbik esetben lecsillapodtak az indulatok. Elvezették a bajt okozó legényt, elkergették, vagy leültették….
Ünnepség a fúvószenekarral. Id. Bíró Antal, fia, Anti, Miklós Márton, Fazakas Bíró Áron Antal Imre jegyző háza előtt. Ekkor is tánc volt az ünnepség végén
A tánc általában esti harangszóig tartott. Eddig voltak elengedve a leányok, akiknek az édesanyjuk a lelkükre kötötte: “becsüld meg magad, hogy téged is megbecsüljenek”. A leányt majdnem mindig a szeretője kísérte haza. Néha halálos kimenetelű verekedés is volt.
A táncokban említésre való való dolog a leány kimuzsikáltatása. A leányok körben énekeltek a táncban. A legény innen kérte fel meghajlással táncra: Szabad-e ? Legtöbbször igent mondott a leány és mentek táncolni. Megtörtént, hogy a legény nem volt kedvére való a leánynak, kikosarazta, nem ment táncolni. Ennek a következmény a kimuzsikáltatás. A legény odament a zenészekhez, pénzt adott, húzatni kezdte a Rákóczi indulót, a marsot. Ekkor a leány igyekezett gyorsan elillanni.
A fénykép 1915-ben készült Antal Ferenc és Antal Dénes látható rajta
A másik szokás a leány kisirítése – kiforgatása. Sokszor megtörtént, hogy a leány véget szeretett volna vetni egy szerelmi kapcsolatnak. A legény szeretett volna bosszút állni a leányon. Felkérte táncolni a leányt. Odatáncolt vele a zenészek elé és kezdte kisiriteni, kiforgatni. Amikor a leány teljesen elszédült, fogta magát is ott hagyta. Ilyenkor legtöbbször “segítség” is érkezett. Egy másik legény gyorsan odaugrott, megfogta a leány kezét, táncoltatta tovább.
A leányok is tehettek olyant, amivel megszégyenítették a legényt. Általában sorozás alkalmával, vagy húsvétkor szokás volt bokrétát adni a kedvesüknek, amit az fel is tűzött a kalapjába. Ez amolyan “foglaló” volt. A legény büszkén viselte. Megtörtént, hogy kezdett más lányra kacsintgatni. Az is megtörtént, hogy a húshagyókeddi táncba más leányt hívott el. A leány ezt úgy bosszulta meg, hogy a táncban, mindenki szeme láttára odaugrott a legényhez, letépte a bokrétát a kalapból. Néha egy-egy legény két leánytól is kapott bokrétát. Ilyenkor csak egyiket tűzte fel, a másikat bedobta a kemence tűzbe.
A hatvanas évek végén teljesen kimaradtak a táncok, nincs kimuzsikáltatás, kisirités nincs bokréta a kalapban. Már azok a nagymamák is kezdenek “itt hagyni” , akik átélték ezeket. a szép szokásokat, és mesélgettek az unokáknak.
A madarasi borvízfürdő avatási ünnepségén magam is részt vettem 1954-ben. Tánccal fejeződött be az esemény. Fúvósok: id. Bíró Antal, ifj. Bíró Antal, ifj. András Gergely, Balázs Áron, Fazakas Bíró Áron, Váncsa Lajos
Tankó Molnár Mária
