Bokréta a kalapon, bokréta a kemence tüzében

Az esti harangszóig tartott a vasárnap délutáni tánc Csíkmadarason

Egy tévés felvétel a 80-as évek végén Felszegben

A templomban viselt ruhákat hazamenés után azonnal levetették, és gondosan eltették. Átöltöztek a délutáni ruhába. Az átöltöző ruha lehetett kartonruha, parasztszoknya,, valamilyen blúzzal, szövetruha, szövetszoknya karton blúzzal. Ebéd után elmentek otthonról sétálni a központba, a Főútra. Itt négy-hat leány egymásba karolt és sétálni indultak. Sokszor négy öt sor leány is ment egymás után. Szalaggal két ágban befont hajuk a hátukon volt leeresztve, népdalokat énekeltek, beszélgettek, kacarásztak. Őket kísérte a legények csapata. Ők is sorban, hárman-négyen összeállva sétáltak. A sétáló csapat sokszor felment egészen a dánfalvi rét közepéig, a Dudurig, lefele néha a Sósréten, egy darabig.

Majdnem minden vasárnap tánc volt. A legények egy része el volt foglalva a tánc szervezésével. Már tavasszal „kivettek” a csűrt, udvarokat, ahol a táncokat rendezték abban az évben. Aki kiadta a csűrét, udvarát, az pénzt kapott érte, de ellátták a házi gazdát itallal is. A tánc volt a fiatalság fő találkozási és szórakozási helye. Mindig megválasztották a legénybírót, aki a főszervezője volt a táncoknak, báloknak. Régebben, a nagyszüleim fiatalsága idején, a táncokat csűrökben tartották. Itt a faluban is volt néhány alkalmas csűr, amit kibéreltek. A csűr padlóját építés után agyagos sárral rakták meg. Ezt jól meg kellett döngölni, hogy, amikor cséphadaróval csépeltek, akkor sima és kemény legyen a felülete. Hát ebben segítettek a táncolók is. Legtöbbször csizmában, bakancsban voltak a legények. Tánc közben jól odaverték a kemény talpú lábbelit a földhöz. Az én gyermekkoromban már csak udvarokon voltak táncok. Ilyen udvarok voltak : Újfaluban Antal Álózi udvara, a Papsárán Bálint Albert udvara, ahol még kocsma is volt, a Kövesutcán, és a Főút mentén a templommal szembeni udvaron, a Sörkertnél, és a kádas meleg-fürdőnél. A tánc megkezdésekor becsukták a kapukat, két legény szedte a belépőt. A táncba a leányt a kedvese fizette be. Mehettek táncba az asszonyok is, az anyák, a nagymamák. Körben lócák voltak lerakva, erre ültek ők. A leányok csoportonként kört alkottak, karon fogták egymást és szünetben énekeltek. A legények is kört alkottak összeölelkeztek és ők is énekeltek. A legény a körből kérte táncra a leányt. Általában legénnyel táncoltak a leányok, de volt kivételes eset is, amikor leány a leánnyal állt fel táncolni. Vagy nem volt szeretője a leánynak, vagy éppen katona volt a legény. Gyakran a csárdást körben járták a leányok. Néha még az anyák is “megkívántak” táncolni. Ilyenkor két asszony állt össze.

Ilyen zenekar fújta a talpalávalót

A táncokban a “rezesbanda”, vagyis a fúvósok zenéltek. Lehetett italt is vásárolni. A legények közben borozgattak. Az italtól sokszor elszabadultak az indulatok.Előkerültek a valós és vélt sérelmek, egy-egy leány utáni versengés és lett nagy verekedés. Az is kiváltotta, ha más faluból is voltak ott legények. Kimutatkozott a “székely virtus”, hiszen Madaras híres volt a verekedésekről, a bicskázásokról. Előkerültek a bicskák, letörték a kerítés deszkáit, “kézbe valót” szereztek a legények. Két táborra szakadtak. A szervezők voltak a “választók”, a békítők. Vérző seb nélkül nem nagyon ért véget a verekedés. Ütötték, szúrták egymást a bicskákkal. Mindig voltak örökös verekedők is, akik minden alkalommal belebonyolódtak a verekedésbe. A verekedés alkalmával szűknek bizonyult a kiskapu, ki kellett nyitni a nagyot is. Volt kiabálás, sikoltozás, futás. Ez alatt a zenészek fújták tovább a kürtöket. Jobbik esetben lecsillapodtak az indulatok. Elvezették a bajt okozó legényt, elkergették, vagy leültették…

Ünnepség a fúvószenekarral. Id. Bíró Antal, fia, Anti, Miklós Márton, Fazakas Bíró Áron Antal Imre jegyző háza előtt. Ekkor is tánc volt az ünnepség végén

A tánc általában esti harangszóig tartott. Eddig voltak elengedve a leányok, akiknek az édesanyjuk a lelkükre kötötte: “becsüld meg magad, hogy téged is megbecsüljenek”. A leányt majdnem mindig a szeretője kísérte haza. Néha halálos kimenetelű verekedés is volt.

A táncokban említésre való való dolog a leány kimuzsikáltatása. A leányok körben énekeltek a táncban. A legény innen kérte fel meghajlással táncra: Szabad-e ? Legtöbbször igent mondott a leány és mentek táncolni. Megtörtént, hogy a legény nem volt kedvére való a leánynak, kikosarazta, nem ment táncolni. Ennek a következmény a kimuzsikáltatás. A legény odament a zenészekhez, pénzt adott, húzatni kezdte a Rákóczi indulót, a marsot. Ekkor a leány igyekezett gyorsan elillanni.

A fénykép 1915-ben készült Antal Ferenc és Antal Dénes látható rajta

A másik szokás a leány kisirítése – kiforgatása. Sokszor megtörtént, hogy a leány véget szeretett volna vetni egy szerelmi kapcsolatnak. A legény szeretett volna bosszút állni a leányon. Felkérte táncolni a leányt. Odatáncolt vele a zenészek elé és kezdte kisiriteni, kiforgatni. Amikor a leány teljesen elszédült, fogta magát is ott hagyta. Ilyenkor legtöbbször “segítség” is érkezett. Egy másik legény gyorsan odaugrott, megfogta a leány kezét, táncoltatta tovább.

A leányok is tehettek olyant, amivel megszégyenítették a legényt. Általában sorozás alkalmával, vagy húsvétkor szokás volt bokrétát adni a kedvesüknek, amit az fel is tűzött a kalapjába. Ez amolyan “foglaló” volt. A legény büszkén viselte. Megtörtént, hogy kezdett más lányra kacsintgatni. Az is megtörtént, hogy a húshagyókeddi táncba más leányt hívott el. A leány ezt úgy bosszulta meg, hogy a táncban, mindenki szeme láttára odaugrott a legényhez, letépte a bokrétát a kalapból. Néha egy-egy legény két leánytól is kapott bokrétát. Ilyenkor csak egyiket tűzte fel, a másikat bedobta a kemence tűzbe.

A hatvanas évek végén teljesen kimaradtak a táncok, nincs kimuzsikáltatás, kisirités nincs bokréta a kalapban. Már azok a nagymamák is kezdenek “itt hagyni” , akik átélték ezeket. a szép szokásokat, és mesélgettek az unokáknak.

A madarasi borvízfürdő avatási ünnepségén magam is részt vettem 1954-ben. Tánccal fejeződött be az esemény.  Fúvósok: id. Bíró Antal, ifj. Bíró Antal, ifj. András Gergely, Balázs Áron, Fazakas Bíró Áron, Váncsa Lajos

Írta:
Tankó Molnár Mária

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése