Az első egy filter nélküli Carpati volt

Belevágtam. A szám tele lett füsttel, azonnal ki is fújtam

Mindenkinek van az életében egy első cigaretta. Teljesen függetlenül attól, hogy cigarettázik-e vagy sem, biztosan kipróbálta. Lehet, hogy csak gondolatban. De az is lehet, hogy csak úgy véletlenül.  Egész biztosan nem volt meghatározó tényező a további életvitelében.

Katival a domboldalon sétálgattunk. Nyár volt, és meleg. Kerestünk egy jó kis árnyékot, leültünk.

– Mondd, te már cigiztél? – tette fel hirtelen a kérdést.

Most mit mondjak? Hogy soha, de igazából nagyon szeretném kipróbálni?

– Persze! – válaszoltam magabiztosan. Már nem is egyszer!

Nem szerettem volna, ha ő mutatkozik gájnerebbnek.

– S honnan szerezted a cigit?

Halvány fogalmam sem volt arról, hogy honnan is lehet beszerezni, hiszen mi még nem vásárolhattunk. De ha már belekezdtem a hazugságba, nincs megállás.

– Tudod, van néhány fiú a suliban, akik titokban pöfékelnek, ők adtak hébe-hóba.

Ebből annyi volt a valóság, hogy tényleg elkaptak néhány srácot, akik a pincében cigarettáztak, méghozzá szünetben. Lett is belőle nagy balhé! Az egyik anyuka egy csomag Marosestit etetett meg velük. Azóta se tudnak ránézni. Mármint a cigire.

­ Kati elkezdett kotorászni a zsebében, s egy szál filter nélküli Carpatit húzott elő.

– Édesapámtól csentem el – mondta pajkosan. Aztán egy gyufát is előhúzott.

– Gyújtsunk rá!

Szent Habakukk, végem van! Mi lesz most? Azt sem tudom, hogy kell fogni.

– Csak ez az egy szál van, elpostázzuk – magyarázta Kati, s óvatosan meggyújtotta a cigit.

Elpostázzuk? Az meg mi? Postára adjuk?

Ránéztem Katira, s elkezdtem kételkedni abban, hogy ezidáig cigarettázott-e ő egyáltalán. Füstfelhő, az volt körülötte, de láttam, hogy alig tudja visszafojtani a köhögést.

– Te jösz – nyújtotta át.

Megfogtam. Egy ideig nem tudtam egyebet tenni, mint bámulni.

– A végén még elég magától! Szívjad már!

Belevágtam. A szám tele lett füsttel, azonnal ki is fújtam. Szörnyen rossz volt.

– Le sem veszed?

– Hogyne venném!

Ezt már hallottam. Le kell tüdőzni, másképpen csak füstölögsz, mint a parázsló kórérakás.

Visszaadtam. Már nem tűnt érdekesnek. Büdös és kellemetlen volt.

Valahogy elfüstöltük a cigit. Közben állandóan figyelnünk kellett, nehogy valaki  észrevegyen. De a kutya sem járt arra.

Ez volt az első cigarettám. Sajnos nem az utolsó. Azonban ha ettől függött volna, akkor biztosan az lett volna.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2019. 03. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése