Az első egy filter nélküli Carpati volt

Belevágtam. A szám tele lett füsttel, azonnal ki is fújtam

Mindenkinek van az életében egy első cigaretta. Teljesen függetlenül attól, hogy cigarettázik-e vagy sem, biztosan kipróbálta. Lehet, hogy csak gondolatban. De az is lehet, hogy csak úgy véletlenül.  Egész biztosan nem volt meghatározó tényező a további életvitelében.

Katival a domboldalon sétálgattunk. Nyár volt, és meleg. Kerestünk egy jó kis árnyékot, leültünk.

– Mondd, te már cigiztél? – tette fel hirtelen a kérdést.

Most mit mondjak? Hogy soha, de igazából nagyon szeretném kipróbálni?

– Persze! – válaszoltam magabiztosan. Már nem is egyszer!

Nem szerettem volna, ha ő mutatkozik gájnerebbnek.

– S honnan szerezted a cigit?

Halvány fogalmam sem volt arról, hogy honnan is lehet beszerezni, hiszen mi még nem vásárolhattunk. De ha már belekezdtem a hazugságba, nincs megállás.

– Tudod, van néhány fiú a suliban, akik titokban pöfékelnek, ők adtak hébe-hóba.

Ebből annyi volt a valóság, hogy tényleg elkaptak néhány srácot, akik a pincében cigarettáztak, méghozzá szünetben. Lett is belőle nagy balhé! Az egyik anyuka egy csomag Marosestit etetett meg velük. Azóta se tudnak ránézni. Mármint a cigire.

­ Kati elkezdett kotorászni a zsebében, s egy szál filter nélküli Carpatit húzott elő.

– Édesapámtól csentem el – mondta pajkosan. Aztán egy gyufát is előhúzott.

– Gyújtsunk rá!

Szent Habakukk, végem van! Mi lesz most? Azt sem tudom, hogy kell fogni.

– Csak ez az egy szál van, elpostázzuk – magyarázta Kati, s óvatosan meggyújtotta a cigit.

Elpostázzuk? Az meg mi? Postára adjuk?

Ránéztem Katira, s elkezdtem kételkedni abban, hogy ezidáig cigarettázott-e ő egyáltalán. Füstfelhő, az volt körülötte, de láttam, hogy alig tudja visszafojtani a köhögést.

– Te jösz – nyújtotta át.

Megfogtam. Egy ideig nem tudtam egyebet tenni, mint bámulni.

– A végén még elég magától! Szívjad már!

Belevágtam. A szám tele lett füsttel, azonnal ki is fújtam. Szörnyen rossz volt.

– Le sem veszed?

– Hogyne venném!

Ezt már hallottam. Le kell tüdőzni, másképpen csak füstölögsz, mint a parázsló kórérakás.

Visszaadtam. Már nem tűnt érdekesnek. Büdös és kellemetlen volt.

Valahogy elfüstöltük a cigit. Közben állandóan figyelnünk kellett, nehogy valaki  észrevegyen. De a kutya sem járt arra.

Ez volt az első cigarettám. Sajnos nem az utolsó. Azonban ha ettől függött volna, akkor biztosan az lett volna.

Szerző: 2019. 03. 01.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló