Lajos és Márton a rengetegben

Sorjában érkeztek a szarvasok, mintha iskolában tanították volna rendre őket

Parajd, 1895

A deszkából készült kerítés megnyikordult, pedig Márton alig érintette meg, miközben nagy lendülettel átugrott rajta. Egy bokorban ért földet, és megelégedéssel nyugtázta, hogy éppen jó helyen van.

– Lajos úrfi! – kiáltotta halkan.

Lajos úrfi mosolygó arca  azonnal megjelent az ablakban.

– Mindjárt jövök! – válaszolta, de ezt inkább a szájáról lehetett leolvasni.

Mártonnak nem sokáig kellett várakoznia, Lajos pillanatokon belül  mellette termett.

– Megyünk? – kérdezte, szemében vidámsággal keveredett sóvárgással.

– Osztán azétt gyüttem.

– Akkor siessünk, alig várom, hogy odaérjünk!

Elindultak. Az ösvény folyamatosan felfelé vezetett, de egyikük sem érzett fáradtságot. Pajkosan lökdösték egymást, meg-megbotlottak egy-egy nagyobb kőben, ugrándoztak, ahol csak a keskeny út megengedte. Közben beértek az erdőbe.

– Pszt! Itt mán csöndesebben! – tette az ujját ajkaira Márton. Lajos bólintott, mint aki tökéletesen érti.

Szinte osonva mentek tovább, s hamarosan a csörgedező patakhoz értek.

– Bújjunk bé a bokorba –  javasolta Márton. Behúzódtak.

A parton patanyomok látszodtak, Lajos azonnal felfedezte őket.

– Ez tőlük származik? –  suttogta.

– Bizony. De ne nagyon legénykedjünk, mert ehelyt medvenyomot is látok!

Lajos rácsodálkozott a hatalmas lenyomatra, és egy kicsit megszeppent. Mi lesz, ha a medve is megjelenik? De nem volt ő egy ijedős gyerek, egyébként tudta, hogy a medve csak akkor támad, ha bocsokkal van, sebesült, vagy  őt is megtámadják.

Csöndben várakoztak tovább, a száraz avarban kotorászva. Márton egy megtermett szarvasbogarat húzott elő a levelek alól.  Egy letört faágra helyezte, s a két gyerek úgy figyelte, mintha színházi előadást néznének. A bogár tapogatózva mászott az ágon, aztán visszapottyant a levelek közé.

– Itt vannak! –  jelezte hirtelen Márton.

Csörtetés hallatszott. Sorjában érkeztek a szarvasok, mintha iskolában tanították volna rendre őket. A patak mellett megálltak, s lassan kortyolgatták a hűsítő vizet.

Lajos kikerekedett szemekkel bámult. Még sosem látott szarvast. Megbabonázták a gyönyörű állatok, le sem tudta venni a szemét róluk.

– Ez csodálatos! –  motyogta, csak úgy, magának.

A legnagyobb agancsú szarvas azonnal felkapta a fejét. Furcsa hangot hallatott, s futásnak eredt. A többiek szófogadóan követték.

Lajos mintha most tért volna magához. Megszorította barátja kezét.

– Köszönöm! Köszönöm, hogy megmutattad ezt nekem! Te vagy a legjobb barátom!

Parajd, 1941

Hátizsákkal, úri benyomást keltve érkezett meg a frissen söpört térre. Fiatal legények és leányok táncoltak a zsidó kocsmája előtt, bajuszos, ünneplőbe öltözött férfiak, takaros asszonyok ültek, tereferéltek a zsindelyfedeles házak előtt. Mindenki a vasárnapot élvezte.

– Aggyonisten! – köszöntek rá, ő meg jólesően fogadta. A kis hídhoz sétált, ahol annyiszor karikázott a székely fiúcskákkal. Felpillantott a hegyoldalra, az erdőre, amely a temetőre is ráterjeszkedett, s felsóhajtott. Valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába, mintha a szíve egy darabját kapta volna vissza.

– Márton! – kiáltott fel.

Megfordult, s szapora léptekkel ment újra a térre.

– Fábián Mártont keresem.

Hosszas eligazítás után egy kisablakos házikó előtt találta magát.  Látta, hogy ott van a favágócsutaknál,  megszokott mozdulatokkal fát aprít. Haja már őszülő, homloka becsületes. Bizonytalanul közelített az úr felé, összehúzott szemmel nézett végig rajta. S akkor felragyogott.

– Lajos úrfi!!

– Nem úrfi, csak Lajos. Neked, kedves barátom, Lajos. Áprily Lajos.

Kezet ráztak, majd megölelték egymást. Percekig álltak így,  miközben mindkettőnek könny patakzott a szeméből.  Több, mint negyven éve nem látták egymást.

Márton feltette kopott kalapját, botot vett a kezébe.

– Mennyünk-é? – kérdezte somolyogva.

– Sze azért jöttem, tisztelt természetoktatóm, az erdő nagymestere!

És elindultak a megszokott ösvényen, a medvék, szarvasbogarak és szarvasok nyomába.

Boldogan, mint két gyerek.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése