Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Apukám ököllel javította a tévét
Jókorát kellett sózni a keret tetejére, s mindjárt folytatódott az adás
Tél van, a hideg és a hó uralma. Faképnél hagytak minket az ünnepek, lassan vissza kell rázódnunk a megszokott, rutinos hétköznapokba. Egyeseknél ez akár depressziót is okozhat – hallom a tévében. Jót nevetek rajta, s mindjárt átkapcsolok egy másik csatornára, hátha ott más szemmel látják a világot. De nem.
Nyomogatom a távirányító gombjait, s eszembe jut, mekkora nagy cikk volt néhány évtizeddel ezelőtt a televízió. Nem mindenki rendelkezett vele, legalábbis nálunk a faluban, Székelyvaján. Szomszédoltak az emberek, főleg ha a hétfő délutáni magyar adást akarták megnézni. Sokszor hatan-heten is kuporogtunk a tévé előtt, viszont így sokkal érdekesebbnek tűnt, mert a felnőttek állandóan kommentálták a látottakat, mi gyerekek meg végig fülelhettünk.
A szüleim abban az évben vették az első tévéjüket, amikor én születtem, annak meg van egy jó pár éve. Apám bonyolította le a vásárlást keresztapámmal, miközben egy remorka malátát szállítottak Marosvásárhelyről Székelyvajába. A fő szempont az volt, hogy a tévé legyen jó nagy. Mindketten vettek egyet-egyet, s felpakolták a maláta tetejébe, gondolván, hogy azon elég puha fekvésük lesz. Egyik sem esett le útközben, ami önmagában véve is kész csoda, azonban a miénk már másnap elromlott, vihették vissza az üzletbe.
Azt hiszem, ekkor kezdődött el édesapám tévéjavító és antennaszerelő karrierje. Amíg összerakta a jelfogót, és nagy nehézségek árán befogta az egyetlen létező csatornát, ami alig néhány órán keresztül sugárzott adást naponta, meg is tanulta a szerelés minden csínját-bínját. Így aztán, ha valaki tévét vásárolt, máris őt hívta segítségül, ő meg ment készségesen.
A javítás volt a legegyszerűbb. Ököllel jókorát kellett sózni a fakeret tetejére, s mindjárt folytatódott az adás. Ez történt egyik este is. Éppen egy filmet néztünk, amikor hirtelen hullámzó csíkok árasztották el a képernyőt. Apukám azonnal ugrott, hogy a szokásos módon rendbe hozza, de elég furcsán lépegetett a készülék felé. Anyám összehúzta a szemöldökét:
– András, te ittál?!
András nem válaszolt, mert a csillárt vette szemügyre, amely úgy himbálózott, mintha valaki szántszándékkal lóbálta volna. A poharak kocogni kezdtek, az edények csörömpöltek.
– Földrengés! – ugrottunk fel. Édesanyám felkapta a kisöcsémet, s rohantunk az udvarra.
Mire kiértünk, a rengések is véget értek, csupán a fák lóbálták még magukat jobbra-balra. Egy ideig nem mertünk bemenni, csak álltunk kinn a hideg március eleji estén, akárcsak szomszédaink meg a falu nagy része, utórengésektől tartva. Aztán lassan bemerészkedtünk. A 77-es földrengést éltük át éppen.
Persze, hogy minden antenna elmozdult a helyéről, volt másnap beállítani való bőven. Meg minden erőteljesebb szél után. A televíziók időközben cserélődtek, a jelfogók maradtak. Édesapám már úgy ismerte a padlásokat, mint a tenyerét. A javítás pedig annyiban változott, hogy nem csak a tetejét, hanem az oldalát is ütögettük a készülékeknek.
90-ben aztán bejelentették, hogy ezentúl színesben fogják közvetíteni az adásokat (azt nem jelezték, hogy ehhez színes televízió is szükségeltetik). Eléggé meresztettük a szemünket, de semmiféle változást nem észleltünk. A szomszédasszony viszont igen. Boldogan libbent be hozzánk:
– Na, ezt is megértem. Színesben láttam ma a magyar adást!
Pedig neki is fekete-fehér tévéje volt.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése