Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Apukám ököllel javította a tévét
Jókorát kellett sózni a keret tetejére, s mindjárt folytatódott az adás
Tél van, a hideg és a hó uralma. Faképnél hagytak minket az ünnepek, lassan vissza kell rázódnunk a megszokott, rutinos hétköznapokba. Egyeseknél ez akár depressziót is okozhat – hallom a tévében. Jót nevetek rajta, s mindjárt átkapcsolok egy másik csatornára, hátha ott más szemmel látják a világot. De nem.
Nyomogatom a távirányító gombjait, s eszembe jut, mekkora nagy cikk volt néhány évtizeddel ezelőtt a televízió. Nem mindenki rendelkezett vele, legalábbis nálunk a faluban, Székelyvaján. Szomszédoltak az emberek, főleg ha a hétfő délutáni magyar adást akarták megnézni. Sokszor hatan-heten is kuporogtunk a tévé előtt, viszont így sokkal érdekesebbnek tűnt, mert a felnőttek állandóan kommentálták a látottakat, mi gyerekek meg végig fülelhettünk.
A szüleim abban az évben vették az első tévéjüket, amikor én születtem, annak meg van egy jó pár éve. Apám bonyolította le a vásárlást keresztapámmal, miközben egy remorka malátát szállítottak Marosvásárhelyről Székelyvajába. A fő szempont az volt, hogy a tévé legyen jó nagy. Mindketten vettek egyet-egyet, s felpakolták a maláta tetejébe, gondolván, hogy azon elég puha fekvésük lesz. Egyik sem esett le útközben, ami önmagában véve is kész csoda, azonban a miénk már másnap elromlott, vihették vissza az üzletbe.
Azt hiszem, ekkor kezdődött el édesapám tévéjavító és antennaszerelő karrierje. Amíg összerakta a jelfogót, és nagy nehézségek árán befogta az egyetlen létező csatornát, ami alig néhány órán keresztül sugárzott adást naponta, meg is tanulta a szerelés minden csínját-bínját. Így aztán, ha valaki tévét vásárolt, máris őt hívta segítségül, ő meg ment készségesen.
A javítás volt a legegyszerűbb. Ököllel jókorát kellett sózni a fakeret tetejére, s mindjárt folytatódott az adás. Ez történt egyik este is. Éppen egy filmet néztünk, amikor hirtelen hullámzó csíkok árasztották el a képernyőt. Apukám azonnal ugrott, hogy a szokásos módon rendbe hozza, de elég furcsán lépegetett a készülék felé. Anyám összehúzta a szemöldökét:
– András, te ittál?!
András nem válaszolt, mert a csillárt vette szemügyre, amely úgy himbálózott, mintha valaki szántszándékkal lóbálta volna. A poharak kocogni kezdtek, az edények csörömpöltek.
– Földrengés! – ugrottunk fel. Édesanyám felkapta a kisöcsémet, s rohantunk az udvarra.
Mire kiértünk, a rengések is véget értek, csupán a fák lóbálták még magukat jobbra-balra. Egy ideig nem mertünk bemenni, csak álltunk kinn a hideg március eleji estén, akárcsak szomszédaink meg a falu nagy része, utórengésektől tartva. Aztán lassan bemerészkedtünk. A 77-es földrengést éltük át éppen.
Persze, hogy minden antenna elmozdult a helyéről, volt másnap beállítani való bőven. Meg minden erőteljesebb szél után. A televíziók időközben cserélődtek, a jelfogók maradtak. Édesapám már úgy ismerte a padlásokat, mint a tenyerét. A javítás pedig annyiban változott, hogy nem csak a tetejét, hanem az oldalát is ütögettük a készülékeknek.
90-ben aztán bejelentették, hogy ezentúl színesben fogják közvetíteni az adásokat (azt nem jelezték, hogy ehhez színes televízió is szükségeltetik). Eléggé meresztettük a szemünket, de semmiféle változást nem észleltünk. A szomszédasszony viszont igen. Boldogan libbent be hozzánk:
– Na, ezt is megértem. Színesben láttam ma a magyar adást!
Pedig neki is fekete-fehér tévéje volt.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése