Apukám ököllel javította a tévét

Jókorát kellett sózni a keret tetejére, s mindjárt folytatódott az adás

Tél van, a hideg és a hó uralma. Faképnél hagytak minket az ünnepek, lassan vissza kell rázódnunk a megszokott, rutinos hétköznapokba. Egyeseknél ez akár depressziót is okozhat – hallom a tévében. Jót nevetek rajta, s mindjárt átkapcsolok egy másik csatornára, hátha ott más szemmel látják a világot. De nem.

Nyomogatom a távirányító gombjait, s eszembe jut, mekkora nagy cikk volt néhány évtizeddel ezelőtt a televízió. Nem mindenki rendelkezett vele, legalábbis nálunk a faluban, Székelyvaján. Szomszédoltak az emberek, főleg ha a hétfő délutáni magyar adást akarták megnézni. Sokszor hatan-heten is kuporogtunk a tévé előtt, viszont így sokkal érdekesebbnek tűnt, mert a felnőttek állandóan kommentálták a látottakat, mi gyerekek meg végig fülelhettünk.
A szüleim abban az évben vették az első tévéjüket, amikor én születtem, annak meg van egy jó pár éve. Apám bonyolította le a vásárlást keresztapámmal, miközben egy remorka malátát szállítottak Marosvásárhelyről Székelyvajába. A fő szempont az volt, hogy a tévé legyen jó nagy. Mindketten vettek egyet-egyet, s felpakolták a maláta tetejébe, gondolván, hogy azon elég puha fekvésük lesz. Egyik sem esett le útközben, ami önmagában véve is kész csoda, azonban a miénk már másnap elromlott, vihették vissza az üzletbe.

Azt hiszem, ekkor kezdődött el édesapám tévéjavító és antennaszerelő karrierje. Amíg összerakta a jelfogót, és nagy nehézségek árán befogta az egyetlen létező csatornát, ami alig néhány órán keresztül sugárzott adást naponta, meg is tanulta a szerelés minden csínját-bínját. Így aztán, ha valaki tévét vásárolt, máris őt hívta segítségül, ő meg ment készségesen.

A javítás volt a legegyszerűbb. Ököllel jókorát kellett sózni a fakeret tetejére, s mindjárt folytatódott az adás. Ez történt egyik este is. Éppen egy filmet néztünk, amikor hirtelen hullámzó csíkok árasztották el a képernyőt. Apukám azonnal ugrott, hogy a szokásos módon rendbe hozza, de elég furcsán lépegetett a készülék felé. Anyám összehúzta a szemöldökét:

– András, te ittál?!

András nem válaszolt, mert a csillárt vette szemügyre, amely úgy himbálózott, mintha valaki szántszándékkal lóbálta volna. A poharak kocogni kezdtek, az edények csörömpöltek.

– Földrengés! – ugrottunk fel. Édesanyám felkapta a kisöcsémet, s rohantunk az udvarra.

Mire kiértünk, a rengések is véget értek, csupán a fák lóbálták még magukat jobbra-balra. Egy ideig nem mertünk bemenni, csak álltunk kinn a hideg március eleji estén, akárcsak szomszédaink meg a falu nagy része, utórengésektől tartva. Aztán lassan bemerészkedtünk. A 77-es földrengést éltük át éppen.

Persze, hogy minden antenna elmozdult a helyéről, volt másnap beállítani való bőven. Meg minden erőteljesebb szél után. A televíziók időközben cserélődtek, a jelfogók maradtak. Édesapám már úgy ismerte a padlásokat, mint a tenyerét. A javítás pedig annyiban változott, hogy nem csak a tetejét, hanem az oldalát is ütögettük a készülékeknek.
90-ben aztán bejelentették, hogy ezentúl színesben fogják közvetíteni az adásokat (azt nem jelezték, hogy ehhez színes televízió is szükségeltetik). Eléggé meresztettük a szemünket, de semmiféle változást nem észleltünk. A szomszédasszony viszont igen. Boldogan libbent be hozzánk:

– Na, ezt is megértem. Színesben láttam ma a magyar adást!

Pedig neki is fekete-fehér tévéje volt.

Szerző: 2019. 01. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése