A fánkot errefelé pánkónak becézik

Gondolná, hogy mit kérnek mindig? Kőttes palacsintát! Sütök is nekik eleget

Gyerekkoromban sokat jártam itt, Szövérden. Kajcsa tanár minden tanévben betanított néhány színdarabot, jelenetet, a székelyvajai iskolában, aztán azzal bejártuk a környező falvakat. Többnyire gyalog. De ez is a ,,kiszállások” érdekességéhez tartozott. Útközben jókat énekeltünk, az előadások után meg jókat ettünk. Leginkább fánkot, amit errefelé pánkónak becéznek.

Akkoriban sok volt az aprónép Szövérden, értelmes, barátságos, jól tanuló, illemtudó gyerekek.  Most üresen áll az iskola. Csupán néhány fiatal család lakik a faluban. Pedig milyen gyönyörű ez a település! Maga a rejtelmes sziget, ami felfedezésre vár, elzárva a világ zajától. Sajnos éppen ez volt az, ami nem vált a javára. A fiatalok, egy jobb élet reményében, majdnem mind elhagyták a falut.

Miközben ezen gondolkodtam, egy padon üldögéltem, az iskola épülete mellett, a késő őszi napsütést élvezve.  Csosszanó léptekre lettem figyelmes, aztán a pad egy kicsit megmozdult. Felpillantottam, s egy mosolygós, feketekendős öregassszonyt láttam magam mellett.

− Jó napot! Maga is a választás miatt van itt? − szögezte nekem a kérdést a néni.

− Igen − válaszoltam.

− Hát, lelkem, itt sok emberre ne számítsanak. Münk már mind öregek vagyunk, ez már nem érdekel. Én is a templomba indultam. Jobb lesz, ha maga is velem jön, itt amúgy sem fog történni semmi.

− Szívesen elmennék, de nem lehet.

− Dehogyis nem, sze csak itt van, né! − mutat a templom irányába. − Magán kívül vannak még elegen ott bent.

− Tényleg nem mehetek el, sajnálom. Nem szabad.

− Jól van, na. Gondoltam, megpróbálom. Tudja, én minden vasárnap járok templomba. Az uram nem, az már nem tud. Fáj a lába. Sokan nem tudnak jönni. Ezért vagyunk kevesen. Pedig erősen jó papunk van. Erősen! S úgy örvendene, ha tele lenne a templom. De nincs ki megtöltse. Ha tudná mennyien voltunk ezelőtt harminc évvel! Aztán lassan elkezdtek a fiatalok költözni. Én meg is értem. Nehéz volt innen bejárni a városba dolgozni. Csak az a baj, tudja, hogy legtöbben messzebbre mentek, mint a város. Külföldre. Az enyimek is. A léányom, az mindegyre meglátogat, de a fiam ritkábban. Az onokáimmal van szerencsém. Azok többször meglepnek. Úgy szeretik itt! Azt mondják: mama, ez maga a földi paradicsom.  S hogy szeretik, amit főzök! Gondolná, hogy mit kérnek mindig? Kőttes palacsintát! Sütök is nekik eleget, mégsem marad belőle egy darab sem. Nem is tudom, miért kedvelik olyan nagyon. Meg a házi kenyeret. Mindig sütök egy jó kemencével, hogy vigyenek magukkal. Érezzék Szövérd ízét a távolban is.

Közben ismét megszólalt a harang. Az öregasszony feltápászkodott s elindult, de még mindig mesélt. Hangja olyan volt, mint a csobogó patak, hol panaszosra, hol vidámra váltott. Még egyszer visszaintett, aztán betipegett a templomba. Lassú körtáncba kezdtek nyomában a falevelek, majd megbékélten  szétterültek a földön. A kékre meszelt házak csodálkozva bámultak, tornácaik megreccsentek a szélben. Én is fölkászálódtam, és bementem a terembe.

Délután egy kosárnyi fánkkal leptek meg minket a helybéliek.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése