Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A fánkot errefelé pánkónak becézik
Gondolná, hogy mit kérnek mindig? Kőttes palacsintát! Sütök is nekik eleget
Gyerekkoromban sokat jártam itt, Szövérden. Kajcsa tanár minden tanévben betanított néhány színdarabot, jelenetet, a székelyvajai iskolában, aztán azzal bejártuk a környező falvakat. Többnyire gyalog. De ez is a ,,kiszállások” érdekességéhez tartozott. Útközben jókat énekeltünk, az előadások után meg jókat ettünk. Leginkább fánkot, amit errefelé pánkónak becéznek.
Akkoriban sok volt az aprónép Szövérden, értelmes, barátságos, jól tanuló, illemtudó gyerekek. Most üresen áll az iskola. Csupán néhány fiatal család lakik a faluban. Pedig milyen gyönyörű ez a település! Maga a rejtelmes sziget, ami felfedezésre vár, elzárva a világ zajától. Sajnos éppen ez volt az, ami nem vált a javára. A fiatalok, egy jobb élet reményében, majdnem mind elhagyták a falut.
Miközben ezen gondolkodtam, egy padon üldögéltem, az iskola épülete mellett, a késő őszi napsütést élvezve. Csosszanó léptekre lettem figyelmes, aztán a pad egy kicsit megmozdult. Felpillantottam, s egy mosolygós, feketekendős öregassszonyt láttam magam mellett.
− Jó napot! Maga is a választás miatt van itt? − szögezte nekem a kérdést a néni.
− Igen − válaszoltam.
− Hát, lelkem, itt sok emberre ne számítsanak. Münk már mind öregek vagyunk, ez már nem érdekel. Én is a templomba indultam. Jobb lesz, ha maga is velem jön, itt amúgy sem fog történni semmi.
− Szívesen elmennék, de nem lehet.
− Dehogyis nem, sze csak itt van, né! − mutat a templom irányába. − Magán kívül vannak még elegen ott bent.
− Tényleg nem mehetek el, sajnálom. Nem szabad.
− Jól van, na. Gondoltam, megpróbálom. Tudja, én minden vasárnap járok templomba. Az uram nem, az már nem tud. Fáj a lába. Sokan nem tudnak jönni. Ezért vagyunk kevesen. Pedig erősen jó papunk van. Erősen! S úgy örvendene, ha tele lenne a templom. De nincs ki megtöltse. Ha tudná mennyien voltunk ezelőtt harminc évvel! Aztán lassan elkezdtek a fiatalok költözni. Én meg is értem. Nehéz volt innen bejárni a városba dolgozni. Csak az a baj, tudja, hogy legtöbben messzebbre mentek, mint a város. Külföldre. Az enyimek is. A léányom, az mindegyre meglátogat, de a fiam ritkábban. Az onokáimmal van szerencsém. Azok többször meglepnek. Úgy szeretik itt! Azt mondják: mama, ez maga a földi paradicsom. S hogy szeretik, amit főzök! Gondolná, hogy mit kérnek mindig? Kőttes palacsintát! Sütök is nekik eleget, mégsem marad belőle egy darab sem. Nem is tudom, miért kedvelik olyan nagyon. Meg a házi kenyeret. Mindig sütök egy jó kemencével, hogy vigyenek magukkal. Érezzék Szövérd ízét a távolban is.
Közben ismét megszólalt a harang. Az öregasszony feltápászkodott s elindult, de még mindig mesélt. Hangja olyan volt, mint a csobogó patak, hol panaszosra, hol vidámra váltott. Még egyszer visszaintett, aztán betipegett a templomba. Lassú körtáncba kezdtek nyomában a falevelek, majd megbékélten szétterültek a földön. A kékre meszelt házak csodálkozva bámultak, tornácaik megreccsentek a szélben. Én is fölkászálódtam, és bementem a terembe.
Délután egy kosárnyi fánkkal leptek meg minket a helybéliek.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése