Patás ördög Balatonfüreden

Balatonfüreden

Szemelvények Bán Béla készülő EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

A képen ne keressetek engem. Ott voltam én, mikor a kép készült, de a fotós mögött, hátul, a másik oldalon. Nem kerülhettem a fényképre, ilyen alávaló ember nem oda való. Büntetésben voltam. A kép különben Balatonfüreden készült egy villa teraszán, háttérben a magyar tenger.

Két dolgot kell előzetesen elmondanom.

Dr. Dr. Farkas Ignác (kis és nagydoktori), vallástanárunk a református gimnáziumban, falum szülötte, évekig együtt nevelkedett édesanyámmal, ugyanaz a nagynéni gondoskodott mindkettőjükről (és még nyolc gyermekről) az első világháború alatt, mindkettőjük anyja meghalt, apja pedig az első világháborúban, a fronton. – Testvérem – így szólította anyámat, bár nem voltak vér szerint rokonok –, embert faragunk az iskolában a fiadból. – Azt már nem tette hozzá, hogy papot faragunk belőle, minek is tette volna, hiszen mindketten ezt akarták. A gimnáziumban pedig a Hit- és erkölcstan tantárgyat mindenkinél jobban kellett tudnom, tanultam is, rongyosra olvasva a Bibliát, s ez volt az egyetlen tárgy, amiből végig kitűnő voltam.

A másik közölnivaló pedig, hogy az első osztály befejezése után Náci bácsi kiválasztott vagy húsz első és második osztályost, és 1950 nyarán magával vitte a csapatot Balatonfüredre, egy egyhetes szemináriumra a református egyház villájába. Nagy villa volt ez, hálótermekkel, étkezővel, saját konyhával, külön termekkel. A kiválasztottak között voltam én is.

Az utazás maradandó emlék volt. (Bizton mondhatom, majdnem 70 év távlatából.) Először jártunk a fővárosban. Igaz, keveset láttunk belőle, de az a látvány végig bennünk él. Gyalog indultunk hátizsákjainkkal a Nyugatiból a Déli pályaudvarra. A Szent István körúton szemünk az égben volt, nekibotlottunk a járókelőknek, de nem tudtunk betelni a díszes nagy házak oromzatának látványával. A Margit hídon mindjárt szemünkbe ötlött a romos királyi vár, s ahogy beljebb mentünk, visszapillantottunk a parlamentre. Ilyen szépséget nem látott még az alföldi ember. Befordultunk a Margit-szigetre. Cókmókunkat a híd baloldali kis vámházában hagytuk, s az őr készségesen vigyázott rá (mivel akkor még állott a két vámház a híd lejárójának torkában, és volt benne hídőr is). A kolostor romjaiig mentünk, meghallgattuk Náci bácsi előadásában Szent Margit történetét, a Casinóban kapunk egy pohár szörpöt, visszavettük hátizsákjainkat, s gyalog elértük a Déli pályaudvart.

Balatonfüreden szerettünk volna azonnal lemenni a tópartra. Nem lehetett. Késői ebéd, csendes pihenő, imaóra, és már vége is a napnak. Másnap négy foglalkozásunk volt. Imaóra, istentisztelet, Bibliamagyarázat és közös éneklés. Csak Balaton nem volt. A harmadik napon a délelőtti vallásos foglalkozást követően, ebéd után irány a Balaton. Ó, mennyire készültünk rá. Nem láttunk mi még ilyen nagy vizet, a túlsó partra alig látunk rá. Már fürdőgatyára vetkőzve mentünk le, közel volt a villához a tó. Előtte eligazítás: eddig mehetünk be, nem tovább. Nem érdekli kísérőinket tudunk-e úszni vagy sem, parancs az parancs. Egy óra fürdőzés, s mindjárt vissza a villába, kezdődik a délutáni foglalkozás. Már a vízben háborogtunk az embertelen eljárás miatt. Itt vagyunk a csodálatos Balaton partján, s egy óra jut belőle nekünk.

Nem, nem az én ötletem volt. A b. osztály egyik tanulója, Kozák Jóska mondta: – Te, itt a nádas, ússzunk be  a vízhez. – Nagyon nem ellenkezhettem, mert nemsokára lebuktunk a víz alá, megtaláltuk a csapást, ami a nagy vízhez vezetett. Mikor felbuktunk a víz alól, már nem láthattak bennünket. Nem volt talaj a lábunk alatt. Úsztunk, nem szabályos karcsapással, hanem amúgy kutya módjára, de biztonságosan a víz felett maradtunk. Nem sokkal arrébb elfogyott a nádas, a parti fák ágai a tó vízére hajoltak, abban kapaszkodva pihentünk egy kicsit.

– Te Béla, lehet, hogy ez tilos terület?

Biztos igaza volt Kozák Jóskának, hiszen egy lélek sincs itt, pedig tele a strand a fürdőző népekkel. Úsztunk tovább. Ki akartunk akkor már menni a partra, de a törőfal olyan magas volt, hogy azon nem bírtunk felkapaszkodni. Lassan, ismét megpihenve visszajutottunk a nádashoz, onnan a partra. A mieink már nem voltak ott, rég letelt a nekünk juttatott kegyelem óra.

– Ebből nagy balhé lesz – aggodalmaskodtam.

– Rá se ránts, mit csinálhatnának velünk?

Mikor visszaértünk a villához, tele az udvar. Halljuk Náci bácsit, amint szervezi a kereső csapatokat. Ekkor meglát bennünket valaki, s elkiáltja magát: – Itt vannak!

Csak én kaptam szigorú büntetést. Szobafogság a füredi program lejártáig, egy nap teljes koplalás, minden nap egy ima megírása. (A többieknek két ima volt a feladatuk egész hétre.) Kozák Jóskát csak figyelmeztették. Ő ugyanis a gimnázium példaképe volt, oszlopos tagja a gimnázium futóváltójának, amelyik abban az évben – a debreceni nagy sportklubok csapatait megelőzve – megnyerte a Felszabadulási váltófutást, a Nagyerdő és a Nagyállomás között. Természetesen én voltam a patás ördög, én csábítottam el ezt a jóravaló futó fiút is.

Így töltöttem négy napot a füredi villa falai között, még a teraszra sem mehettem ki egyedül, a szobámból pedig nem láttam le a vízre.

Ekkor érett meg bennem a szent elhatározás: belőlem ugyan pap nem lesz, az bizonyos.

Éppen ezért tartom kedves képemnek azt a fotót (hátul, középen a szemüveges úr Farkas Ignác, baloldalon hátul pedig a bűntárs, Kozák Jóska), mert több ez számomra egy emlékképnél. Pedig nem is vagyok rajta.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése